Ázsiai szabadkereskedelmi megállapodások: lehetőség vagy veszély?

Szeptember 17-én Kína benyújtotta belépési kérelmét a 11 tagállamot számláló Átfogó és Progresszív Csendes-óceáni Partnerség (Comprehensive and Progressive Agreement for Transpacific Partnership, CPTPP) szabadkereskedelmi csoportba. A 11 jelenlegi tag: Ausztrália, Brunei, Chile, Malajzia, Mexikó, Kanada, Japán, Új-Zéland, Peru, Szingapúr és Vietnám. Kína szándékát azonnal örömmel üdvözölte a maláj és a szingapúri kormány. Mindkét ország intenzív export-import kapcsolatokat ápol Kínával. Japán, Kanada és Ausztrália azonban aggodalmát fejezte ki elsősorban azért, mert véleményük szerint a kínai gazdaságpolitika, amelyet például az állam erőteljes gazdasági szerepvállalása jellemez, nem hozható összhangba a CPTPP-országok szabad piaci elveken működő gyakorlatával. Mexikó is óvatosságra intett, és azt hangsúlyozta, hogy csak olyan ország lehet a CPTPP-országok közösségének tagja, amely betartja a közösen elfogadott szabályokat. A 11 ország gazdasági szerepe jelentős, gazdasági teljesítményük a világ GDP-jének 14 százaléka körül van. Eredetileg az Egyesült Államok is belépett volna a szervezet elődjébe, a Transz-csendes-óceáni Partnerségbe (Trans-Pacific Partnership, TPP), ám Trump elnök beiktatása után visszalépett a tagságtól. Végül a 11 ország 2018-ban új névvel, Chilében írta alá a megállapodást. A megállapodás fontos eleme a szellemi tulajdon védelme, és az állami vállalatokkal kapcsolatos általános információcsere. A szerződés a ratifikációs folyamat befejezésével, 2021. szeptember 19-én lépett hatályba.

A Brexit után exportpiacaik bővítése érdekében a britek 2021. február elsején beadták belépési kérelmüket, amelyet Japán és Ausztrália egyaránt üdvözölt. Nagy-Britannia belépése jelentősen növelné a CPTPP világgazdasági súlyát. Továbbá alig egy héttel Kína után Tajvan is benyújtotta tagsági kérelmét, ami nyilvánvalóan nehezíteni fogja Kína helyzetét. Valószínű, hogy a tárgyalások elhúzódnak, és Kínának engedményeket kell majd tennie. Viszont a bővülő tagság erősíti a csoport világgazdaságban elfoglalt helyét, egyben jelentősen megkönnyíti az egymás közötti gazdasági kapcsolatokat, a termelési láncok működését. A 2018. évi európai uniós adatok szerint a legerősebb értéklánckapcsolatok Kína és Szingapúr, Kína és Korea, illetve Japán és Korea között vannak. Egy újabb erős ázsiai szabadkereskedelmi megállapodás tovább gyengítheti az USA és az Európai Unió világgazdaságban betöltött szerepét. Már csak azért is, mert emellett még létezik a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economic Partnership, RCEP) szabadkereskedelmi megállapodás is, amelynek 15 tagja van, a 10 „Asean” ország, Vietnám, Malajzia, Szingapúr, Brunei, Indonézia, Laosz, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Mianmar mellett Dél-Korea, Új-Zéland, Japán, Ausztrália és Kína is tagja. Az erős 15 tagállamos szövetség a világ GDP-jének 28,7 és lakosságának 30 százalékát adja. A világkereskedelemből pedig 28,7 százalék a részesedése. Ha Kína a CPTPP-be is beléphet, akkor jelentősen meg tudja növelni az ázsiai gazdaságban játszott szerepét. De arra is fel kell figyelni, hogy ez az a megállapodás, amelyben Ázsia három gazdasági hatalma, Japán, Kína és Dél-Korea együtt szerepel. Az RCEP-megállapodást a tagok 2020-ban Hanoiban írták alá, de a ratifikációs folyamat még nem fejeződött be.

A ratifikációt nehezíti egyes nemzeti parlamentek ellenállása, félelme attól, hogy a létrejövő szabadkereskedelem hasznát elsősorban az erős gazdaságú országok arathatják le. Hiszen a 15 ország közül 6 tekinthető fejlett gazdaságú országnak, 3 felső közepes és 6 alsó közepes jövedelműnek.

A japán exportra például Kína eddig hatalmas vámot vetett ki, egyes termékek esetén elérte a 86 százalékot. Ez a szerződés hatálybalépésével megszűnne, ami hatalmas lökést adhatna a japán termékek exportjának. Természetesen a „külső” szereplőknek is nagy lehetőségeket kínálna a létrejövő óriási szabadkereskedelmi övezet, amelynek bármely országába belépve valamennyi további ország piacához, befektetési lehetőségeihez, közbeszerzéseihez is hozzá lehetne férni.

