A nagy gazdasági világválságnál is súlyosabb krízis jön?

A sokk, amely a koronavírus-járvány következtében érte a világgazdaságot,

gyorsabban alakult ki és súlyosabb mértékű, mint amilyen a 2008-as globális pénzügyi krízis vagy akár az 1929–1933 közötti nagy gazdasági világválság volt.

E két korábbi időszakban a tőkepiacok 50 százalékkal vagy annál is nagyobb mértékben estek vissza, a hitelpiacok befagytak, amit jelentős csődök követtek. Emellett a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölé emelkedett, a GDP pedig évesített szinten 10 százalékkal vagy annál is nagyobb mértékben csökkent. Ezek a folyamatok azonban mintegy három év alatt zajlottak le. A mostani válságban a hasonlóan szörnyű makrogazdasági és pénzügyi fejlemények három hét alatt alakultak ki.

Most márciusban csupán tizenöt nap kellett ahhoz, hogy beköszöntsön a medvepiac az amerikai tőzsdéken (vagyis az árfolyam esése elérte a 20 százalékos szintet a csúcshoz képest). Ilyen gyors visszaesésre még nem volt példa. A piacok 35 százalékos mínuszban vannak, a hitelpiacok befagytak, a hozamfelárak a 2008-as szintekre emelkedtek. Még a mainstream pénzügyi cégek is – mint a Goldman Sachs, a JPMorgan és a Morgan Stanley – azt várják, hogy az amerikai GDP az első negyedévben évesített alapon 6 százalékkal csökken, a második negyedévben pedig 24–30 százalék között lesz a visszaesés mértéke. Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy a munkanélküliségi ráta 20 százalék fölé nőhet, ami kétszerese a pénzügyi válság idején mért csúcsszintnek.

Az aggregált kereslet minden komponense – a fogyasztás, a tőkeköltések, az export – korábban nem látott mértékben csökken. Miközben a legtöbb önérdekei alapján véleményt alkotó elemző V alakú visszaesésre számít – amelyben a kibocsátás hirtelen visszaesik egy negyedéven át, majd a következő negyedévben ugyanolyan gyorsan növekedésnek indul –, annak világosnak kellene lennie, hogy a koronavírus-járvány okozta válság teljesen másként zajlik. A mostani visszaesés sem V, sem U vagy L alakú (az utóbbinál az erőteljes visszaesést stagnálás követi). Ehelyett ez egy I alakú válságnak tűnik: a vertikális vonal a pénzpiacok és a reálgazdaság zuhanását mutatja.

Még a nagy gazdasági világválság és a II. világháború alatt sem állt le a gazdasági élet nagy része, ahogy most Kínában, az Egyesült Államokban és Európában. A legjobb szcenárió szerint a visszaesés súlyosabb lesz, mint volt a pénzügyi krízis idején (a visszaesett kumulatív globális kibocsátás tekintetében), azonban rövidebb ideig tart majd, ami lehetővé teszi, hogy az idei negyedik negyedévben már visszatérhessünk a növekedéshez. Ebben az esetben a piacok akkor kezdenek majd visszaerősödni, amikor már látni lehet a fényt az alagút végén.

A legjobb szcenárió azonban feltételezi néhány feltétel meglétét.

Először is az Egyesült Államoknak, Európának és a többi súlyosan érintett gazdaságnak ki kellene szélesítenie a fertőzöttek tesztelését, a fertőzöttek kapcsolatainak felkutatását, a kötelező karanténokat, és olyan teljes körű lezárásokat kellene alkalmaznia, mint amelyeket Kína vezetett be. Továbbá, mivel a vakcina kifejlesztése és nagy tételben való gyártása 18 hónapig is eltarthat, antivirális szereket és más terápiákat kellene kifejleszteni.

Másodsorban a monetáris politikai döntéshozóknak – akik kevesebb mint egy hónap alatt megtették már mindazt, ami a 2008-as pénzügyi válság után három évükbe telt – tovább kell folytatniuk a nem konvencionális intézkedéseket a krízishelyzetben. Zéró vagy negatív kamatokat kellene alkalmazniuk, ezenkívül előretekintő iránymutatásra, mennyiségi lazításra és a hitelezési feltételek könnyítésére van szükség. A Federal Reserve már kiszélesítette a nemzetközi devizacsere-ügyleteit a globális piacokon tapasztalható jelentős dollárlikviditási hiány kezelésére, de most ennél is több eszközre van szükség, mert ösztönözni kell a bankokat, hogy hitelezzék az illikvid, de még mindig hitelképes kis- és középvállalkozásokat.

