A befektetések örök klasszikusa, az arany

Válságok idején valódi slágertermék a befektetők körében az arany: árfolyama ugyanis kontraciklikusan viselkedik, azaz épp a negatív előjelű gazdasági szakaszokban nő. A koronavírus okozta gazdasági pánikhelyzet egyre hajtja ezt az emelkedést, viszont bármi, ami a bizonytalanságot csökkenti (ha vakcinát találnak a vírusra, ha a gazdasági adatok a vártnál pozitívabbak lesznek, ha a Fed kamatot emel és így tovább), ártani fog az arany árfolyamának – meghasonlott helyzetbe hozva ezzel a befektetőket. De vajon milyen tények állnak az arany reputációja mögött? És mi a nagy kérdés, amivel valóban számolniuk kell az arannyal üzletelőknek?

Az arany évszázadokig a pénzügyi rendszer alapja volt – egészen az 1970-es évek elejéig, amikor a második világháború után létrejött Bretton Woods-i egyezmény összeomlott.

Monetáris funkciója azóta ugyan nincs, de a különböző jegybankok a mai napig tetemes aranytartalékkal rendelkeznek.

Ezenkívül az arany mint fogalom mindig is az érték, az értékállóság szimbóluma volt az emberek gondolkodásában.

Az arany jolly jokersége tehát jórészt innen ered: a hagyományból és a hitrendszerünkből. A helyzet az önbeteljesítő próféciákhoz is hasonlít: ha az emberek továbbra is bíznak a jövőben, mernek hitelt felvenni, vállalkozni – ergo mozgásban tartják a gazdaságot –, akkor a pénz többnyire máshol találja meg a helyét, mint a nem kamatozó befektetésként ismert aranyban. Amikor borús a jövőkép, akkor viszont jól csillog az arany. Az ára többnyire akkor tetőzik, amikor a pánik a csúcspontján vagy attól nem túl távol van; amikor az emberek elkezdenek ismét bízni a jövőben és beruházni valós gazdasági tevékenységekbe, akkor az arany iránti kereslet csökken, következésképpen az értéke is apad.

A gondolatmenetet érdemes összevetni a legutóbbi gazdasági válságot követő adatokkal, amelyek érzékletesen illusztrálják a képet. 2011 augusztusában–szeptemberében az arany árfolyama 1910 dollár körül tetőzött – majd nem sokkal később, amikor az emberek újra elkezdték hinni, hogy van gazdasági jövő, az árfolyam határozott ereszkedésbe kezdett, egészen az 1050 dolláros szintig (2016-os adat). A mostani válsághelyzettel kapcsolatban majd utólag lehetünk okosak, de már most érezzük a markáns hegymenetet: a pánik kirobbanásakor az arany az 1550-es szintről indult, és szinte folyamatosan felfelé tartott, február elejére elérte az 1600 dollárt, majd április közepére az 1750-es szintet. Mintegy másfél hónap alatt 10 százalék körüli emelkedést produkált, annak ellenére, hogy három hétig (február 28-tól kezdődően) az aranypozíciókat a többi pozíció fenntartása érdekében likvidálták is – hasonló folyamat zajlott le egyébként 2008 utolsó negyedévében is.

A jövő még érdekesebb lehet.

Már most előkerülnek olyan vélemények, amelyek szerint akár háromezer dollárra is ugorhat az árfolyam.

Mások pedig egyenesen azt állítják, hogy az arany ára már most a történelmi maximumon van, csak mivel az árfolyam dollárban van jegyezve, ezt nem látjuk a számokon – lévén az amerikai deviza most nagyon erős. Más valuták sorra esnek el az arannyal szemben: legutóbb a svájci frank, amelyben számolva az elmúlt héten haladta meg a történelmi maximumát az arany árfolyama. Még ha ezek utólag túlzó becslésnek is bizonyulhatnak, az arany ára várhatóan hamarosan meg fogja haladni az eddigi csúcsárfolyamot, az 1900 dolláros szintet.

A nagy kérdés azonban még hátravan. A bizonytalanság egyszer elmúlik, és ha elmúlik, akkor az arany árfolyamcsökkenése nem fog különösebb sokként hatni. Viszont az a rengeteg pénz, amit ebben az időszakban bocsátottak ki, hosszú távon – nem egy-két éves, hanem hét-tíz éves időtartamról beszélünk – a vártnál nagyobb problémát jelenthet majd. Csak egy a példák közül: az amerikai jegybank mérlegfőösszege a járványhelyzet előtt 4,2 billió dollár (4 200 000 millió dollár) körül állt – nagyjából egy hónap alatt ez a szám csaknem 6,6 ezermilliárd dollárra nőtt. Ha a gazdaságban benne marad az ilyen módon kibocsátott pénz, akkor hosszú távon súlyos inflációval nézhetünk szembe. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a legutolsó pénznyomtatást (2008 ősze és 2015 eleje között az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed mérlegfőösszege 0,9 ezermilliárd dollárról 4,5 ezermilliárd dolárra nőtt) infláció nélkül megúsztuk, de a pénznyomtatás ilyen mértékű növekedése nem maradhat következmények nélkül.

Márpedig ez az arany szempontjából sem mellékes:

ha a várakozásokba beépül egy hosszú távú inflációs félelem, ez tovább tudja hajtani az arany árfolyamát is.

Mert, mint minden bizonytalan helyzetben, az arany az inflációs időszakokban nagyon jól teljesít: egyfajta biztos menedék a befektetők számára. Ha viszont a jegybankok belátják, hogy a nyomtatott pénzt ki kell vonni a gazdaságból, és ezzel gátat vetnek az inflációnak, akkor nem lesz az aranyvágta hosszú életű. Az első szcenárió valószínűsége sajnos nagyobb, és jó esély van arra, hogy a hosszú távú inflációs várakozások jóval erősebbek lesznek – mindezt úgy, hogy rövid távon semmiképp nem kell inflációval számolnunk. Mivel az arany, mint látjuk, klasszikus érték, érdemes hosszú távon kalkulálnunk az árfolyamát megmozgató hatásokkal.