Eurázsia korszaka – a szabadkereskedelem diadala

A szabadkereskedelem diadalának nevezte a kí­nai miniszterelnök azt a 2020 novemberében megszületett egyezményt, amellyel lét­re­jött – nyolc év tárgyalássorozata után – a világ leg­nagyobb szabadkereskedelmi övezete.

Hogyan érté­kelhető ez globálisan, és mit jelez a geopolitikai erőtérben?

A megállapodást Kína, Japán, Dél-Korea és tíz délkelet-ázsiai ország (Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Vietnám, Fülöp-szigetek, Brunei, azaz a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége – ASEAN), valamint Ausztrália és Új-Zéland írta alá. Az egyezmény tovább erősíti az eurázsiai világkorszak kibontakozását.

A folyamat 2013-ban indult, amikor Kína meghirdette az Övezet és út (BRI) kezdeményezést, amely egyben egy ötszáz éves atlanti korszak lezárását is jelentette. Ugyanis az Övezet és út lényege, hogy visszahelyezze a fejlődés tengelyét a tengerekről a szárazföldre, valamint Európa és Ázsia összekapcsolódásával visszaszerezze Eurázsia egykori gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai jelentőségét. Korszakunk az összekapcsoltságról, a komplexitásról, a fenntarthatóságról és a geoökonómiáról szól, a mostani gazdasági, kereskedelmi, oktatási, egészségügyi, digitális és kulturális együttműködést szolgáló szabadkereskedelmi megállapodás ezeket tovább erősíti.

Globális szempontból nézve az egyezmény az aláíró országok közötti együttműködést mélyíti el. Kína szemszögéből értékelve elmondhatjuk:

az Övezet és út kezdeményezéshez hét évvel ezelőtt 64 ország csatlakozott, mára pedig 125 ország a tagja, és számos kereskedelmi, infrastrukturális, logisztikai, kulturális, tudományos, gazdasági, pénzügyi, digitális, zöld- és egészségügyi együttműködés köttetett.

Az Övezet és út kezdeményezés három tengeri és három szárazföldi útvonalból áll, amelynek ugyanúgy része a Kína–Indokínai-félsziget gazdasági folyosó, mint a hazánkat is összekötő eurázsiai gazdasági folyosó. Az Övezet és út, más néven az Új selyemút Magyarországot három oldalról is érinti, ezáltal az egész kelet-közép-európai régió szerepe felértékelődik.

Kína hosszú távú programja a békés felemelkedésről szól, amely szorosan kapcsolódik a mostani szabadkereskedelmi megállapodáshoz. India az utolsó pillanatban kihátrált a megállapodásból, és 2020 februárjában aláírta a Blue Dot együttműködést az Amerikai Egyesült Államokkal, amellyel háromszor akkora a kereskedelmi forgalma, mint Kínával. Mivel India ugyanúgy részese az eurázsiai szuperkontinensnek, véleményem szerint csak idő kérdése, hogy csatlakozzon az átfogó partnerségi programhoz.

Hogyan viszonyul kontinensünk a szabadkereskedelmi övezet létrehozásához, és egyáltalán érinti-e bármiféle szempontból is ez a mostani megállapodás? A válasz: igen, de Európa nyugati része a narratívák tekintetében fordítva ül a lovon.

Több központú világrendben élünk. Az európai országok közül Magyarország elsőként ismerte fel 2011-ben, hogy új világrend van kialakulóban és felemelkedőben. A keleti nyitás politikáját számos nemzetközi szerző és geopolitikai gondolkodó tartja fontosnak, köztük Parag Khanna, aki ezt a Future is Asian című könyvében is megfogalmazta, 2020 januárjában pedig a Müncheni Biztonságpolitikai Fórumon – amely idén a Nyugat nyugtalansága címet kapta – azt fejtegette, hogy Európa számára milyen fontos a keleti nyitás. A mostani átfogó gazdasági regio­nális partnerségi szabadkereskedelmi megállapodás (RCEP) a GDP 30 százalékát teszi ki.

Az Egyesült Államokkal hasonló a helyzet, hiszen korábban volt egy csendes-óceáni kereskedelmi megállapodása (TPP), amelyből kilépett, és ezt a két ország közötti kereskedelmi és technológiai versengés váltotta fel. Világtérképünk arrébb tolódott:

ahogy korábban Európa, ma Eurázsia van a közepén (55 millió négyzetkilométer, a Föld területének 36 százaléka, ahol a világ lakosságának bő kétharmada él).

Az elmúlt mintegy ötszáz éves „atlanti világkorszak” – amely Kolumbusszal és a nagy földrajzi felfedezésekkel indult, és szimbolikusan idén a Kolumbusz-szobrok ledöntésével zárult – Európa és Amerika felemelkedését hozta, azonban 2013-tól, Európa és Ázsia összekapcsolódásával, Eurá­zsia születésével egy új, hosszú távú korszak indult el. Ahogy gyengül Európa, úgy erősödik Eurázsia. A jövő pedig eurázsiai, hosszú távú és környezeti, társadalmi, gazdasági, pénzügyi és digitális vonatkozásban is fenntartható növekedésre épít.

Miként adhat lökést a mostani világgazdaságnak egy ilyenfajta erő megjelenése? A megállapodás azt az üzenetet hordozza, hogy fontosak a regionális együttműködések. Az olyan átfogó térségi gazdasági partnerségeké a jövő, mint Európa középső és keleti részén a 17+1 együttműködés (a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tenger közötti terület) vagy a visegrádi összefogás (V4), valamint a hosszú távú, egységes eurázsiai együttműködés az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Mert ez az új eurázsiai korszak már megszületett.