Harmadsorban a kormányoknak jelentős mértékű költségvetési élénkítést kell alkalmazniuk, beleértve a háztartásoknak nyújtott, helikopterpénz jellegű közvetlen pénzügyi támogatásokat. A gazdasági sokk méretéből adódóan a fejlett gazdaságok költségvetési hiányát a GDP 2-3 százalékáról 10 százalékra vagy még annál is nagyobb szintre kell majd növelni. Csak a kormányzatok rendelkeznek olyan mérleggel, amely elég nagy és erős a magánszektor összeomlásának megakadályozására.

Ugyanakkor ezeket a deficitből finanszírozott intervenciókat teljes mértékben monetizálni kell. Ha ezeket a standard államadósságon keresztül finanszíroznák, akkor a kamatok nagyon megugranának, ami a gazdasági kilábalást csírájában fojtaná meg. A körülmények ismeretében a modern monetáris elmélet iskolájához tartozó baloldali közgazdászok által régóta javasolt intervenciók, beleértve a helikopterpénzt is, mainstreammé válhatnak.

Sajnos a legjobb szcenárió esetében is elmaradnak a fejlett gazdaságok egészségügyi intézkedései attól, amire egy világjárvány megfékezéséhez szükség lenne.

A megvitatás alatt álló költségvetési csomag nem elég nagy és nem elég gyorsan készülne el ahhoz, hogy egy időben lezajló fellendülés feltételeit megteremtse. Ezért egy új – az 1929–1933 közötti nagy gazdasági világválságnál is súlyosabb – krízis veszélye napról napra nagyobb.

Ha nem állítjuk meg a világjárványt, akkor a gazdaságok és a piacok szabadesése világszerte folytatódik. De még ha a pandémia többé-kevésbé lefékeződik is, az általános gazdasági növekedés valószínűleg akkor sem fog visszatérni 2020 végéig. Addigra ugyanis nagy valószínűséggel egy újabb vírusszezon indul majd el újabb mutációkkal, illetve azok a terápiás beavatkozások, amelyekre sokan számítanak, kevésbé hatékonyak lehetnek, mint ahogy azt most remélik. A gazdaságok ismét zsugorodni fognak, illetve a piacok újra összeomlanak majd.

A költségvetési intézkedések elérhetik a végső határaikat, ha a jelentős deficitek monetizálása magas inflációt vált ki, különösen, ha a járvány miatti negatív ellátási sokk visszaveti a potenciális növekedést. Emellett sok ország egyszerűen nem tud ekkora mértékű adósságot felvállalni a saját valutájában.

Ki fogja megmenteni a feltörekvő piacok kormányait, nagyvállalatait, bankjait és háztartásait?

Még ha a világjárványt és a gazdasági összeomlást valamilyen módon kontrollálni lehetne, a világgazdaság akkor is ki lenne téve számos kockázatnak. Az amerikai elnökválasztás közeledtével a koronavírus-járvány átadja majd a helyét a Nyugat és legalább négy revizionista hatalom (Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea) közötti megújított konfliktusnak. E négy ország már aszimmetrikus kiberhadviselést folytat a célból, hogy belülről ássa alá az USA-t. Az amerikai választási folyamatok elleni, elkerülhetetlen kibertámadások vitatott kimenetelű választási eredményhez is vezethetnek, és felmerülhet a választási csalások gyanúja, de akár nyílt erőszakos cselekményeket, zavargásokat válthatnak ki.

Hasonlóképpen, ahogy arról már korábban írtam, a piacok nagyon alulbecsülik az Egyesült Államok és Irán közötti idei háború kockázatát. Emellett a kínai–amerikai kapcsolatok romlása felgyorsul, mivel mindkét fél a másik oldalt hibáztatja a koronavírus-járvány széles körű elterjedéséért. A mostani válság emellett valószínűleg felgyorsítja majd a világgazdaság már zajló fragmentációs folyamatait is a következő hónapokban, években.

Ez a hármas kockázat – a meg nem fékezett világjárvány, a nem eléggé hatékony gazdaságpolitikai eszköztár és a geopolitikai tényezők – éppen elég lesz ahhoz, hogy a világgazdaságot állandósuló válságba taszítsa, valamint pénzpiaci krachot idézzen elő.

A 2008-as összeomlás után egy erőteljes, bár megkésett intézkedéssorozat visszarántotta a világgazdaságot a szakadék széléről. Lehet, hogy ezúttal nem leszünk ilyen szerencsések.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org