Most mindenki részvényt akar

A 2010 és 2019 közötti évtizedben is nagyon erősen felülteljesítették a részvénypiacok a kötvénypiacokat, ám ennek a napi szintű érzékelhetősége meg sem közelítette azt, ami 2020-ban és eddig 2021-ben tapasztalható. A jegybankok által kockázati kényszerbe hozott megtakarítók soha nem látott mértékben menekülnek a bankbetétekből és a kötvénypiacokról a részvénypiacra. A folyamatos beáramlás miatt nincs érdemi korrekciója az állandó emelkedésnek a német és az amerikai (és nagyon sok más) részvénypiacon.

A hetvenéves Michael Schacht tipikus német megtakarító. Egy ruházati bolt kockázatkerülő tulajdonosa, aki 300 ezer eurónyi megtakarítását egy helyi bankban tartotta egy Hamburg melletti kisvárosban. Valamikor az idei év kezdetén ez a bank jelezte neki, hogy elkezdenek mínusz fél százaléknyi betéti kamatot felszámolni a betétjére.

A banknak erre a húzására Herr Schacht éktelen haragra gerjedt, és olyat tett, amit korábban elképzelhetetlennek tartott volna. Kivette a pénzét a bankból, és a teljes összeget befektette a tőkepiacon. Részvényekbe és vállalati kötvényekbe fektető alapok befektetési jegyeiből vásárolt, illetve aranyat és ezüstöt vett.

Michael Schacht és sok más német megtakarító történetét még május elején írta meg a The Wall Street Journal Negative Rates Push Cautious Germans Into the Stock Market címmel. Ebben a cikkben leírják, hogy a tavalyi évben 2,7 millió német befektető kezdett el direkt módon vagy alapokon keresztül részvényeket birtokolni, ami 28 százalékos növekedés a 2019-es évhez képest.

 A német részvénybirtokosok száma ezáltal 12,4 millióra nőtt 2020 végére. 

Meg kell jegyezni, hogy még mindig „csak” a 14 évesnél idősebb németek 18 százaléka birtokol részvényeket, illetve részvényalapok vagy ETF-ek befektetési jegyeit, szemben az amerikai családok 53 százalékával.

Ami a több millió német befektetővel és a világszerte hasonló cipőben járó, több százmillió megtakarítóval történt a 2020-ban és történik az idei esztendőben, nem más, mint menekülés a részvénypiacokra az úgynevezett kockázatmentes eszközosztályokból, nevezetesen az állampapírokból és a bankbetétekből. Ennek a menekülésnek a lenyomata nagyon jól látható a részvényindexek 2021-es produkciójában.

A német DAX index 16,5 százalékkal, míg az amerikai S&P 500 index 19 százalékkal emelkedett augusztus 13-ig az idén.

Mind a német, mind pedig a vezető amerikai részvényindex minden egyes hónapban (jellemzően többször) újabb és újabb csúcsra tudott emelkedni. Mind a két indexben megszűntek a két-három naposnál hosszabb lefelé irányuló korrekciók, és sokszor hihetetlennek tűnő kitartással araszolnak felfelé napról napra, valami kifogyhatatlannak és kielégíthetetlennek tűnő vételi erőtől hajtva.

Július végén világszerte 16 ezermilliárd dollárnyi kötvénynek volt negatív hozama, ami némi csökkenés ugyan a tavaly decemberi 18 ezermilliárdos rekordhoz mérve, ám jókora emelkedés a 2019 végi 11 ezermilliárdhoz képest. A nagy különbség 2019 vége és napjaink között azonban elsősorban nem a számokban keresendő, hanem abban, ahogy a befektetői társadalom a monetáris lazaságot érzékeli.

A 2019-es év végén és kvázi a teljes megelőző évtizedben az volt a tőkepiacok jellemző alapgondolata, hogy a nullára, vagy majdnem a nullára levitt, illetve több esetben negatív jegybanki alapkamatok, az eszközvásárlási programok következtében sokszor negatív állampapírhozamok és általában az extrém jegybanki lazaság csak egy időszakos folyamat, egyfajta átmeneti állapot.

Az elmúlt koronavírus-világjárvány által uralt másfél év ezt a befektetői és lakossági percepciót változtatta meg alapjaiban.

