Üzenet a magányos szigetről

Milyen is az élet a magányos szigeten, ahová most kiraktak engem? Itt, ahol a hűséges Pénteket egy kis termetű keverék kutya helyettesíti. A szigeten, ahol már negyedik hete élünk Brumival, elzárva. No, jó, naponta azért kilépünk, hajnalok hajnalán, amikor még senki sincs kinn, jó hosszú sétára. De különben bezárva élünk, senki nem léphet a szigetünkre.

Magányos szigetlakók lennénk? Egyáltalán nem!

Hiszen velünk vannak a 20., még inkább a 21. század csodálatos vívmányai. Az egész világgal összekapcsoló internet, nemkülönben a környezettel állandó kapcsolatot teremtő mobiltelefon, amely ráadásul még okos is, rengeteg tudással. Szolgál persze a rádió meg a televízió is. Bár az utóbbiak kevésbé fontosak, merthogy a neten is elérhető mindaz, amit adni tudnak, amellett velük egyirányú, passzív a kapcsolat. Hanem az internet és a mobiltelefon igazi égi áldás ebben a ki tudja, meddig tartó bezártságban, merthogy a belőlük nyerhető információ szinte kimeríthetetlen.

A világjárvány előtt már nagy léptékben terjedt egy másfajta rettegés.

A mostanihoz csaknem hasonló félelmet gerjesztett Földünk légkörének káros anyagokkal – szén-dioxiddal, szén-monoxiddal, nitrogénvegyületekkel, mikrorészecskékkel – való szennyezettsége, ezáltal pedig az üvegházhatás kialakulása.

Szakértők kimutatták, hogy légkörünk hőmérséklete az ipari forradalom kibontakozása óta, tehát nagyjából kétszáz éve mintegy 1,6 Celsius-fokkal emelkedett, és nagy a veszélye, hogy ez az érték tovább növekszik. Márpedig ebből akár az emberiség pusztulása is következhet. És ezt folyamatosan hangsúlyozták nemcsak tudósok és szakemberek, hanem a terjedő zöldmozgalmak vezetői és tagjai, nemkülönben érdekelt politikusok és vállalati vezetők, sőt hétköznapi emberek is. Az ő hangjukat erősítették szenvedélyes, bár fizikából, kémiából, élettanból nem igazán felkészült, de annál elszántabban hangoskodó ifjú zsenik is.

A klímaveszély felismerését és az ellene folytatott küzdést szinte napról napra fokozták a világban a terjedő és erősödő zöld-, sőt esetenként sötétzöld mozgalmak, amelyekből egyre hangosabban zúdultak ránk technikaellenes hangok, erős érzelmek. E mozgalmak érveléséből és jelmondataiból az derült ki, hogy a klímaválság okozója maga az ipari forradalom, a technika nagy léptékű fejlődése, eredményeinek fokozódó elterjedése az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatások jelentős részében. A zöldmozgalmak nem hirdették ugyan nyíltan, de burkoltan benne volt ebben a szemléletben: a technika eredményeinek széles körű elterjedése és alkalmazása járult hozzá ahhoz is, hogy megnőtt, sőt növekszik Földünk népessége, hozzájárulva a bolygónkat fenyegető veszélyek kialakulásához és fokozódásához. A gyors lakosságnövekedésből fakadó tanulságokat nyilván egyetlen épeszű mozgalmi vezető vagy politikus sem merte hangosan kimondani, de implicite benne volt jelszavaik lényegében.

Ez a felfogás, ezek a jelszavak, a technikai haladástól való félelem, elzárkózás nézetei erős divatként uralkodtak és terjedtek még néhány hónappal ezelőtt, 2019 őszén is. Amikor is minden előrejelzés, figyelmeztetés nélkül egyszerre megjelentek roppantul kicsi, nanométeres lények. És a világ, annak is elsősorban a fejlettebb gazdaságú országai egyszerre új, életveszélyes fenyegetéssel, a SARS-CoV-2 elnevezésű vírus terjedésének egyelőre megjósolhatatlan méretű és lezajlású folyamatával szembesültek.

Most, ebben a szörnyű helyzetben egyszeriben kiderült, milyen áldásos a korábban nem is kevesek által bűnbaknak kikiáltott technikai haladás és alkalmazásainak sokasága. Nemcsak az infokommunikáció eszközei és rendszerei szolgálnak rendkívül hasznos segítségül napjaink szenvedő világában, hanem például a gyakran környezetpusztítónak titulált vegyipar, azon belül is a gyógyszeripar.

Természetesen a fejlett technika nem csak a kapcsolatokban, a bezártság lelki kórságainak leküzdésében nagyszerű támasz.

Fantasztikusan kedvező megoldást hoztak a számítógépek meg a belőlük összekapcsolt hálózatok, hogy a tanintézmények kényszerű bezárása miatt se álljon le a tanulás. Még korántsem tökéletes a tömeges távoktatás, hiszen nem történt meg az intézményes betanítása, a módszerek minden irányú kidolgozása és begyakorlása, de – döcögve bár, olykor buktatókkal is – megoldást adnak ezek az eszközök és rendszerek. Nem kevésbé fontosak a vírus elleni támadásokat segítő modellek, mérések, elemzések készítésében sem az említett eszközök és rendszerek. Nagy segítség a járvány közepén, de az lesz még utána is, hogy seregnyi munkát távolról is lehet végezni, otthoni munkahelyen. A technikai haladás áldásai hosszan folytathatók, az élen a villamosenergia-ellátással, amely nélkül – szó szerint – meghal az élet a civilizált világban.

Reménykedünk, hogy a Covid–19, mint minden nagy járvány, lezajlik. Közben a tudomány emberei sem tétlenkednek, és sikerül fegyvereket találni a gonosz korona legyőzéséhez.

Áldás vagy átok az emberiség életében a modern technika tömeges alkalmazása? Most, a rettenetes vész közepén elsősorban áldásos vonatkozásai kerülnek előtérbe. Hátrányai, egyes átkos vonások a lecsengés után majd újra felszínre juthatnak. Csaknem bizonyos, hogy a mostani pandémia új pályákra löki a világgazdaságot, a globalizációt, a társadalmi kapcsolatokat. És akkor új közelítések, új megoldások léphetnek előre e félelmetes időkben némileg háttérbe szorult klímaválság megítélésében és veszélyeinek megoldásaiban is.