Japán mint a fejlett világ jövőképe?

Világunk gazdasági, társadalmi és geopolitikai szempontból is nagy átalakuláson megy keresztül. Általános vélemény, hogy a 21. század legnagyobb változásait a technológiai fejlődés, az öregedő társadalmak, a globálisan magas adósságok, az urbanizáció és az éghajlatváltozás okozhatják. Ezen tényezők olyan megatrendeket alkotnak, amelyek következményei külön-külön is csak nagy bizonytalansággal jelezhetők előre, a közös hatásaik pedig szinte beláthatatlanok. A helyzet talán mégsem ennyire kiszámíthatatlan. Az elmúlt évtizedek gazdaságtörténete e téren is fontos tanulságokat hordoz.

A japán gazdaság a második világháború után évtizedekig nagyon gyorsan fejlődött. 1990-re Japán egy főre jutó GDP-je meghaladta az amerikait is. A kilencvenes években több nagyobb pénzügyi válság is megrázta a gazdaságot, ezek miatt Japán többnyire mint intő példa került be a gazdasági elemzésekbe.

A növekedés nélküli úgynevezett „elvesztegetett évtized”, a defláció és a megállíthatatlanul emelkedő adósságráta volt a két leggyakrabban emlegetett fogalom.

A felszínes tények azonban több szempontból is félrevezetők. Az elmúlt három évtized átlagosan 1 százalék körüli japán növekedése valóban az egyik legalacsonyabb a fejlett világban, azonban emögött a demográfiai változások meghatározók voltak. Japán a kilencvenes évekre érte el demográfiai teljesítőképességének csúcsát, a kilencvenes évek közepe óta az aktív korú (15–64 év közötti) népesség száma folyamatosan csökken. Jelenleg majdnem 15 százalékkal kisebb ezen populáció nagysága, mint az 1995-ös csúcsévben volt.

Összehasonlításképpen ugyanezen időszakban az Egyesült Államok aktív korú népessége mintegy 25 százalékkal emelkedett. Hasonló tendenciát figyelhettünk meg a ledolgozott munkaórák esetében is. A társadalom öregedésével és a technológia (főleg a robotika és a mesterséges intelligencia) fejlődésével a japánok átlagosan egyre kevesebb munkaórát dolgoztak. Az említett adatok is jelzik, hogy a GDP változásával azonosított „elvesztett évtized” kifejezés indokolatlanul negatív képet festett Japánról, és több szempontból is ideje lesz korrigálni.

A termelékenység változása szempontjából kiemelten figyelt egy munkaóra alatt megtermelt GDP Japánban 1990 óta csaknem 50 százalékkal emelkedett, alig marad el az USA 53 százalékos értékétől, és messze felülmúlja Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország adatait.

Hasonló érdekességekre bukkanhatunk Japán finanszírozási modelljében is. A tankönyvi receptek szerint az államadósságok növekedésének az országkockázat növekedéséhez és ezzel a kamatok emelkedéséhez vagy az infláció felpörgéséhez kellett volna vezetnie. Ehelyett a legnagyobb erőfeszítések ellenére sincs érzékelhető infláció, miközben a japán hozamok a GDP két és félszeresét is meghaladó államadósság mellett is stabilan nulla közelében alakulnak. A japán példára is hivatkozva egyre több kutatás igazolja, hogy a demográfiai folyamatok a hosszabb távú kamatkörnyezetre is tartósan mérséklő hatással vannak.

Évek óta zajlik a társadalom tudatos felkészítése a technológiai fejlődés okozta kihívásokra, miközben a zöldgazdaságra való átállásban is nagy horderejű előrelépés látható. Az ország élen jár az elektromos autózás és a közösségi gazdaság (úgynevezett sharing economy) terjedésében is.

Az említett példák jól mutatják, hogy a fejlett gazdaságok közül Japán már évtizedekkel ezelőtt szembesült azokkal a megatrendekkel, amelyekkel manapság mindannyiunk életét meghatározzák. A japán gazdaság elmúlt harminc évének mély és pontos megértése a 21. század kihívásaira adott válaszok megtalálásában is segíthet. Ezen az úton az első és legfontosabb lépés a korábbi hibás sztereotípiák elhagyása lesz, ami egyben a közgazdasági gondolkodás megújulásához is közelebb vihet.