Lehet még tere a fogyasztás bővülésének

Az Eurostat frissen – június 19-én – megjelent adatai szerint a háztartások jólétét mérő tényleges fogyasztási mutató tekintetében 2018-ban nagy szórás volt tapasztalható a tagállamokban. Vásárlóerő-paritáson mérve a legalacsonyabb érték az európai uniós átlag 56 százaléka, a legmagasabb pedig a 132 százaléka. A legalacsonyabb értéket Bulgáriában, a legmagasabbat pedig Luxemburgban mérték. A magyar érték 64 százalék, ami Bulgária és Horvátország után a harmadik legalacsonyabb. A cseh érték 19, a lengyel és a szlovák 13 százalékkal magasabb, mint a magyar.

Az egy főre jutó GDP az uniós átlag százalékában Csehország esetén 20, Szlovákiában 8, Lengyelországban pedig csupán 1 százalékkal magasabb, mint a magyar érték. Vagyis a GDP növekedéséből Lengyelország és Szlovákia esetében több, Csehországban közel azonos érték jut fogyasztásra, mint Magyarországon. Ez Csehország és Magyarország esetében elsősorban az erőteljes beruházási tevékenységnek tudható be. Érdemes megvizsgálni a fogyasztás szerkezetét és az árakat is.

A V4-országok között élelmiszerre a teljes fogyasztáson belül a magyarok költenek legtöbbet (18,2 százalék), a csehek pedig a legkevesebbet (16,3 százalék). Az EU-s átlag 13,1 százalék. Az egészségükre a lengyelek fordítanak legtöbbet (5,7 százalék), a legkevesebbet pedig a csehek (2,4 százalék). A magyar érték 4,2 százalék, az EU-s átlag 4,4. Viszont pihenésre és kultúrára a szlovákok szánnak legtöbbet (10,4 százalék), a magyarok pedig legkevesebbet (7,2 százalék). Az EU-s átlag 8,2 százalék. A legnagyobb különbségek azonban a lakás- és közüzemi kiadásoknál találhatók. Erre a magyaroknak csupán a teljes kiadásuk 18,8 százalékát kell fordítaniuk, a cseheknek viszont 25,4 százalékát. Az EU-s átlag 23,6 százalék. Alkoholra, dohányárura a legtöbbet a csehek és a magyarok áldoznak (8,0 és 7,4 százalék), a lengyel érték 5,9, a szlovák pedig 5 százalék, az EU-s átlag lényegesen kevesebb, csupán 3,9 százalék.

Feltűnő viszont, hogy milyen keveset költünk lakáskarbantartásra és -felújításra. A magyar érték az összes kiadásnak csupán a 0,2 százaléka. A lengyelek kiadásaik 4, a szlovákok 3, a csehek 0,8 százalékát szánják erre. Érdemes azonban az árak alakulását is megvizsgálni. A rendelkezésre álló 2018. évi adatok szerint az uniós átlagot száznak tekintve a lakossági végső fogyasztási kiadások átlagos árszintje Magyarországon a negyedik legalacsonyabb (62 százalék). A magyarnál is kedvezőbb a lengyel érték: 57 százalékos. Ennél alacsonyabb érték csak Romániában és Bulgáriában van (53 és 51 százalék). A legmagasabb érték Dániában található (138 százalék).

Az élelmiszerek és az alkoholmentes italok ára az uniós átlaghoz képest szintén Dániában a legmagasabb (130 százalék), Romániában a legalacsonyabb (66 százalék). A magyar érték 85, a lengyel 69, a cseh 84, a szlovák pedig 94 százalék. A magyar érték tehát a második legmagasabb a V4-országok között.

Lengyelország kivételével a többi V4-országban az EU-s átlaghoz mérve nagyon magas a tejtermékek és a tojás ára. A cseh érték: 92, a magyar 93, a szlovák 100. A lengyel csupán 71 százalék. A dohányáru Lengyelországban és Magyarországon a legolcsóbb (60 és 63 százalék). Az alkoholos italok nálunk a legolcsóbbak, csupán az EU-s átlag 77 százalékát teszik ki. (A cseh érték 82, a lengyel 86, a szlovák 90 százalék). A kommunikáció – posta, telefon, internet – ára Csehországban az uniós átlag 78, Szlovákiában 76, Lengyelországban 75, Magyarországon pedig 73 százaléka.

Milyen következtetéseket vonhatunk le az adatokból? Először is azt, hogy a beruházási tevékenység kapcsán érdemes arra is figyelni, hogy az állandóan bővülő beruházások csökkenő megtérüléssel és romló termelékenységgel járhatnak együtt. Ennek pedig saját források felhasználása esetén adósság- és hiánynövelő hatása is lehet.

Ezért valamennyi beruházás esetén érdemes lenne megtérülési mutatókat is számolni azért, hogy a ráfordításokat és azok eredményeit összevetve gazdaságilag hatékonyabb beruházási döntéseket lehessen hozni. Másrészt a nemzetközi adatokból kiindulva az is nyilvánvaló, hogy még lehet tere a fogyasztás bővülésének. Persze nem mindegy, hogy mely termékek fogyasztása bővül. A magyarok többet költenek alkoholos italokra és dohányárura, mint az egészségükre vagy pihenésre és kultúrára. Ráadásul az egészséges étkezéshez fontos tejtermékek ára EU-s összehasonlításban jóval magasabb, mint a szeszes italoké vagy a dohányáruké. Ezeken az arányokon érdemes lenne elgondolkodniuk az egészségpolitikusoknak.

Továbbá az is figyelemre érdemes, hogy miközben új lakásokra, házakra sokat, karbantartásra és felújításra viszont nagyon keveset költenek a magyarok. Ezen a területen szintén lennének feladatai a gazdaságpolitikának.

Végül érdekes kérdés az is, hogy miközben a magyar állam jókora összeget, kiadásai 7,4 százalékát fordítja kultúrára, sportra és kikapcsolódásra, amely érték az EU-s átlagnál 5,1 százalékkal magasabb, a családok a saját költségvetésükből a V4-ek között a legkevesebbet költik kultúrára, pihenésre és sportra. Ez a jelenség szintén további elemzést érdemelne. Ha ugyanis arról lenne szó, hogy az állami beruházások ezeken a területeken nem találkoznak elegendő lakossági piaci igénnyel, akkor ismét beruházáshatékonysági problémával állnánk szemben.