A metanarratívák cselekvésképtelenné tesznek, ha a klímaváltozásról van szó

A koronavírus-válságot gyakran vonják párhuzamba a klímaváltozással. Nem véletlenül, hiszen ezek mind globális problémák, melyek következményeit együtt viseljük. A pusztító időjárási jelenségek, növekvő vízellátási problémák és élelmezési gondok közepette nem mindig látjuk a fényt az alagút végén. Hogyan nyerhetjük vissza mégis az irányítást és előzhetjük meg, hogy megbénítson minket a klímaszorongás? 

Nemrég olvastam egy 2021-es reprezentatív kutatást, melyben a WWF Magyarország azt vizsgálta, hogy miként befolyásolta a magyarok környezetvédelemhez való viszonyát a Covid-járvány. Az eredményből kiderült, hogy a megkérdezetteknek csupán 4 százaléka klímaváltozás-tagadó. Ennek ellenére jóval kisebb azoknak az aránya, akik hajlandóak is aktívan tenni környezetük védelme érdekében. Bár a járvány hatására sokan változtattak mindennapi szokásaikon, 52 százalékuknak továbbra is ugyanolyan maradt a környezetvédelemhez, valamint az élelmiszer-fogyasztáshoz való hozzáállása. 

Mi lehet ennek az oka? A koronavírus-járvány vagy a klímaváltozás olyan tartós válsághelyzetek, melyek sokakban szorongást okozhatnak, hiszen azzal fenyegetnek, hogy megszűnhet egy számunkra fontos életforma vagy körülmény, ami nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Élhetetlenné válik a Föld, nem lesz elegendő víz és táplálék, kipusztulnak a növények és a stabilnak hitt társadalmi rendszerek is összedőlnek. Ha pedig a mindennek alapot adó világ elveszik, akkor nehéz elképzelni a regenerálódás lehetőségét.

A klímavész által kiváltott szorongásra természetes emberi reakció a tagadás, amikor nem vesszük komolyan a fenyegető jelzéseket, vagy a bénultság, amikor azt várjuk, hogy mások oldják meg helyettünk a helyzetet, hiszen az egyéni cselekedeteink úgysem számítanak. A félelemkeltő, apokaliptikus metanarratívák ezért bénítóan hatnak az egyénre. Amikor olyan óriásrendszerekről beszélünk, mint az egész bolygó ökoszisztémája, a globális kapitalizmus és a Glasgow-ban tárgyaló nagyhatalmak, könnyű elhitetni magunkkal, hogy mi semmit sem tehetünk a változás érdekében. 

Mindig van mozgásterünk

Az a gondolat, hogy mostantól kezdve hozzá kell szoknunk a klímaválság fenyegető jelenlétéhez, egyeseknek pesszimistának tűnhet. Paradox módon azonban éppen ez a felismerés lehet az, ami visszaadja az irányítás egy formáját. Jobban járnánk, ha a horrorisztikus rémképek helyett inkább a mikrocselekvésekre fókuszálnánk, és a mindennapok megszervezésére fordítanánk az energiánkat. Például elkerülnénk az egyszer használatos műanyagok használatát és törekednénk arra, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk. Energiatakarékos LED-lámpákra váltanánk, és környezetvédelmi beruházásokkal korszerűsítenénk otthonunkat. Többet fektetnénk a kutatás-fejlesztésbe, hogy új horizontokat nyissunk egy élhetőbb jövő felé. Nagyon úgy tűnik, hogy nem térhet vissza minden a régi kerékvágásba, de talán éppen erre van szüksége a bolygónknak és az összes élőlénynek. 

Ifj. Chikán Attila, az ALTEO Nyrt. vezérigazgatója