A járvány utáni igazságos gazdasági átalakulás

Még el kell telnie valamennyi időnek ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk a koronavírus-járvány okozta gazdasági következményekről. A károk egy része azonban már láthatóvá vált, kezdve azzal, hogy a válság milyen következményekkel járhat globális szinten a munkaerő terén. Miután a klímaváltozás is fenyegeti a legsérülékenyebb helyzetben lévő munkavállalókat, így a mostaninál nem lehet nagyobb igény arra, hogy egy olyan átfogó válságkezelés történjen, amely mind az igazságosságot, mind a fenntarthatóságot kihangsúlyozza.

A számok borús képet tárnak elénk.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) arra figyelmeztet, hogy az informális gazdaságban 1,6 milliárd munkavállalónak – a globális munkaerő-állomány csaknem felének – „a megélhetését azonnali veszély fenyegeti”.

A The New York Times becslése szerint Amerikában a 13,3 százalékos munkanélküliségi ráta ellenére – amely már eleve magasabb bármelyik, háború utáni recesszió során mért szintnél – a tényleges állástalanság mértéke megközelíti a 27 százalékot.

Egyértelmű, hogy a kormányoknak lépniük kell a munkavállalók megvédése érdekében.

Ha azonban ezeknek az intézkedéseknek az a céljuk, hogy a gazdaságokat – és a munkavállalókat – erősebb helyzetbe hozzák, akkor a 2015-ös párizsi klímamegállapodás célkitűzéseit, beleértve az „igazságos átalakulást” is szem előtt kell tartaniuk. Ez nemcsak a gazdasági fejlődés fenntarthatóbb modelljére történő átállást, hanem e folyamatban a munkavállalók jogainak és megélhetésének biztosítását is jelenti.

Túl gyakran hangzik el az az érvelés, hogy a fenntarthatóság terén az előrelépés a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás kárára fog megtörténni. A szennyező szektorokban foglalkoztatott munkavállalók attól tartanak, hogy a klímavédelmi átalakulás nemcsak feleslegessé váló eszközöket, hanem feleslegessé váló munkavállalókat is eredményezhet. Egykori brit bányászvárosok még mindig nem heverték ki a szénipar 20. század végi hanyatlását.

Ez a forgatókönyv azonban távolról sem elkerülhetetlen. A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség számítása szerint további befektetésekkel a megújulóenergia-ágazatba a szektor munkahelyeinek száma 2050-re elérheti a 42 milliót globálisan (ami a jelenlegi érték négyszerese). Egyszóval a zöldgazdaságba történő elégséges befektetés révén elegendő munkahely létesülne.

Ahhoz azonban, hogy a munkavállalók jobban járjanak, az is szükséges, hogy a létrejövő új állások „jó munkahelyek” legyenek,

illetve azt is elő kell segíteni, hogy a más szektorokban (például a fosszilisüzemanyag-iparágban) az elbocsátott munkavállalók átállása zökkenőmentesen valósuljon meg. Ennek egyetlen módja, ha egy valóban integrált megközelítés alakul ki, amelyben a kormányzatok, a cégek, a szakszervezetek és a befektetők is annak garantálásán dolgoznak, hogy a klímavédelmi kezdeményezések figyelembe vegyék a munkavállalók igényeit, szükségleteit.

Az elmúlt években a környezetvédelmi, szociális, illetve a kormányzással kapcsolatos megfontolások egyre nagyobb teret nyertek üzleti, befektetői és politikai körökben. Gyakran azonban az elszigetelt megoldások dominálnak, amelyekben a különböző aktorok a hosszú távú fejlődés lényeges dimenzióit külön-külön kezelik.

Ez az előrelépéshez nem lesz elegendő. Ahogy a nem megfelelően kezelt klímaváltozás súlyos károkat fog okozni a gazdaságnak, illetve a munkavállalóknak, úgy jár majd ugyanilyen következménnyel, ha a humán tőke menedzselése terén nem lesz előrelépés, és a munkavállalók jólétének biztosítása nem valósul meg. Tágabb értelemben kijelenthető, hogy a fenntartható gazdaság kiépítése, illetve az abból származó hosszú távú haszon elérése nem lesz lehetséges a munkanélküliség, az egyenlőtlenség magas szintje mellett.

A befektetőknek bátorítaniuk kellene a cégeket arra, hogy tőkéjüket a gazdasági átalakulás által érintett közösségek megújítására, diverzifikálására használják fel a befektetések és kötvénykibocsátások új generációja révén.

A befektetőknek és a cégeknek együtt kell dolgozniuk a kormányzatokkal, hogy az igazságos gazdasági átalakulás a szakpolitika középpontjába kerüljön – nem utolsósorban a koronavírus-válságot kezelő újjáépítési tervezéseknél –, így az élénkítő csomagok elősegíthetik a jövő tiszta, inkluzív gazdaságának kiépítését.

Társadalmaink – beleértve a kormányzatokat, állami szerveket, befektetőket és cégeket – sosem voltak annyira elköteleződve a fenntarthatóság mellett, mint napjainkban. Nemcsak a világ kormányai kötelezték el magukat az ENSZ fenntartható fejlődési céljai mellett, hanem 157 ország 11 ezer cége is támogatásáról biztosította ezeket a célkitűzéseket.

Ez azonban csak az első lépés. Ezeknek az aktoroknak most meg kell valósítaniuk a klímavédelmi vállalásaikat, és azt is biztosítaniuk kell, hogy az erőfeszítéseik ne aláássák, hanem elősegítsék a szociális szempontok érvényesülését. Ez nemcsak az egyetlen etikus döntés, hanem a legjobb módja annak, hogy biztosítani lehessen a jövő gazdasági dinamizmusát. Csak a környezeti és szociális szempontok üzleti modelljeinkbe és gazdaságpolitikánkba való integrálásával biztosíthatjuk a hosszú távú növekedést és a jólétet, és építhetjük ki azt az ellenálló képességet, amelyre a jövőbeli válságok leküzdéséhez szükségünk lesz.

www.project-syndicate.org