Új év, új remények

Az év első néhány hete, a nagy összegzések, valamint a jövőre vonatkozó tervek és fogadalmak időszaka. Nincs ez másként a gazdasági életben sem. A legfontosabb kérdés, hogy a számos gazdaságtörténeti rekordot hozó 2019-es évet követően hogyan folytatódhat a magyar gazdaság fejlődése.

Gyakran halljuk, hogy az emberi életet hétéves ciklusok jellemzik. Részben a belső folyamatok, részben a külső környezetünk változása miatt hétévente a sejtjeink és a tulajdonságaink is átalakulnak. A 21. századot formáló új megatrendek és a hazai fejlődést meghatározó belső folyamatok alapján az elkövetkező években valami hasonló változás jellemezheti a globális és benne a magyar gazdaságot is.

Egy új fejlődési ciklus küszöbén állunk.

A 2013 óta zajló hazai konjunktúraciklus kivételes a magyar gazdaság elmúlt száz évének történetében. A GDP-nk átlagosan 3,8 százalékkal növekedett, több mint 2 százalékponttal meghaladva az eurózóna fejlődési ütemét. 2010-ben, amikor a magyar gazdaság épp romokban hevert, és mindenki a globális válságban is növekedni képes Lengyelországot csodálta, kevesen hitték, hogy az évtized végére az egy főre jutó GDP terén visszaelőzhetjük a régió elmúlt harminc évének legsikeresebb gazdaságát. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2018-ban ez is megtörtént.

Ráadásul a felzárkózás újraindulását – szemben a magyar gazdaság korábbi növekedési periódusaival – a makrogazdasági egyensúly megőrzése és az adósságráták folyamatos csökkenése jellemezte. 2019 fontos új tanulságokat is hozott. Miközben a foglalkoztatási adataink, a beruházási rátánk, a lakosság pénzügyi vagyona vagy épp a nettó külső adósságaink sorra a rendszerváltás óta tartó időszak legkedvezőbb értékeit mutatták, az is

bebizonyosodott, hogy a hazai exportőrök a német ipar gyengélkedése esetén is képesek a kivitel dinamikus növelésére.

Az elmúlt hét év sikerei után a következő évek feladata az elért eredmények megtartása lesz. A világgazdasági klíma azonban változóban van. Bár az Amerikai Egyesült Államok és a Kína közötti viták épp elcsendesednek, a két fél közötti feszültség közel sem oldódott fel. Még előttünk áll a Brexit ismeretlen folyamata, miközben az elmúlt évek számtalan próbálkozása ellenére az euró sebezhetőségét sem sikerült kiiktatni.

A világ korábban nem látott mértékű adóssághegyet görget maga előtt, ráadásul a viharos sebességgel zajló digitális forradalom korábban megingathatatlannak hitt vállalatokat küldhet egyik pillanatról a másikra a süllyesztőbe.

A belső növekedési források tekintetében a legfontosabb feladat a munkaintenzív növekedési periódusból a tőke- és technológiaintenzív szakaszba történő zökkenőmentes átmenet biztosítása.

A 2010 utáni munkaerőpiaci reformok és a dinamikus növekedés következtében hazánkban megközelítőleg megvalósult a teljes foglalkoztatás.

Vannak még foglalkoztatási tartalékok, azonban a munkaerőpiac oldaláról az elmúlt évtizedben érkező növekedési impulzus aligha ismételhető meg.

A teljes foglalkoztatás megtartása mellett egyre inkább előtérbe kerül a termelékenység növekedésének szükségessége.

Ehhez elsősorban tartósan magas beruházási aktivitásra, új technológiákra, olcsó finanszírozási lehetőségekre és képzett munkaerőre lesz szükségünk.

A finanszírozási csatornák kiépítésében már jelentős lépések történtek. Megfelelő versenyképességi intézkedésekkel a technológiai transzfer gyorsítása és a képzési rendszerek javítása területén még nagy növekedési tartalékok mobilizálhatók.

Az elmúlt hetek világgazdasági kockázatainak mérséklődésére utaló elemzések senkit ne tévesszenek meg. Fel kell készülnünk rá, hogy a korábbi nyugodtabb időszakot ismét labilis, viharokkal tarkított periódus váltja majd fel. Magyarország esetében az elmúlt hét évben elért eredmények megfelelő alapot adhatnak a gazdasági felzárkózás folytatására, azonban a változó körülmények között a vitorlák gyors és helyes beállításának szerepe is felértékelődik. Újabb sikeres évtizedet, magyar gazdaság!