A geomérnökség trójai falova

Habár a klímaváltozás hatásai egyre inkább nyilvánvalók, az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentése terén a helyzet ugyanolyan kétségbeejtő, mint korábban, ezért néhányan olyan új technológiai megoldásokat támogatnak, amelyek állítólag orvosolhatják a problémákat. David Keith, a Harvard Egyetem fizikaprofesszora például a geomérnökséget javasolja megfontolásra, ami igen kockázatos beavatkozás lenne a Föld klímarendszerébe.

Az ENSZ márciusi, Nairobiban tartott konferenciáján az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia megakadályozta, hogy a geomérnökség kérdését, illetve a nemzetközi kormányzásra gyakorolt következményeit megvizsgálják. Mindeközben úgy tűnik, hogy David Keith sztratoszferikus szabályozott perturbációs kísérlete (SCoPEx) – amely a geomérnökség egy formájának, a napsugárzás-menedzsmentnek (SRM) (a nap­sugárzás mesterséges csökkentése – a szerk.) a tesztelésére irányul – halad előre.

A geomérnökség kockázatai igen súlyosak. Ha széleskörűen használják, akkor az SRM átalakíthatja a monszunok működését Ázsiában, szárazságot okozhat Afrikában, ami kétmilliárd ember élelmiszer- és vízellátását veszélyeztetheti.

Úgy tűnik, a SCoPEx független tanácsadó bizottsága megalakításának az a célja, hogy legitimálja azt a kísérletet, amelyet a világ többi része túl veszélyesnek tart. A testületben kizárólag amerikaiak kaptak helyet, akiknek a többsége elit intézményekhez kötődik, ami kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a projekt valójában kiknek az érdekeit szolgálja.

Ezeket az aggályokat felerősíti az a tény is, hogy a SCoPEx kommunikációja alapvetően manipulatív. A leszűkített módon alkalmazott kísérlet nem tekinthető hiteles értékelésnek azzal kapcsolatban, hogy az SRM jóval szélesebb körű alkalmazása milyen hatásokkal járhat. Ahogy klímakutatók egyértelművé tették, az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, az SRM (illetve más geomérnökségi technika) miként hat az éghajlatra, az, ha azt több évtizeden át széleskörűen alkalmazzák. Máskülönben a hatásait nem lehetne megkülönböztetni a klímára ható más tényezőktől.

A SCoPEx-hez hasonló projektek új és veszélyes precedenst teremtenek a geomérnökségi technológiák milliárdosok és egyedi érdekek miatti egyoldalú alkalmazására. Ahogy arra a Center for International Environmental Law és a Heinrich Böll Alapítvány nemrégiben megjelent jelentése rámutat, a fosszilisüzemanyag-ipar vállalatai évtizedek óta invesztálnak a geomérnökségbe.

David Keith saját cége, a Carbon Engineering nemrégiben 68 millió dollárt kapott az Occidental Petroleumtól, a Chevrontól és a BHP-tól, hogy egy újabb, potenciálisan veszélyes geomér­nökségi megközelítést, a közvetlen levegőleválasztást (Direct Air Capture) – amely szén-dioxidot von el a légkörből – fejlessze ki.

Ha az ilyen projektek politikai felhatalmazás vagy intézményi felügyelet nélkül haladhatnak előre, akkor önszabályozási rendszer alakulhat ki, amely teljesen alkalmatlan a jelentős következményekkel járó technológiák, mint a geomérnökség felügyeletére. Ezért az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye (CBD) arra szólította fel a kormányokat, hogy ne engedélyezzenek semmiféle geomérnökségi tevékenységet, amíg nem jön létre „egy globális, transzparens és hatékony ellenőrzési és szabályozási mechanizmus”.

A CBD döntése kivételt tesz a kisméretű kísérletekkel, de csak bizonyos feltételek mellett, amelyeket a SCoPEx nem teljesít: többek között a projektnek előzetes jóváhagyást kell beszereznie azoktól a helyi közösségektől, amelyeket a kísérlet érint.

A világnak egy erős, multilaterális, demokratikus szabályozási mechanizmust kell megalkotnia, amely magában foglalná bizonyos technológiák azonnali betiltásának lehetőségét is. Amíg egy ilyen nemzetközi rendszer nem jön létre, addig nem szabadna engedni az előrelépést a SCoPEx-hez hasonló kísérletek terén – ezek ugyanis trójai falóként szolgálhatnak a veszélyes technológiák széles körű alkalmazásához.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org