Az infláció visszatérése

A fejlett gazdaságok inflációjával kapcsolatos viták erősen megváltoztak az elmúlt évtizedben. A magas inflációval kapcsolatos aggodalom már a múlté, most a fő nyugtalanságot az okozza, hogy a túlzottan alacsony infláció fékezheti a növekedést.

A magasabb infláció előteremtéséhez szükséges új módszerek keresésében a nagyobb jegybankok jellemzően a ciklikus gondolkodást részesítik előnyben, gyakran hivatkoznak a nem elégséges aggregált keresletre. Mi van akkor, ha rossz szemüvegen keresztül próbálják értékelni a jelenlegi helyzetet, és valójában egy több szakaszból álló folyamat közepén vagyunk, amelyben az erős dezinflációs kínálatoldali tényezők végül utat fognak engedni a magasabb inflációnak? Ebben az esetben a monetáris politikai döntéshozóknak és a piaci szereplőknek egy teljesen más paradigmát kellene megfontolniuk a jelenlegi megközelítés helyett.

Az alacsony infláció tartóssága miatt a monetáris intézkedések ultralaza jellegűek maradtak szokatlanul hosszú időn át, ami fokozta azokat a félelmeket, hogy az Egyesült Államok és Európa is követi majd Japán példáját, ahogy a fogyasztók elhalasztják vásárlásaikat, és a cégek csökkentik beruházási kiadásaikat.

Néhány gazdasági szakértő támogatja azt, hogy az EKB ne csak fenntartsa a negatív kamatokat, hanem a mennyiségi lazítási programjának eszközvásárlásait is indítsa újra. Vannak olyanok is, akik azt szeretnék, hogy az amerikai Fed egy biztonsági kamatvágást hajtson végre, bár az indikátorok előrejelzése szerint az idei évben megfelelő szintű gazdasági növekedés és munkahelyteremtés várható. A jegybankok pedig az árnövekedés új módjainak megtalálása érdekében elkezdték vizsgálni a meglévő – hagyományos és nem konvencionális – eszköztáraikon túlmutató lehetőségeket, mint például az inflációs cél emelését.

Úgy tűnik azonban, hogy a meglepően alacsony infláció nagyobb strukturális erőkhöz is köthető, nem csak a nem elégséges aggregált keresletben gyökerezik.

A technológiai innovációk – különösen amelyek a mesterséges intelligenciával, a big datával és a mobilitással függenek össze – a hagyományos gazdasági kapcsolatok szétesését, az árképzési erő erózióját okozták.

Összességében ezeket a strukturális tényezőket Amazon-Google-Uber hatásnak nevezem. Az Amazon modellje lefelé nyomja az árakat azzal, hogy a fogyasztók számára lehetővé teszi a drágább közvetítők megkerülését, a Google a keresési költségek csökkentésével ássa alá a cégek árazási erejét, az Uber pedig meglévő eszközöket hoz be a piactérre, tovább erodálva a piacon már régóta jelen lévő, hagyományos szereplők árazási erejét.

Az Amazon-Google-Uber hatás fokozta a globalizáció felgyorsulásával elinduló dezinflációs folyamatokat. Miközben ezek a trendek folytatódni fognak, valószínűleg konfrontálódnak majd olyan inflációs tényezőkkel, amelyek még nem érték el a kritikus szintet. Utóbbiak között lehet említeni a minden hónapban egyre csökkenő munkaerőpiaci pangást és azt, hogy a növekvő iparági koncentrációk néhány vállalatnak (különösen a technológiai szektorban) jóval nagyobb árazási erőt nyújtanak.

Ha pedig a változó politikai közeg kontextusában vizsgáljuk meg ezeket a trendeket, akkor azt látjuk, hogy az egyenlőtlenséggel kapcsolatos érthető elégedetlenség miatt egyre több politikus indult el populista irányba aktív költségvetési politikát ígérve. Emellett egyre nagyobb a politikai nyomás a jegybankokon, hogy kerüljék meg az eszközcsatornákat (lásd kötvényvásárlás), és közvetlenül fecskendezzenek likviditást a gazdaságokba.

Ha megvizsgáljuk, hogy ezek a tényezők idővel valószínűleg miként fognak alakulni, akkor a politikai döntéshozóknak és a befektetőknek nem szabad kizárniuk az infláció visszatérését.

A jövőben várhatóan folytatódni fog a kezdeti szakasz, amelyben az Amazon-Google-Uber hatás domináns marad. Ezt azonban egy olyan második szakasz követheti, amelyben a feszes munkaerőpiacok, a populista nacionalizmus és az egyes iparágak koncentrálódása elkezdi majd ellensúlyozni a széles körben alkalmazott új technológiák egyszeri strukturális hatásait. Egy harmadik szakaszban pedig a magasabb infláció bekövetkezte meglepetésként érheti majd a döntéshozókat és a befektetőket, és ez olyan túlzott reakciókat válthat ki, amelyek csak súlyosbítják a helyzetet.

Nem lehet teljes bizonyossággal megmondani, hogy a fenti forgatókönyv mikor valósulhat meg. A fejlett gazdaságok politikai döntéshozóinak azonban fel kell ismerniük, hogy az inflációs kilátások szélesebb körű tényezőktől függnek, mint ahogy azt eddig gondolták. Ha túlságosan a ciklikus és nem a strukturális elemekre összpontosítanak, az súlyos kockázatot hordozhat a jövőbeli gazdasági jólét és a pénzügyi stabilitás szempontjából. Minél tovább várunk a mostani gondolkodási mód kiszélesítésével, annál nagyobb eséllyel lépünk az inflációs folyamatok következő szakaszába, amelynél a meglévő egyszeri technológiai fejlemények hatása néhány régi, megszokott tendenciának adja át a helyét.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org