A CRS-rendszer árnyoldala

A gazdaság élénkítését célzó, ismétlődő kormányzati erőfeszítések ellenére a kínai gazdasági élet lelki tényezői (animal spirits) továbbra is depresszívek. Ennek meglepő oka pedig a pénzügyi információknak a világ nagy gazdaságai közötti automatikus cseréje lehet, amely lehetővé teszi a Kínai Kommunista Párt számára, hogy információkat szerezzen a kínai állampolgárok külföldi bankszámláiról.

Ez a körülmény lényegében átalakította a vagyonos kínai családok pénzügyi mentőcsónakját egy olyan torpedóvá, amely éppen ellenük irányul. Még rosszabb, hogy Hszi Csin-ping államfő korrupcióellenes hatóságai bármikor használhatják ezt a fegyvert. Az ebből fakadó nyugtalanság nagy valószínűséggel hozzájárul Kína gazdasági lassulásához.

A dolog pikantériája, hogy ezeket a torpedókat az OECD hozta létre. Vagyis a fejlett országok klubja, amely elkötelezte magát a demokrácia és a piacgazdaság mellett.

Az adóelkerülés csökkentését célzó, közös jelentéstételi szabályrendszer (Common Reporting Standards – CRS) bevezetésével a jó szándékú nyugati technokraták olyan programot indítottak el, amely hosszú távon potenciálisan káros következményekkel jár majd Kínára és néhány más országra nézve.

Ezeknek a technokratáknak több szimpátiát kellene érezniük azok iránt, akik – szemben velük – egy illiberális rezsimben élnek. Egy olyan időszakban, amikor Hszi – aki egy jogszabály alapján akár az élete végégig elnök maradhat – egyre magabiztosabb a hatalmában, és a kommunista párt központosított adatbázist épít ki a „társadalmi kreditrendszer” alátámasztására, amely minden kínai állampolgár viselkedését monitorozza, nem meglepő, hogy a Hszi Csin-ping gondolatai elnevezésű alkalmazás állítólag a legtöbbször letöltött app az Apple kínai App Store-jában.

A múlt illiberális rezsimjeiben erről viccek özöne szólt volna. Ez azonban már nem így van, mivel a mesterséges intelligencia és a közösségi média használatával a Kínai Kommunista Párt olyan szintű ellenőrzésre tett szert, amilyet semmilyen más diktatúra nem ért el korábban. A kínaiak jól tudják, hogy bármire is tesznek szert a szorgalmuk révén, az csak időlegesen az övék, egyfajta visszahívható kölcsön a kommunista párttól. A racionálisan gondolkodó kínai vállalkozások ezért kötelességüknek érzik, hogy vagyonuk bizonyos részét külföldön rejtsék el.

Több tízmillió kínai állampolgár összességében jóval több, mint ezermilliárd dollárt tart be nem jelentett külföldi eszközökben.

Most azzal a rémképpel kell szembesülniük, hogy bűnözőként kezelik majd őket, mivel a kínai hatóságok az elnyomás eszközeként használhatják fel a meggondolatlan nyugati kormányoktól kapott információkat. Szemben szinte minden más, a CRS-t alkalmazó országgal, Kína nem vezette be az önkéntes közlési rendszert, amelyben az állampolgárok nyilatkozhatnak a korábban külföldön elrejtett eszközeikről, és büntetés megfizetésével elkerülhetik a büntetőjogi felelősségre vonást. A Kínából való elmenekülés sem opció már, mivel a potenciális célországok erőteljes bevándorlási szigorításokat vezettek be.

Nem csoda, hogy a vagyonosabb kínai állampolgárok most nyugtalanok. Egyfajta gazdasági tisztogatás következhet be, és a kínai kormányzat gond nélkül okolhatja a lassabb növekedésért a „bűnöző adóelkerülőket”.

Az OECD technokratái elfelejtették figyelembe venni: az adóelkerülés ritkán volt a fő motivációjuk azoknak, akik külföldön rejtették el a pénzüket. A legtöbben a kockázatokat akarták diverzifikálni azzal, hogy vagyonuk egy részét biztonságosabb országban helyezték el. Annak a szabadságnak, hogy eldönthetem, melyik országban tartom a megtakarításaimat, mélyebb értelme van egy puszta pénzügyi diverzifikációnál.

A CRS átgondolatlan adóelkerülés elleni keresztes hadjáratával az OECD az Egyesült Államok rossz példáját követi, amely a külföldi számlák adómegfeleléséről szóló törvényt (FATCA) alkalmazza e területen. A 2010-ben bevezetett FATCA alkalmazásának költsége eddig legalább hatvanmilliárd dollárt emésztett fel, és mintegy tíz-húszmilliárd dollárral csökkentette az USA-n kívüli adóbevételeket. Az amerikai kormányzat mindeközben csak mintegy 11,1 milliárd dollárnyi adót szerzett vissza (vagyis az éves adóbevételeinek 0,2 százalékát) kevesebb mint 57 ezer önkéntes nyilatkozótól. Ezek a kínos és ritkán hivatkozott adatok egyértelművé teszik, hogy a FATCA egy nem létező probléma miatti felháborodásra válaszul lett megalkotva.

Könnyű azt mondani a CRS vagyonos kínaiakra gyakorolt hatásával kapcsolatban, hogy ez egyszerűen a gazdagok problémája. Továbbá a témával kapcsolatban megjelent kevés cikkek egyikéhez fűzött kommentek ijesztő xenofób kárörvendezéssel vannak tele, ahelyett, hogy egy elnyomó rendszer gazdasági menekültjeivel éreznének együtt.

Ez morálisan ijesztő és gazdasági szempontból rövidlátó alapállásnak tekinthető. A kínai vállalkozók életmentő csónakjának elsüllyesztése súlyosan demotiváló hatású lehet a gazdasági hatékonyságot és növekedést érintő, potenciálisan súlyos, kedvezőtlen hatások révén. Ha ez bekövetkezne, akkor azt nem csak Kína 1,4 milliárdos lakossága szenvedné meg.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org