Amit az adócsökkentés hoz, elviszi a vám

Egy ideje az adózás, a szabályozások, a nemzetközi kereskedelem és az infrastruktúra területe számít az apokalipszis négy lovasának az amerikai gazdaságpolitika számára. Az első területet tanulmányozva arra jutottam, hogy az adócsökkentés a gazdasági növekedés elősegítője. Bár a második területet kevésbé részletesen tanulmányoztam, az ottani mutatók azt jelzik, hogy a szabályozások legjobb esetben is csak kismértékben mozdítják elő a növekedést. A harmadik terület nagyon fontos kérdés, miatta olyannyira nyugtalanítók a kereskedelmi feszültségek. A negyedik terület pedig csak retorikai szinten létezik: az infrastrukturális programok jelenleg nem részei az amerikai gazdaságpolitikai repertoárnak.

Számításaim az adózás kérdéskörében azt mutatják, hogy a 2017-es adócsökkentés éves szinten 1,1 százalékkal járult hozzá az Egyesült Államok GDP-növekedési rátájához 2018–2019-ben. Ebből 0,9 százalékpont a magánszemélyek adóterheinek mérsékléséből, 0,2 százalékpont a vállalatok számára biztosított adócsökkentésből, valamint a kiszélesített adóleírási lehetőségekből származik. Bár a magánszemélyek adóterheinek csökkentéséből eredő, növekedést erősítő hatásokra már nem lehet számítani 2019 után, a társasági adó reformjának hatása valószínűleg még egy ideig érvényesülni fog. Ami a második területet illeti, a gazdasági tevékenységre vonatkozó szabályozási teher már nem növekszik, igaz, nem is csökken. A világbank Doing Business jelentésének USA-ra vonatkozó része – amely tíz mutató átlaga alapján értékeli az üzleti környezetre vonatkozó állami szabályozásokat – sem mutat javulást. Ahogy azt sok más közgazdász is leírta, a Trump-adminisztráció kereskedelempolitikája a fő gond, amely egy diszkreditálódott merkantilista elvet követ: az export jó, az import rossz dolog. A Trump-adminisztrációnak abban igaza van, hogy Kína hosszú ideje korlátozza az importot és a külföldi beruházásokat, miközben közvetlenül vagy kierőszakolt transzferek révén technológiákat tulajdonít el. Az importvámok elmúlt évben történt kölcsönös alkalmazása a szemet szemért, fogat fogért elv alapján azonban mindkét országnak káros.

Trump külkereskedelemmel kapcsolatos nézete Ronald Reagan azon beszédére emlékeztet engem, amelyet még elnökké válása előtt tartott a Stanford Egyetem Hoover Intézetében. Reagan azzal érvelt, hogy az acéltermékekre és más árucikkekre kivetett vámok nemzetbiztonsági alapon igazolhatók. Érvelése szinte ugyanaz volt, mint Trump mostani indokai. Vámjainak igazolására azonban Trump még tovább ment, amikor a nemzetbiztonság és a gazdasági biztonság közé egyenlőségjelet tett. A nagyobb probléma az Trump kereskedelempolitikájával kapcsolatban, hogy úgy tűnik, személyesen vonzódik a vámokhoz, mert azt gondolja, hogy azok növelik az állami bevételeket és a GDP-t is, mivel szerinte a visszaszoruló importot a hazai termelés váltja ki. Ezt a helyzetet nem könnyű feloldani. Egyesek szerint a kongresszusnak kellene megerősítenie jogkörét a vámok tekintetében, legalábbis a nemzetbiztonságra való hivatkozás korlátozásával. Ennek azonban kedvezőtlen hosszú távú következményei lehetnek, mivel az amerikai elnökök az 1930-as évek óta jellemzően jóval támogatóbbak voltak a szabadkereskedelemmel szemben, mint a kongresszus tagjai, akik mind egy-egy választókerület érdekeit képviselik. Abban lehet reménykedni, hogy a kölcsönösen káros vámok egy olyan megállapodáshoz vezetnek, amelyben Kína liberalizálja kereskedelempolitikáját, és az importkorlátozó intézkedések idővel megszűnnek. Ebből azonban Kína többet fog profitálni, mint az USA, és a helyzet továbbra is feszült marad. Bármi is történik majd Kínával kapcsolatban, továbbra is tarthatunk attól, hogy Trump vámot vet ki Mexikó, Európa, Japán vagy más államok árucikkeire.

Az amerikai gazdaságpolitika állapotát tekintve nem meglepő, hogy a Federal Reserve Bank of Atlanta legfrissebb előrejelzése szerint a GDP 1,3 százalékkal fog növekedni a második negyedévben az első negyedév 3,1 százalékos rátájával szemben. A 2017-es adóreform továbbra is erősítené a növekedést, ha nem eszkalálódnának a kereskedelmi feszültségek. Sajnos a 3 százalékhoz közeli idei növekedés már nem tűnik valószínűnek.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org