A fogyasztónak értékesebb a tartós termék, mint a gyártónak

Március 15. nekünk magyaroknak a szabadságharc és a forradalom ünnepe. Ez a nap azonban a fogyasztóvédelem világnapja is, így sokan a vásárlók érdekeiért folytatott küzdelem fontosságára is igyekeznek felhívni a figyelmet.

Fogyasztói és környezetvédelmi szempontból egyaránt aktuális probléma a tervezett elavulás. Mindenkivel előfordult már, hogy az új ruha pár mosás után elhasználódott, a telefont egy év után már napon belül kellett tölteni, az elromlott fűnyírót csak a motorblokk cseréjével lehetett volna megmenteni, az új lámpáról pedig kiderült, hogy egyszer használatos, mivel beépített LED-izzóval szerelték. Ez a tervezett elavulás. A termékeket úgy dobják piacra, hogy ne lehessen tartósan használni, és nehéz legyen a javíttatása. Az áruk így gyorsan cserélődnek, ami biztosítja a vállalati nyereségességet.

A tervezett elavulás környezetvédelmi szempontból is káros, mert a természeti erőforrások pazarlásához, hulladékképződéshez vezet.

A szükségtelenné váló termékek gyártása és szállítása észszerűtlenül növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ENSZ által kiadott Global E-waste Monitor 2020 jelentése szerint 53,6 millió tonna, fejenként 7,3 kilogramm elektromos hulladék keletkezik a világon, és egyre nagyobb mennyiségben kerülnek környezetkárosító anyagok a természetbe (például higany, brómozott égésgátló anyagok, freonok). Mivel az e-hulladéknak csak a 17,4 százalékát hasznosítjuk újra, évente 57 milliárd dollár értéket képviselő, újrahasznosítható nyersanyag kerül a szemétbe. Az Eurostat jelentése szerint is nő a begyűjtött e-hulladék aránya, a mennyiség Magyarországon is megduplázódott az elmúlt években.

A tervezett elavulás problémáját érzik az emberek is. A Klímapolitikai Intézet és a Századvég együttműködésében készült kutatás szerint

a megkérdezettek 85 százaléka úgy véli, egyre több olyan termékkel találkozik, amelyet a meghibásodás után már nem lehet javítani, holott a tartósság az emberek 72 százalékának fontosabb, mint az ár – még azok is így vélekednek, akik a rossz anyagi helyzetben élők közé sorolják magukat.

A válaszadók 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyes vállalatoknak nem érdekük tartós árucikket gyártani, mert csökkennének az eladá­saik, és 81 százalék értett egyet azzal, hogy az elektronikai termékeket sokszor eleve úgy tervezik, hogy hamar elavuljanak. Még ennél is többen voltak azok, akik szerint az Európai Uniónak szigorúbban kellene fellépnie a szándékosan gyorsan elavuló cikkek gyártóival szemben (93 százalék), és akik szerint a tervezett elavulás visszaszorításával a keletkező hulladék mennyisége is mérsékelhető (92 százalék).

Az EU a körforgásos gazdaságra történő átállás elősegítésével küzd a tervezett avulás gyakorlata ellen, ami fontos eleme a klímasemlegességi célok 2050-ig történő elérésének. Magyarországon is több olyan jogszabály-módosítás lépett életbe 2021 első negyedévében, amely fellép a tervezett elavulással szemben a tartósság, a pótalkatrészek beszerezhetősége, valamint a javíthatóság ösztönzésével és a jótállás kiterjesztésével.

A tervezett elavulás etikai problémákat is felvet. A korábbiakban említett ruhát, telefont, fűnyírót és lámpát ugyanis mind kiváló minőségű termékként hirdetik, egy szó sem esik a tartósság hiányának hátulütőiről. Egyre nehezebb eldönteni, mi a tartós, és mi nem az. A probléma pszichés értelemben is nyomasztó.

A divat, valamint a fogyasztásösztönzés miatt akkor is megválunk eszközeinktől, ha még működnek és hasznunkra válnak. Azt gondoljuk, ha régi dolgot birtokolunk, mi is elavultak vagyunk másokhoz képest.

A termékek gyártásának gyors egymásutániságával a piac csak a fogyasztói igényekre reagál, a tömegtermelés lassítása a méretgazdaságosság okán áremelkedést okozna – érvelnek néhányan.

Egy másik olvasat szerint az újabbnál újabb termékverziók az innováció hajtóerejét jelentik. Ez a felfogás azonban nem veszi figyelembe, hogy a költség-haszon optimalizálás miatt az egyes innovációk már eleve csak jókora késleltetéssel jutnak el a fogyasztókhoz. Egy technikai fejlesztés néha már akkor kész, amikor még az eggyel korábbi kiadást hirdetik, a programozott avulás ezért az újítások elterjedésének ellenében hathat.

Mondják azt is, hogy a tömeggyártás ütemvesztése gazdasági visszaeséshez vezetne. Ha a termék sokáig bírja, akkor nem kell lecserélni, ha pedig nem kell újat gyártani a régi helyett, akkor gyárakra sincs szükség. Pedig a profit talán más módon is növelhető, de ehhez szemléletet és üzleti modellt kell váltani. Az Európai Unió számításai szerint a körforgásos gazdaságra való átállással – amelynek része a tervezett elavulás elleni küzdelem – 2030-ig 700 ezer új munkahely hozható létre, 0,5 százalékkal növelhető az EU GDP-je, 2-4 százalékkal mérsékelhető az üvegházhatású gázok kibocsátása, és mintegy 8 százalékos megtakarítás érhető el a vállalati költséggazdálkodásban.

Mindent összegezve a kép tanulságos. Úgy tűnik, az emberek jobban szeretik a tartós termékeket, mint a gyártók. A tervezett elavulás gyakorlata megtéveszti a fogyasztókat, és gátolja a környezeti fenntarthatóságot, ezért tenni kell ellene.