Munkaerőpiaci folyamatok válság idején

Egyes statisztikai adatok, mint a GDP, az infláció vagy a munkanélküliség publikálását a közvélemény is nagy figyelemmel kíséri, bár előfordul, hogy nem tudja megfelelően értelmezni, mivel a mögöttes tartalommal vagy a módszertani sajátosságokkal nincs tisztában.

Válság idején az érdeklődés még fokozottabb, ekkor azonban több tényező is torzíthatja az adatokat, amit a közgazdászoknak az értelmezés során figyelembe kell venniük. A következőkben az Egyesült Államok munkaerőpiaci adatai alapján mutatom be a koronavírus okozta gazdasági válság néhány sajátos hatását.

Az USA adatait azért érdemes használni elemzésekben, mert viszonylag gyorsan és nagy részletességgel állnak rendelkezésre.

Bár problémát okoz, hogy a statisztikák módszertana eltér az Európai Unió által is alkalmazott ILO-sztenderdektől, de a bemutatott következtetések feltehetően minden ország esetében fennállnak.

A munkanélküliségi ráta az USA-ban a márciusi 4,4 százalékról 14,7 százalékra emelkedett áprilisban, majd júliusig 10,2 százalékig mérséklődött. Ez jelentős növekedés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy 10 százalék feletti munkanélküliségi rátára legutóbb a 2008-as válság mélypontján és a nyolcvanas évek elején volt példa. Az állásvesztés ugyanakkor ennél nagyobb probléma, amelyre az aktivitási ráta (az USA-ban részvételi ráta) alakulása utal.

Áprilisban ennek értéke 2,6 százalékponttal maradt el a megelőző évitől, vagyis sokan, akik elvesztették az álláshelyüket, nem maradtak a munkaerőpiacon, a járványhelyzet miatt nem kezdtek azonnal munkakeresésbe, ezért a munkanélküliek között sem veszik figyelembe őket a statisztika összeállításakor.

Ők a korlátozások feloldásával fokozatosan visszatérnek a munkaerőpiacra, s ennek eredményeként júliusig az előző évhez viszonyított különbség 1,6 százalékpontra mérséklődött.

Ugyanez a folyamat játszódik le Európában is: Franciaországban és Olaszországban például a munkanélküliségi ráta júniusban egyaránt 0,8 százalékponttal elmaradt az előző évitől (rendre 7,7, illetve 8,8 százalékot tett ki), ami a fenti folyamat nélkül nehezen értelmezhető a koronavírus-járvány által erőteljesen érintett gazdaságokban.

Válság idején ezért érdemes inkább a foglalkoztatási adatokat vizsgálni, bár a torzítás ekkor is felmerülhet, ha a munkavállalók egy részét a visszaeső kereslet miatt csupán részmunkaidőben foglalkoztatják.

Egy másik fontos munkaerőpiaci adat, amelyet nagy figyelem övez – ugyanakkor az értelmezése sok helyen nincs tekintettel a mögöttes folyamatokra –, az átlagbér. Az Egyesült Államokban az átlagos órabér az év első három hónapjában átlagosan 3,4 százalékkal emelkedett éves alapon.

Áprilisban már 7,7 százalékos béremelkedést mértek, amely aztán júliusig fokozatosan 4,6 százalékra lassult. Feltehetően nem az következett be, hogy a vállalatok a válság miatt béremeléseket hajtottak végre. A bérdinamika növekedése mögötti ok az összetételhatásban keresendő.

Válságok idején megszokott, hogy a vállalatok elsőként az alacsony termelékenységű és így alacsony keresetű munkavállalókat bocsátják el, ezáltal növekszik az átlagbér értéke.

Ezenfelül a koronavírus-járvány a turizmust érinti talán legnagyobb mértékben, ahol pedig alacsonyabb az átlagos kereset, ami fokozza összetételhatás-szerepét. Az újraindulás idején, amikor a vállalatok ismét bővítik létszámukat, ez a hatás visszafordul, ami a bérdinamika lassulásában is megjelenik.

Európában és Magyarországon ennél még komplikáltabb a helyzet, mivel a statisztikai hivatalok általában csak havi kereseti adatokat közölnek, amit még a részmunkaidőre való áttérés is torzít.

A torzítás elkerülésére a statisztikába általában csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat veszik figyelembe, ennek következtében a bérfolyamatok a munkavállalók egyre szűkülő körére vonatkoznak.

Így tehát a keresetek változásából válság idején nem érdemes a jövedelmi helyzet alakulásával kapcsolatban következtetéseket levonni, és ez a koronavírus-járvány sajátosságait figyelembe véve most fokozottan igaz.