Az utóbbi évtized és a pandémia nyilvánvalóvá tette, hogy a munkaerőpiacot nagymértékben újraszervezik az internetes platformok. Népszerűsödnek a digitális üzleti és munkaplatformok, amelyek számos szektorban és szakterületen új, hatékonyabb munkaerő-allokációt tesznek lehetővé.
A digitális platformok a termelőt vagy a szolgáltatót kötik össze a fogyasztóval, a digitális munkaplatformok pedig a munkavállalókat és a munkaadókat társítják.
A munkaerő helyhez kötöttsége egyre kevésbé meghatározó az új munkapiacon. Elindult a munkaerőpiac drasztikus újrarendezése, teljesen új helyzetet és kihívásokat hozva a gazdaságpolitikusok és a vállalati döntéshozók számára.
Az egyik alcsoportot a lokációalapú platformok alkotják. Ezek meghatározott fizikai lokációhoz kötöttek, például lehetnek taxiszolgáltatók vagy kiszállítócégek, amelyek egy várost szolgálnak ki. Ezek a szoftveres platformok a mesterséges intelligencia, az algoritmusok és a GPS összehangolásával számottevő hatékonyságnövelést tesznek lehetővé. Egyrészt a fizikai tőkét és a működési költségek nagy részét a platformhoz csatlakozó kiszolgáló munkavállalókra hárítják, másrészt a platformvállalat alkalmazásában néhány ember képes több ezer kiszolgáló munkavállalót irányítani az adott régióban. A platform lehetőséget ad a valós idejű teljesítmény-ellenőrzésre és a szolgáltatás pontos időzítésére.
Az online webalapú platformok lehetővé teszik a globális munkaerő-alkalmazást. Ilyen platformokon számos szakma képviselői kaphatnak megbízást a szoftverfejlesztőktől a kreatív tervezőkig – fizikai lokációjuktól függetlenül.
Ez a foglalkoztatás is költségeket csökkent: olcsóbb keresést és külföldi munkaerőt, valamint gyorsabb szabadkapacitás-elérést biztosít. Szakmák és tevékenységek szerint négy alaptípus különböztethető meg: a szabadúszó platformok, a tartalomalapú platformok, a versenyző programozói platformok és a mikrofeladat-platformok.
Az online webalapú platformok eltérő előképzettségű és szaktudású munkaerőt alkalmaznak egyre több szektorban. A határokon átívelő munkavállalás számos alapkérdést vet fel az adózás, a minimálbér és a munkakörülmények szabályozása, a munka- és érdekvédelem és az öngondoskodás kapcsán.
Az International Labour Organization (ILO) részletes jelentése számos, a munkapiac trendjeit meghatározó érdekességet tárt fel. A munkaplatformok száma az utóbbi évtizedben hatszorosára, közel 800-ra növekedett. Munkavállalói oldalon az ILO felmérése szerint az európai népesség 9–22 százaléka már végzett platformalapú munkát. Érdekesség, hogy a globális webalapú platformokon a regionális bérkülönbségek megmaradnak, a fejlődő világ munkavállalói 60 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a fejlett világból a platformra kapcsolódók. A globális platformokon a munkakereslet döntő többségében néhány fejlett országból érkezik, míg a munkakínálat többségében a fejlődő-feltörekvő térségből, ami megerősíti az új globalizációs hullámot.
A technológiai vívmányok és a platformok teljesen átformálják a munkaerőpiacot a 2020-as évtizedben. Egyrészt az irodai alapú munkaszervezés megváltozik, előretör az otthoni munkavégzés.
Emellett a hagyományos, 9–17 óráig tartó munkavállalás visszaszorul, mert a platformok a hierarchikus munkaszervezés végét, jóval nagyobb szabadságot, továbbá tökéletesen mérhető teljesítményalapú bérezést garantálnak.
A platformok új globalizációs hullámával a világ másik felén élő munkavállaló is elérhetővé válik. Ezzel az érintett szakmákban fenntartható marad az olcsóbb munkaerő elérése a fejlett országokban, immár migráció nélkül. A platformokra áramlás miatt a hagyományos munkaszervezésű (9–17 óráig tartó), a rosszabb munkakörülményű és az alulfizetett szakmák fokozódó munkaerőhiánnyal szembesülnek. Mindez a gazdaságpolitika újragondolását teszi szükségessé mind hazai, mind nemzetközi koordinációs szinten.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.