Januári új fogyasztói adásvételi szabályok

A fogyasztói szerződésekre irányadó kellék- és termékszavatossági, a szerződéses jótállási, valamint a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó hazai kötelező jótállási szabályok alkalmazása eddig sem volt egyszerű feladat. Az említett jogintézményeket még a joghallgatók is keverik néha, nem véletlen, hogy a cégek zöme csak szakértő segítségével tud róluk megfelelően kommunikálni. Márpedig a fogyasztóvédelmi hatóságok egyik örökzöld ellenőrzési célpontja a kötelező jótállásról, a termék- és kellékszavatosságról adott – írásbeli és szóbeli – fogyasztói tájékoztatások szabályszerűségének ellenőrzése. Minden bizonnyal sor kerül 2022-ben is az említett jogintézmények kapcsán az ászf-ek, jótállási jegyek, webshop-tájékoztatók célzott vizsgálatára. Érdemes lehet a dokumentumokat és a kollégákat is felkészíteni a változásokra: az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló 2019/771-es EU-irányelvet jogrendszerünkbe a 2022. január első napjával hatályba lépő 373/2021 (VI. 30.) kormányrendelet ültette át. Sőt az említett kormányrendelet egy másik fontos uniós jogszabályt, a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól rendelkező 2019/770-es EK-irányelvet is implementálta. Nem meglepő módon a 373/2021-es kormányrendelet „a fogyasztó és a vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól” címet viseli.  Nézzük a részleteket!

A kormányrendeletet csak a fogyasztóval, áruk adásvételére – beleértve a digitális elemeket tartalmazó árukat is – kötött szerződéseknél kell alkalmazni, vagy amennyiben a vállalkozás digitális tartalmat szolgáltat vagy digitális szolgáltatást nyújt. Ezen szerződéseknél viszont olyannyira kötelezőek az előírásai, hogy a fogyasztó hátrányára a kormányrendelettől eltérő kikötések egyenesen érvénytelenek. A kormányrendelet komoly újítása, hogy – mintegy kiegészítve a Ptk. vonatkozó előírásait – a teljesítés szerződésszerűségének általános követelményeit is rögzíti, miszerint a szerződésben meghatározott funkcionalitással, kompatibilitással, interoperbilitással is, sőt bármit is jelentsen, a „fogyasztó által meghatározott célokkal” is rendelkeznie kell a szolgáltatásnak, továbbá biztosítani kell az „észszerűen elvárható” műszaki-telepítési leírásokat, frissítéseket. Igazi nóvum a kormányrendelet III. fejezete, mely a digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések különös szabályait rögzíti. Részletezi többek között a hibás teljesítést, például megemlítve a fogyasztó digitális környezetébe történő helytelen installációt és a vállalkozásokat terhelő bizonyítási kötelezettséget is. 

A kormányrendelet előírásait olvasva komoly ellentmondásra is lel a jogalkalmazó, hiszen a kellékszavatosság körében a fogyasztó javára egyéves hibás teljesítési vélelmet deklarál, miközben a hazai jogszabályi hierarchia magasabb fokán álló Ptk. szerint az továbbra is csak hat hónap. Persze tény, a kormányrendelet maximumharmonizációt célzó irányelveket implementált, de ettől még az átültetett irányelveknek nem közvetlen címzettjei a vállalkozások. Az illetékes ITM (Innovációs és Technológiai Minisztérium) legfrissebb sajtótájékoztatója szerint minden esetre egy év kellékszavatossági vélelem illeti a fogyasztókat. 

Az alkalmazást illetően további nehézség forrása, hogy nem a megszokott Ptk. terminológiát, például az elállást, hanem a „megszüntetés” fogalmat használja a kormányrendelet, miközben a Ptk.-val „együttesen” rendeli alkalmazni saját előírásait. 

A kormányrendelet a gyártókat is érinti, elvárásként behozza a tartós adathordozón kiadandó gyártói jótállási nyilatkozatot, méghozzá kötelező tartalmi elemekkel a fogyasztói tájékoztatások rendszerébe, és 2022. január elsejétől megnyitja a fogyasztó előtt az utat, hogy hibás teljesítéskor közvetlenül a gyártótól követelhessen kijavítást vagy termékcserét, ha a gyártó – akár a saját jótállási nyilatkozatában, akár a kapcsolódó reklámokban – vállalta, hogy a saját terméke tartósságára jótállást nyújt. A fogyasztónak tehát jövőre hibás teljesítés esetén könnyebb dolga lesz, választhat: felléphet kellékszavatosságra, sőt számos esetben kötelező jótállásra hivatkozva a forgalmazóval szemben vagy akár a gyártóval szemben is gyártói jótállásra hivatkozva, ha utóbbi tartóssági jótállást biztosított. A bizonyítás terhe pedig a jótállóé: a gyártó a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a meghibásodás oka már a vásárláskor fennállt, tehát szó sincs rejtett gyári hibáról, hanem például a fogyasztó általi rendeltetésellenes használat, a kötelező karbantartás elmulasztása vagy akár a használati útmutató betartásának elmulasztása vezetett a meghibásodáshoz. Záró gondolatként annyit, hogy a Kormányrendelet alkalmazása bőven generál majd szakmai vitákat és bírósági eljárásokat is.