Szegény gazdagok?

Gazdagság. Egyetlen szó, mégis egy egész világ fér el benne. Mindenki erre vágyik, mégis csak kevés kivételezettnek jut belőle igazán korlátlanul. De vajon mit is jelent gazdagnak lenni? Felkerülni a leggazdagabbak listájára már egy objektív visszacsatolása annak, hogy valóban sikeres valaki a maga területén. De vajon csak az lehet sikeres, aki gazdag?

A mai nézetek szerint a válasz valószínűleg igen.

A talmi sikerek világában, ahol huszonéves „szakértők” osztják az észt és „vezetik az életet”, nehéz eligazodni, hogy mi is a valós, időt álló érték. Őket látva sokszor elbizonytalanodik az ember.

Jól gondoljuk, hogy az élet ennél több? Hogy a példakép jó mintával jár elöl, amit érdemes követni?

Rengeteg a sokmilliós luxusautó, amelyből a benzin ugyanolyan gyorsan tűnik el, mint a tulajdonosa által teremtett „érték”.

A mai világban vajon tényleg a kirakat a fontos, amely egy apró kavics hatására ezer darabra hullik, vagy a belső gazdagság? Miért hiszik sokan, hogy tisztességesen lehetetlen sikereket elérni? Miért gondolják, hogy csakis az erkölcsi normákat feladva lehet valaki kimagaslóan gazdag?

Szerencsések vagyunk, mert lehetőségünk nyílik több „gazdaglistán” szereplő üzletemberrel beszélgetni. Hallgatni őket, ahogy a sokszor nélkülözéssel teli gyermekkorukról beszélnek, és a számos buktatót rejtő útról, amelyről százból százegyen fordulnának vissza. Igazán megdöbbentő. De ők elég bátrak vagy őrültek voltak ahhoz, hogy higgyenek magukban.

Hallgatva a történeteiket, az ember már-már hajlamos elhinni, hogy valóban minden lehetséges. De mégsem.

Mert ők valójában nem olyanok, mint bárki más. És nem a rájuk nyomott, legtöbbször negatív bélyeg miatt. Hanem mert megvannak bennük azok a képességek, amelyek csak nagyon keveseknek adatnak meg.

Persze könnyebb úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy csak azért lettek gazdagok, mert áthágtak bizonyos normákat és szabályokat. De vajon nem csak azért gondoljuk így, hogy titkon mentesítsük magunkat, és igazolva lássuk, hogy nekünk miért nem sikerülhetett?

Természetesen vannak negatív példák, nem is kevés. De most nem róluk van szó, hanem azokról, akik mertek valami olyasmire vállalkozni, ami embertelen mennyiségű munkával járt, és megvolt rá az esély, hogy hamvába hull, még mielőtt lángra gyúlhatna. Azokról a hús-vér emberekről írok, akik valóban úttörői voltak valaminek, akik jókor voltak jó helyen, és ehhez megvolt a kellő akaratuk, kitartásuk, tudásuk és tehetségük. Azokról, akik elsősorban nem pénzt, hanem értéket akartak teremteni, és ez jelenti számukra az igazi gazdagságot.

A legtöbb, sikeres üzletemberrel folytatott beszélgetésben a pénz csupán mellékszereplő. Természetesen mindenki megteremtette magának a biztos anyagi hátteret és a jólétet, annak minden egyes kellékével együtt.

De az igazi érték egy idő után már nem pénzben mérhető számukra. Az értékteremtés, a fiatal tehetségek segítése, a generációkon átívelő örökség megőrzése minden egyes beszélgetésben komolyabb szerepet kapott, mint a vagyon.

És persze rengeteg mindenről kellett és kell lemondaniuk mind a mai napig.

Ahogy az emberek nagy többsége megkérdőjelezi a sikerhez, a vagyonhoz való jogosultságukat, úgy kérdőjeleződik meg számukra minden egyes emberi közeledés, hiszen soha nem tudhatják, hogy az nekik vagy a sikernek, a hírnévnek, a vagyonnak szól-e. Veszteség a nyereségben. De vajon egy idő után mi ad többet? Egy csodálatos életmű, vagy egy társ, egy barát, aki nem azt mondja, amit hallani akarnak, hanem amit hallaniuk kell? Bízunk benne, hogy aki méltó módon ért el sikereket, akinek a sors kiemelkedő utat szánt, annak megadatik a magánéletében is a boldogság. Úgy van, ahogyan azt a nagyapáink is tanították nekünk. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.