Gazdasági sérülékenység a pandémián túl

Érdekes elemzést készített egy német kutatócsoport (Creditreform Rating AG) június végén az EU-tagországok gazdaságának sérülékenységéről (Structural Pandemic Vulnerability in Europe). A kutatást azzal indokolták, hogy a mostani világjárvány a gazdaságokra azért is van drámai hatással, mert a nemzetközi gazdaság átalakulása már korábban elkezdődött, és a járvány erre csak ráerősített. A változások és a járvány ugyanakkor elsősorban a gazdasági szerkezetük függvényében érintette erősebben vagy gyengébben az egyes gazdaságokat.

Két jellemző volt különösen fontos: a turizmus és a vendéglátás szerepe, valamint a globális értékláncok összeszerelő tevékenységének aránya a gazdaságban.

A globális láncok működését a beszállítások leállása, a turizmust és a vendéglátást pedig a vendégek, nálunk elsősorban a külföldi vendégek elmaradása akasztotta meg.

A pandémia második hulláma már nem egyforma mértékben sújtja a világot, úgy tűnik, hogy Ázsia egyes országai, például Kína és Vietnám a 2020. évet gazdasági növekedéssel fogja zárni. Ám a bizonytalanságok továbbra is nagyok az egész világgazdaságban, hiszen az országok gazdaságai sok szállal kapcsolódnak egymáshoz. Ennek tudatában nehéz előrejelzéseket készíteni.

A kutatók ezért a gazdaságok jelenlegi erős és gyenge pontjaiból kiindulva egy „pandémia sérülékenységi indexet” (PVI) készítettek, amely – szerintük – bármely hasonlóan nagy, drámai válság esetén a jövőben is információval szolgálhat a valószínű hosszabb távú társadalmi-gazdasági következményekről.

Az index egy százalékos érték, amely lehetővé teszi az országok összehasonlítását is. Öt fő területet vizsgál 17 mutató segítségével. Ezek a gazdasági szerkezet, a munkaerőpiac, az egészségügyi rendszer, a népesség jellemzői és a távmunkavégzési képességek. A mutatókat is érdemes szemügyre venni, mert fontos jellemzőket írnak le.

Azt látjuk, hogy a mutatók egy része a jövőre való felkészültségről is információt ad. Ilyen például a digitális képességek területe vagy a globális értékláncokba való integrálódottság. A kutatás első és általános megállapítása, hogy a periférián lévő gazdaságok – ezek a keleti és a déli európai uniós tagállamok – sérülékenysége nagyobb, mint a fejlettebb országoké.

Közülük is különösen veszélyeztetett Horvátország, Görögország, Olaszország és Málta. Az okok több tényező együttes hatásában keresendők.

Olaszország esetén ilyen például az időskorúak magas aránya, a kevés rendelkezésre álló sürgősségi ágy vagy a gyenge távmunkavégzési képességek. Málta esetén erős tényező a nagy népsűrűség és a turizmus magas aránya.

A kelet- és közép-európai országok sérülékenysége kisebb. Ezeknél a globális értékláncokba való erős bekapcsolódottság okoz kockázatot. Ez egyben csökkenti a távmunka lehetőségét is, ami szintén sérülékenységi tényező.

Kockázattal jár továbbá nemcsak a jelen, hanem a jövő tekintetében is a digitális képességek alacsony szintje.

A legkevésbé sérülékeny országok között a modern gazdasági szerkezetű, a távmunkára felkészült és a digitalizáltságban előrehaladott országokat, Ausztriát, Németországot, Luxemburgot, Dániát és Svédországot találjuk.

Bár nincs a vizsgált mutatók között, de minden országra egyaránt jellemző az állami támogatások magas szintje, ami növeli a költségvetési hiányt és az államadósságot. A hiány- és adósságcsökkentés a jövőben ad majd megoldandó feladatot, különösen azoknak az országoknak az esetében, amelyeknek a sérülékenysége magas, a pénzügyi mozgástere viszont szűk. Ilyen lehet Görögország és Portugália mellett Olaszország, Spanyolország és Franciaország is.

Érdemes megvizsgálni a V4-országok sérülékenységi helyezéseit az öt területen, és összevetni Ausztriával annak érdekében, hogy érzékeltessük a fejlett országoktól mért távolságot.

Az összefoglaló táblázat jól mutatja, hogy a V4-országok öt tényező szempontjából sokkal rosszabb pozícióban vannak, mint Ausztria. Az elemzéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az még a pandémia második hulláma előtt készült. Ez leginkább az egészségügyi helyzettel kapcsolatos következtetéseket érintheti.

Ettől függetlenül a választott mutatók olyan fontos kockázati tényezőkre hívják fel a figyelmet, amelyek a pandémia utáni gazdasági újraindítás eredményességét is befolyásolhatják. Ilyenek például a gazdasági szerkezettel, a távmunkavégzési és digitális képességekkel összefüggő mutatók. Ezek felvetik azt a kérdést, hogy miként lehetne a válság előtti „hagyományos”, alacsony új értéket előállító ágazatok arányát csökkenteni, és növelni az úgynevezett „új generációs”, azaz a tudásalapú ágazatok arányát.

Nyilvánvaló, hogy ehhez a digitális képességek és általában a tudásszint erősítése szükséges.

A teendők kijelöléséhez talán jó kiindulás lehetne a következő gondolat: a gazdag országok nem azért költenek sokat az oktatásra és a képzésre, mert gazdagok, hanem azért gazdagok, mert sokat költenek oktatásra és képzésre.