2021 augusztusára már azt érzékeli a globális megtakarítói társadalom, hogy a nullakamatozású eszközökben drámai módon csökken a pénz vásárlóértéke, míg az alternatívát nyújtó kockázatos befektetési lehetőségekben sokszor álomhozamokat lehet elérni.

A kockázatos eszközök a 2010 és 2019 közötti teljes évtizedben masszívan felülteljesítették az állampapírok és a bankbetétek által kínált nagy nullát a fejlett világban, ám akkoriban ez a felülteljesítési folyamat a koronavírus-érához képest nagyon lassan zajlott. Nem volt mögötte a napjainkra jellemző médiaérdeklődés és a tobzódás a közösségi médián. Nem folyt a csapból is, hogy „vegyél részvényt, kriptodevizát, NFT-t, tokent”. Az olló a kötvény- és a részvény-eszközosztály hozama között hónapról hónapra nehezen érzékelhetően, ám a 2010-es évekre vonatkozóan drámai módon nyílt szét.

Ez a drámai szétnyílás gyorsult fel 2020 márciusának vége óta, amikor a jegybanki pénzpumpa korábban elképzelhetetlennek tűnő léptékűvé vált. 

De a lényeg nem is a konkrét számokon van, hanem azon, hogy világszerte hogyan érzékeli mindezt a lakosság, és hogyan projektálja a jövőbe a jelenben zajló folyamatokat.

Ennek a következménye lett 2021 augusztusára az a globális befektetői alapgondolat, hogy a jegybanki pénznyomtatásnak sohasem lesz vége. 

Emiatt nem érdemes a fejlett világ állampapírpiacain vagy bankbetétben tartani a megtakarításokat, mert az ezekben álló pénz elértéktelenedik. 

Ezt a percepciót erősíti egyre több eurózónában található pénzügyi intézmény is azzal, hogy 2021-ben elkezdték egyre nagyobb számban az euró negatív kamatát átterhelni az ügyfelekre. (Akiknél az írás elején bemutatott példához hasonlóan ezzel végképp betelik a pohár.)

A Ray Dalio által 2020 elején kimondott „cash is trash” igazságát napról napra egyre többen érzik magukénak, és ez menekülési kényszert vált ki a lakossági megtakarítókból szerte a világon. Az imént vázolt folyamatok következményeképpen folyamatosan vonják ki a pénzüket az állampapírokból és a bankbetétekből, és valamely kockázatos eszközben keresnek neki helyet.

A folyamat jól követhető a globális ETF-beáramlásokban. A 2020-as év 736 milliárd dollárja masszív rekordérték. 

Idén azonban tovább fokozódott az ETF-ek iránti szerelem, az első hét hónapban behozva szinte a teljes tavalyi év teljesítményét a maga 705 milliárd dolláros beáramlási értékével.

Az ETF-ekbe permanensen ömlő lakossági pénzek tetemes része részvénypiaci keresletként jelenik meg, és ennek az a következménye, hogy a vezető német és amerikai részvényindex képtelen (érdemben) a saját 50 napos mozgóátlaga alá esni.

Túl a részvénypiacon jó példa a lakossági kockázatkeresésre a Coinbase esete is, amelynek 2020 első negyedévének végén 34 millió felhasználója volt, és ez a szám 15 hónap alatt a duplájára, 68 millióra nőtt!

Visszatérve a részvénypiacra, egyre inkább fogalmazhatunk úgy, hogy a százszázalékos részvényportfólió lett az új 60 százalékban részvényből, 40 százalékban kötvényből álló portfólió. 

Vagy úgy, hogy a részvényindex-ETF az új kötvény. A tőkepiaci mozgások katalizátora pedig a kockázati kényszerbe hozott globális megtakarítói réteg.

Rengeteg friss részvénypiaci befektető a kvázi megszüntetett kötvényeszközosztály miatt jelent meg a tőzsdéken, ami egy ponton túl súlyos feszültségekhez vezethet majd. Ezek a feszültségek akkor materializálódhatnak, ha például egyszer a Fed kerül lépéskényszerbe, mondjuk egy ár-bér spirál kapcsán. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a jegybankok által (is) generált extrém eszközárrobbanás hozamaival összevetve a kötvényhozamok mellett a munkabérek sem voltak képesek semmi érdemit felmutatni az elmúlt évtizedben.