A szabadkereskedelmi övezetek egymásba fonódása, az átfedő tagságok azonban, ahogyan azt az ábrán láthatjuk, nem könnyítik meg a kiigazodást.

Tegyük hozzá, hogy hiányzik a hálózatból a világ második legnépesebb országa, a közel 1,4 milliárd lakosú India, amely éppen azért maradt távol, mert féltette nemzeti iparát és főleg mezőgazdaságát a versenytől. Mindenesetre, ha feltételezzük, hogy az RCEP-et sikerül ratifikálni, és a CPTPP-be felveszik Kínát, akkor óriási szabadkereskedelmi tömb jön létre, amelyben már nemcsak ázsiai, hanem észak- és dél-amerikai országok is részt vesznek. Ez összesen 19 országot jelent. Ha pedig Tajvant és Nagy-Britanniát is felveszik a CPTPP-be, akkor 21-re bővülne a szabadkereskedelmi övezeti tagság, de csupán egyetlen európai résztvevővel, és az USA tagsága nélkül. A csoport a világ lakosságának közel 35 és GDP-jének 40 százalékát adná. (Saját számítás az EU és az OECD adatbázisa alapján). Az USA ugyanakkor 2020-ban a világ lakosságának 4,25, a világ GDP-jének pedig 16 százalékát adta. Az EU-ra ezek az adatok: 9,8 és 15 százalék, vagyis az USA és az EU együttes értékei, azaz lakosságuk aránya a világ lakosságában és GDP-jük a világ teljes teljesítményében kevesebb, mint a 15 RCEP-tagállamé. (Lakosság 14,05 százalék, GDP 31 százalék)

Meg kell azt is jegyeznünk, hogy az EU gazdaságának részesedése a világgazdaságából 2017 óta csökken. 2017-ben az érték még 15,71 százalék volt (Eurostat). Az EU viszont pozitívan várja a nagy szabadkereskedelmi övezet véglegesítését. Egy friss tanulmánya (Short overview of the RCEP, 2021. február) szerint a szabadkereskedelmi övezetek általában növelik a GDP-t, és ezért várhatóan a tagok együttes gazdasági teljesítménye a következő öt évben akár több mint 10 százalékkal is bővülhet. Rámutat azonban arra is, hogy a fő nyertes Kína, Japán és Korea lesz, az USA gazdasági befolyása viszont várhatóan csökken. Az EU-nak előnyös, hogy több tagországgal, például Japánnal, Vietnámmal és Szingapúrral is kötött már korábban szabadkereskedelmi megállapodásokat. Ezeken a kapcsolatokon keresztül kedvező feltételekkel tud megjelenni exportálóként és beruházóként egyaránt a többi ország piacán is. Ám az a lehetőség is fennáll, hogy mivel a szerződésekhez tartozó államok egymás közötti kereskedelme nyilvánvalóan bővülni fog, csökkenhet az európai termékek iránti keresletük. Összességében azonban az EU inkább a lehetőségekre, mint a veszélyekre figyelmeztet. Elsősorban azért, mert a nagy európai cégek már régen jelen vannak ezekben az országokban, ezért számukra a szabadkereskedelmi megállapodások költségcsökkentést és versenyképesség-javulást eredményezhetnek.

Összességében azt a következtetést vonhatjuk le, hogy

a világgazdaság fejlődésének központja egyre inkább Ázsia lesz,

amelynek gazdasági szerkezete is várhatóan gyorsabban alkalmazkodik a technológiai forradalom kínálta lehetőségekhez. Fontos kérdés lesz, hogy az USA mit tesz a jövőben azért, hogy gazdasági jelenlétét – amelynek nem tett jót a Kínával folytatott vámháború – a régióban megerősítse. Az EU inkább követőnek tűnik, keresi a lehetőségeket, de nem mutat fel egyelőre olyan stratégiai szemléletet, gondolkodást, amely gazdasági szerepének erősödéséhez vezetne. Magyarország számára az EU-s tagságon kívül lehetőséget kínálhat, ha a nálunk működő, a szabadkereskedelmi övezetekhez tartozó országok cégeivel előnyös kereskedelmi és beruházási megállapodásokat kötünk. További előretekintő lépés lehet, ha a V4-ek kötnek megállapodásokat az övezet országaival elsősorban fejlesztésekben való együttműködésre. Arra ugyanis vigyáznunk kell, hogy miközben az ázsiai országok együttesen feljebb lépnek az értékgörbén, és egyre több helyi hozzáadott értéket állítanak elő, ne régiónkba telepítsék ki az alacsony hozzáadott értéket képviselő összeszerelő tevékenységeket. Ez ugyanis nem segítené, hanem gátolná régiónk fejlődését.