Változol, vagy változtatnak?

A koronavírus-válság a vállalkozások tulajdonosait ismét rádöbbentette arra, hogy a növekedés nem állandó és törvényszerű. A változás elkerülhetetlen, és nem lehet hátradőlni a karosszékben, mert rossz esetben életük fő műve, a vállalkozásuk szinte egyik pillanatról a másikra semmivé válhat. Személyükben is változni kell, ezáltal pedig a cégük is változni fog, sőt akár az abban betöltött tulajdonosi szerepük is.

A válság után egészen más világ lesz, egészen új lehetőségekkel.

Könnyen lehet, hogy új iparágak kerülnek előtérbe, új technológiák terjednek el. Az emberek másként kezdenek élni, és emiatt fogyasztóként is másként viselkednek majd. Lehet, hogy forradalmi léptékű változások jönnek. Ha most még nem is látszik jól a mérték és az irány, de a változás szinte biztos.

Egy tulajdonos vállalatvezető nyilván sikeres szeretne maradni ebben a helyzetben is. Annak a legjobbak az esélyei, és az lehet a leghatékonyabb, akinek már most van 1) szabad tőkéje és 2) szabad szellemi kapacitása és ideje, hogy felkészüljön.

A koronavírus-válság kitörése előtt sok tulajdonos-menedzser tette fel a kérdést: most el tudnám adni a vállalkozásomat, de utána mi lesz? Mi lesz a kemény munkával megteremtett és realizált tőkével, és mivel fogok ezt követően szakmailag foglalkozni?

Aki még nem szeretne teljesen visszavonulni, aligha kívánhat nagyobb kihívást jelentő feladatot, mint az előteremthető pénzügyi forrásokat, illetve időt és szellemi energiát itt és most, egy lényegében példa nélküli helyzetben okosan felhasználni.

Hogy lehet ilyen helyzetbe kerülni? Keressük meg a vevőt a jelenlegi vállalkozásra, adjuk el, engedjük el! Ha nem látom úgy, hogy ezt itt szeretném folytatni, jobb lehet egy időre (akár hosszabbra is) kiszállni.

Akinél megvan a szabad tőke (amely, ne feledjük, igénybe vehető hitelekkel, támogatásokkal együtt adja ki a teljes tűzerőt) és az idő, az szabadon vizsgálódhat, ötletelhet együtt a piacokkal. Vagy előttük járva. Kicsiben a saját piacain és országában, nagyban úgy, mint például Elon Musk vagy Bill Gates. Ők sem kényszerülnek napi szinten céget vezetni (ellentétben nagyon sok hazai kkv tulajdonos-menedzserével), hanem van idejük és szellemi kapacitásuk stratégiai szinten gondolkodni; egyben látni az egészet, ami most zajlik a világban; folyamatosan gyűjtve az információkat, és feldolgozni őket. Minderre nincs mód, ha a céget kell vezetni a válságban, a főbb vevőkkel és beszállítókkal kell tárgyalni a válság hatásairól, menteni kell a munkahelyeket, óvni a nyers kapitalista-haszonelvű üzleti döntések hatásaitól a helyi közösséget, és még sorolhatnánk. Annak, aki akár több száz munkahelyért, családokért is felelős, aligha marad ideje most nagyban gondolkodni.

Akinek viszont nincs ilyen feladata, akinek nem az 5-15 százalékos EBITDA-marzsért kell harcolnia a meglévő keretek között egy cég élén, az újragondolhatja a terveit, és ha úgy látja, hogy a megváltozó világban más területen tud igazán sikeres, másoknál jobb lenni, akkor váltani tud, akár nagyon gyorsan. Sokkal nagyobb marzsokra és új intellektuális és üzleti kihívásokra, sőt akár a közösség nagyobb hasznára.

Lehet sok olyan vezető, aki megmaradna a mostani iparágában (illetve visszatérne oda a pihenő után), mert ebben nőtt fel, ezt szereti, itt vannak tervei.

De lehet, hogy már nem lát benne kifutást, vagy ha lát is hosszabb távon, az már nem hozza lázba. Majd egy új tulajdonos folytatja, ő pedig új területen friss lendülettel elindulhat – miután volt kellő ideje tájékozódni és szabadon ötletelni. Akit pedig elriasztanak a megváltozó és minden korábbinál turbulensebb világ kihívásai, vagy pedig úgy érzi, ideje, hogy már mások jöjjenek (például a fiatalabbak), annak még inkább jó döntés lehet kiszállni, és csak kezelhető kockázatot vállalni. A küzdelmes, most különösen kockázatos és minden időt, energiát elnyelő évi 5-15 százalék vállalkozói megtérülést (mert a következő pár év nem ígérkezik könnyűnek) átváltani akár sokkal kisebb kockázat mellett elérhető nem sokkal alacsonyabb évi hozamra, akár hosszabb távú ingatlanbefektetésben, kis kockázatú tőkebefektetésben (például közmű- vagy élelmiszeripari részvények) vagy végső esetben 4-5 százalékos fix hozamú állampapírban.

Közben lehet akár olvasni, kirándulni a családdal, gondozni a kertet, borászkodni, verseket írni. Mert a cégen kívül is van élet! De ennek megvalósításához kellő bölcsesség, életszeretet és intelligencia szükséges. A megváltozott környezet alkalmazkodó életvitelt kíván. Ahogy Stephen Hawking mondja: