Maszkháborúk

Az elmúlt hónapban az Egyesült Államokban rendszeresen megdőlt a napi rekord az újonnan kimutatott koronavírus-fertőzöttek számában, már több mint négymillió fertőzöttet és csaknem 150 ezer halálesetet regisztráltak az országban a Covid–19-hez köthetően. Más fejlett európai és ázsiai országokban megállították a járvány terjedését, az USA azonban, úgy tűnik, nem tartozik közéjük: a járvány megállíthatatlanul terjed a déli és a nyugati államokban. Arizonában annyi fertőzöttet regisztráltak, mint az egész Európai Unióban, ahol hatvanszor annyian élnek.

Mi ment félre az Egyesült Államokban?

Részben egyes államok túl hamar újraindították a gazdasági, társadalmi életet. Kaliforniában, amely kezdetben jól kezelte a járványt, az elmúlt hetekben a fertőzöttek száma 90 százalékkal nőtt, és most bizonyos korlátozó intézkedéseket újra be kellett vezetni. Floridában a naponta regisztrált új esetek száma június utolsó hetében ötezer körüli volt, ez a szám egy hónappal később több mint kétszeresére emelkedett.

Az amerikai helyzet fő oka azonban talán az, hogy mély megosztottság alakult ki az arcmaszkviselés kérdésében, amely a kultúrharc egy új frontjává vált. A Pew Research Center friss felmérése szerint a republikánusok csupán 49 százaléka mondta azt, hogy hordott maszkot az elmúlt hónap jó részében, miközben a liberálisok körében 83 százalékos volt az adat. Heves összetűzések voltak országszerte a maszkpárti és maszkellenes tábor között, gyakran az üzletek előtt.

A maszkok kérdésében Amerika polarizációja a politikai vezetők szintjén kezdődött. A koronavírus-válság kezdete óta Donald Trump megingathatatlanul elutasította a maszkok viselését, az egyik riporterről pedig, aki az elnököt kérdezve nem akarta levenni a maszkját, azt mondta, hogy biztosan a politikai korrektség miatt teszi ezt. Sok választott republikánus tisztviselő, köztük Florida kormányzója, Ron DeSantis is követte Trump példáját. A júniusi tulsai választási nagygyűlésen kevesen viseltek maszkot, és utána megugrott a fertőzésszám. Trump csak július végén nyilatkozott támogatólag a maszkviselésről (anélkül, hogy felvette volna), amikor a közvélemény-kutatási adatok szerint csökkent a támogatottsága, és a járvány súlyos méreteket öltött azokban az államokban, ahol nyernie kellene ahhoz, hogy novemberben ismét elnöknek válasszák. Tanácsadói állítólag azt kérték tőle, hogy megnyilatkozásaiban kellő hangsúllyal foglalkozzon a vírus megfékezésére vonatkozó intézkedésekkel.

Ezzel szemben Joe Biden, aki valószínűleg Trump demokrata kihívója lesz a novemberi választáson, rendszeresen maszkot viselve jelenik meg a nyilvánosság előtt, és betartja a távolságtartásra vonatkozó szabályokat. Továbbá Biden azt mondta, hogy Trump helyében „mindent megtenne azért, hogy az embereknek maszkot kelljen viselniük nyilvános helyeken”.

A közegészségügyi hatóságok is vegyes jelzéseket küldtek.

Kezdetben sem az Amerikai Járványmegelőzési és Járványügyi Központ, sem az Egészségügyi Világszervezet nem ajánlotta a maszkviselést, attól tartva, hogy az egészségügyi dolgozóknak kevés maszk jut majd.

Trumppal ellentétben azonban az epidemiológiai tényekkel szembesülve változtattak az álláspontjukon.

Amellett, hogy a fanatikus libertarianizmus alátámasztja sok republikánus nézetét, miszerint a maszkviselés kérdése a személyes szabadság és döntés körébe tartozik, erős vallási indíttatás is kimutatható a maszkokkal szembeni ellenállásban. Egy floridai lakos például azt mondta, hogy a maszkviseléssel „Isten gyönyörű légzési rendszerét dobjuk ki az ablakon”. A fundamentalista keresztények körében az a logika áll a maszkok ellenzése mögött, hogy a keresztények keresztet viselnek, a muszlimok azok, akik eltakarják az arcukat.

Az iszlamofóbia és az arc eltakarásával szembeni ellenérzés közötti kapcsolat már régóta kimutatható. Két évvel ezelőtt Boris Johnson brit miniszterelnök az elfátyolozott muszlim nőket postaládához hasonlította. 2011-ben pedig Nicolas Sarkozy francia államfő vezette be a vitatott burkatörvényt, amely megtiltotta a muszlim nőknek, hogy eltakarják az egész arcukat nyilvános helyen. Franciaországban a járvány miatt bevezetett maszkviselési kormányzati rendelkezések sokak számára ironikusnak, ha nem nyíltan diszkriminatívnak tűnnek. Ahogy James McAuley, a The Washington Post újságírója megjegyezte:

Ha egy hithű muszlim nő fel akar szállni a párizsi metróra, akkor le kell vennie a burkát, és maszkot kell helyette felvennie.

Ha a Sarkozy-törvény – amely „a Köztársaság nem élhet eltakart arcok mellett” szlogen jegyében fogant – egyértelműen diszkriminatív volt, akkor az nemes igazolásba lett csomagolva, amely a felvilágosodás koráig megy vissza. Elutasítva az ancien régime udvari politikáját, amelyet az arisztokrata maszkabálok jelképeztek, filozófusok, mint Jean-Jacques Rousseau, azzal érveltek, hogy egy köztársaságban a kormányzásnak teljesen transzparensnek kell lennie: azokat, akik részt vesznek a közügyekben, láthatóvá kell tenni. Csak ebben az esetben tud valódi demokratikus politika kialakulni. Rousseau elképzelése szerint a demokrata polgárok a nyilvános térben ütköztetik álláspontjaikat, ami arra kényszeríti őket, hogy vállaljanak felelősséget elképzeléseikért. Két új fejlemény azonban e téren kihívás elé állítja a demokratikus oldalt.

Az első a technológiai innováció, mint például az arcfelismerés, amellyel az államok megfigyelhetik és kontrollálhatják a polgáraikat. Emiatt például a demokráciáért demonstráló hongkongi tüntetők már a járvány előtt is eltakarták az arcukat.

Másodsorban a maszkviselésre vonatozó szabályok, amelyeket sok nyugati ország bevezetett a koronavírus-járvány visszaszorítására, lehetetlenné teszik a Rousseau által elképzelt transzparencia érvényesülését. Amikor a Black Lives Matters tüntetések kitörtek, a résztvevők, akik „jó demokrataként” jellemzően nem eltakart arccal demonstráltak volna, „jó polgárokként” gyakran eltakarták az arcukat.

A transzparenciának effajta hiánya szórakoztató vagy frusztráló lehet azoknak a tüntetőknek, akik így nem tudják felismerni barátaikat, bajtársaikat. Amikor azonban ez a másik oldalon történik meg – amikor a biztonsági erők leveszik vagy elfedik a hivatalos azonosítóikat, és lényegében büntetlenül léphetnek fel erőszakosan a békés tüntetőkkel szemben –, akkor a demokratikus teret fenyegető veszély jelentősnek tekinthető. Ezek a súlyos aggodalmak merülnek fel, amikor Trump szövetségi félkatonai erőket vezényel az éjszakai tüntetések elfojtására az oregoni Portlandbe, és kész más városokban is ugyanezt tenni.

A járvány és a tüntetések egy egyszerű igazságra kell hogy emlékeztessenek bennünket: a maszk mindig csak egy maszk. A demokrácia szempontjából nem az a fontos, hogy az emberek viselnek-e maszkot nyilvános helyen, hanem hogy kik teszik ezt, és miért.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org