Kelet-Németország új növekedési motorja

Németország a múlt héten ünnepelte újraegyesítésének 30. évfordulóját. Az ország hosszú időn át lehangoló állapotban lévő keleti felét – a korábbi Német Demokratikus Köztársaságot – a borús évek után végre új remények járják át az elektromosjármű-gyártás terén megvalósított nagyszabású új beruházásoknak köszönhetően.

Kelet-Németország gyorsan a jövő elektromos mobilitásának európai központjává vált. A Volkswagen az ID.3 elektromos autóját Zwickauban és Drezdában gyártja. A BMW már megkezdte i3 elektromos autójának gyártását Lipcsében, míg a kínai CATL akkumulátorokat fog készíteni a BMW számára a türingiai Erfurt közelében. Egy másik kínai vállalat, a Farasis Energy pedig a Mercedes-Benznek gyárt majd akkumulátorokat Szász-Anhaltban. Emellett a Tesla tavaly jelentette be azokat a terveket, amelyek szerint elektromos autókat és akkumulátorokat fog készíteni egy új gigagyárban, a Berlinhez közeli Brandenburgban.

Miért mentek ezek a cégek Kelet-Németországba, és miért most? Kelet-Németország magas bérei, különösen a Kelet-Európában megszokott szinthez képest, sokáig nem tették vonzó befektetési helyszínné a volt NDK-t. Két nemrégiben tett bejelentés azonban megváltoztatta ezt a helyzetet.

Először is

2019 februárjában Peter Altmaier német gazdasági miniszter bemutatta a Nemzeti ipari stratégia 2030 című dokumentumot, amely többek között akkumulátorgyártó üzemek létesítését sürgette Németországban és máshol Európában.

Bejelentése az Európai Akkumulátorszövetség Európai Bizottság általi 2017-es beindítását követte, amely egy versenyképes európai akkumulátorszektor kialakítását tűzte ki célul. Később, 2019-ben az Európai Bizottság létrehozta a Battery 2030+ kezdeményezést, amely a kutatóintézeteket és az iparágat államilag finanszírozó intézményeket hozza össze.

Az Európai Unió és a német kormány ezen vállalásai egy állami vezetésű folyamatot indítottak el. Az elektromos járműveket gyártó cégek számára ma ösztönzők állnak rendelkezésre, hogy Németországba és más európai országokba vigyék a termelésüket azért, hogy más elektromosjármű-gyártó cégek közelében legyenek az akkumulátorgyártáshoz szükséges kulcsfontosságú inputok biztosítása érdekében.

Másodsorban az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által bemutatott európai zöldmegállapodással azt tűzték ki célul, hogy segítik a régiókat a szén kivezetésében, beleértve azt is, hogy támogatásokat biztosítanak a gazdasági hatások csökkentésére.

Németországban található a világ legnagyobb szénlelőhelyei közül néhány, amelyek kétharmada a keleti Szászországban és Brandenburgban van.

A zöldmegállapodás keretében nyújtandó uniós források képessé teszik Németország keleti tartományait arra, hogy nagymértékű támogatást nyújtsanak az elektromosjármű-gyártó vállalatok régióba vonzásához.

A német kormány elektromos autó melletti elköteleződése – kiegészülve az EU pénzügyi transzferjeivel  – új lehetőséget teremtett Kelet-Németországnak az újraiparosodásra, a jólét és a büszkeség megteremtésére.

Több cég fog Kelet-Németországba települni, amint az autógyártók lokalizálják az ellátási láncaikat. A helyben készült elektromos járművek olcsóbbak lesznek, amint a gyártók közötti verseny fokozódik, és nem lesz szükség arra, hogy az akkumulátorokat Ázsiából importálják. Végezetül a munkaerő iránti megnövekedett helyi kereslet növelni fogja a jövedelmeket is.

Ez jelentős fejlődéssel jár majd. Kelet-Németország a kommunizmus bukása után megszenvedte a dezindusztrializáció három évtizedét, jórészt a rossz szakpolitikai döntések miatt. Az 1990. októberi újraegyesítés előtt a nyugatnémet kormány arról döntött, hogy azonnal liberalizálja a kereskedelmet az NDK-val. A keletnémet márkát (Ostmark) egy az egyben váltották át nyugatnémet márkára (Deutsche Mark). A valutareform azt okozta, hogy a keletnémet bérek a nyugatnémet bérek 70 százalékáig emelkedtek, bár a keletnémet termelékenység csupán 30 százalékát tette ki a nyugatinak. Emiatt Kelet-Németország feldolgozóipara azonnal csődbe ment.

Az NDK kormánya által létrehozott új intézmény, a Treuhandanstalt privatizálta és eladta a keletnémet cégeket és eszközöket a nyugati vállalatoknak, gyakran 1 márka jelképes árért, cserébe azért, hogy a vásárló garantálta a munkahelyek megtartását. Ez a hatalmas szubvenció ösztönözte a nyugati cégeket, hogy Kelet-Németországba települjenek, még ha a régió el is veszítette az alacsony bérből adódó komparatív előnyét. Ennek az időszaknak a feszült politika légkörét jól ábrázolja a Netflix kiváló dokusorozata, a Perfect Time, amely a Treuhandanstalt első elnöke, Detlev Rohwedder 1991-es meggyilkolását mutatja be.

A német kormány aztán hibázott a Treuhandanstalt megszüntetésével, miután szinte az összes keletnémet vállalatot eladta nyugati befektetőknek.

Az ügynökség szubvenciói nélkül a beruházások elapadtak Kelet-Németországban, és a régió Nyugat-Németország felé történő konvergenciája az egy főre jutó jövedelmek terén elakadt. Németország göröngyös újraegyesítési folyamatát két hamis narratíva alakította. Az első szerint a Treuhandanstalt kiárusította Kelet-Németországot azzal, hogy értékes eszközöket adott át a nyugati cégeknek. Ezek az eladások azonban szükséges szubvenciók voltak ahhoz, hogy rávegyék a vállalatokat a Kelet-Németországba településre, amely a valutareform után elveszítette költségelőnyét.

A másik káros narratíva szerint Kelet-Németországnak nem volt semmije, amit eladhatott volna a világnak. A régiónak azonban azért nem volt semmije, mert a valutareform megfosztotta attól a költségelőnytől, amelyet a hasonló fejlettségű országok általában élveztek. Ez a narratíva károsan hatott a keletnémetek lelkiállapotára, az emberek hirtelen úgy érezték, hogy semmit sem érnek egy piacgazdaságban. Önbecsülésük a kommunizmus ideje alatt valószínűleg nagyobb volt, mivel Kelet-Németországot feldolgozóipari éllovasnak tartották a szovjet blokkon belül, amely sikeresen exportált különböző termékeket a többi kelet-európai országba. Az 1990-ben regnáló német kancellár, Helmut Kohl azt mondta, hogy majd „virágzó tájak” lesznek az ország keleti felében. Sokan sokáig túlzottan optimistának tartották a vízióját, amely még mindig nem valósult meg. Azzal azonban, hogy az elektromos járművek gyártásának központjává válik, Kelet-Németország elősegítheti a zöld átalakulást, és bebizonyíthatja, hogy Kohlnak igaza volt.