késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Az elmúlt években minden „zöldült”. A fenntarthatóságra törekvés vagy legalábbis a téma egyre hangsúlyosabbá válása generálta azt az igényt, hogy meg lehessen határozni, hogy egy befektetés vagy egy vállalkozás valóban fenntartható-e vagy sem. Ennek kíván eleget tenni az EU által alkotott taxonómiarendelet. A rendelet mostani kiegészítésére vonatkozó javaslat felhevítette az európai politikát. A franciák pezsgőt bontottak, a németek felháborodtak, az osztrákok perrel fenyegetnek. De mi is történt?
Az Európai Bizottság február 2-án előterjesztette az úgynevezett taxonómiarendelet kiegészítésére vonatkozó véleményezést és a módosításokat követő végleges javaslatát, amely szerint a nukleáris és földgázenergia zöldminősítést kapna. Fontos leszögezni, hogy a taxonómiarendelet célja nem az, hogy meghatározza, hogy mely technológiák alkalmazhatók és melyek nem egy tagállami energiamixben, csupán egyfajta minősítési rendszerként megmondja a befektet
őknek, hogy mik azok a technológiák, amelyekbe invesztálva „zöldnek minősül” a befektetésük.
Mégis rendkívül fontos döntésről van szó, hiszen a taxonómia egyrészről meghatározhatja, hogy milyen típusú erőművek épüljenek a jövőben. Az energiaszektor jelentős része Európában magánkézben van, és az erőművek részben vagy teljesen magánfinanszírozásból épülnek, vagyis ha valamilyen technológia nem kerül rá az EU által létrehozott listára, nagy valószínűséggel elesik azon források jelentős hányadától, amelyek zöldberuházási lehetőséget keresnek.
Másrészről viszont a még működő erőművek is ellehetetlenülhetnek akkor, ha nem kapják meg az EU zöld „plecsnijét”. Elképzelhető, hogy ezek a vállalatok azért nem kapnak a működésükhöz szükséges hiteleket a piacról, mert a pénzintézetek hitelkihelyezési politikája nem engedi meg, hogy „nem fenntartható” energiaforrások működtetését finanszírozzák.
Ha az Európai Unió klímacélkitűzéseit nézzük, akkor önmagában ez nem lenne probléma.
Az EU-nak kifejezett célja a nagy karbonintenzitású energiatermelési módokról (leginkább a szilárd széntüzelésről és olajról) történő átállás az alacsony üvegházhatású gázkibocsátású technológiákra. Azonban egészen a közelmúltig két nagyon fontos energiatermelési mód, a nukleáris és a földgáz nem szerepelt ebben a taxonómiában, ami rendkívül súlyos problémákat jelentett volna az európai energiaellátás szempontjából.
A koronavírus-járvány előtt , 2019-ben, az EU importkitettsége 61 százalék volt, vagyis a teljes európai energiafelhasználásnak csaknem a kétharmadát importból fedeztük. Az import 27 százaléka földgáz volt, amelynek a szerepe az időjárásfüggő megújulók rendszerbe állításával egyre nő. Ez a kitettség Németország esetében egyenesen félelmetes: miközben Európa legnagyobb gazdasága a világ egyik legnagyobb földgázimportőre, gázfogyasztásának mintegy 94 százalékát importból fedezi a Szövetségi Földtudományi és Természeti Erőforrások Intézetének adatai szerint.
A földgáz térnyerése törvényszerű egészen addig, amíg nem megoldott az időjárásfüggő megújulók által termelt energia tárolása. Amikor süt a nap és fúj a szél, ezek a beépített kapacitások termelnek, amikor viszont az időjárási kondíciók nem megfelelők, akkor valamivel ki kell egyenlíteni a fogyasztói oldalon lévő igény és a termelői oldalon fellépő hiány közti különbözetet – erre pedig a gyorsan fel- és visszaterhelhető gázerőművek a legalkalmasabbak. Ennek tudatában érthető, hogy a bizottság miért emelte be a „zöld-energiaforrások” közé a fosszilis, üvegházhatású gáz kibocsátásával járó földgázt (még ha csak megkötéssel is, átmeneti technológiaként).
A nukleáris energia kapcsán viszont a szakmai érvek mintha kevesebbet számítottak volna. Az elmúlt években hiába fogalmazta meg az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC), a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) és az Európai Bizottság saját Közös Kutatóközpontja (JRC), hogy az atomerőművek karbonsemlegesek, környezetbarátok, biztonságosak, valamint elengedhetetlenek a klímasemlegességi célok eléréséhez, az európai politika rendkívül megosztott volt. Egy ideig még az sem volt egyértelmű, hogy a bizottság a saját kutatóintézetére fog hallgatni, vagy meghajlik a német politikai nyomás előtt. 2021 márciusában a JRC egyértelműen állást foglalt a nukleáris energia fenntarthatósága mellett, azonban a német zöldektől az a válasz érkezett, hogy a bizottság saját kutatóintézete „nem semleges” és „részrehajló” a kérdésben.
A nukleáris energia és a gáz végül bekerült a bizottság javaslatába, így a bizottság egyfajta mérlegszerepet kíván betölteni.
Az egyik serpenyőben a németek felé gyakorolt gesztus, a földgáz átmeneti elismerése szerepel, a másikban pedig az európai közösség érdeke, a nukleáris energia elismerése. A döntést végül a tanács és a parlament fogja meghozni, azonban mivel a tanácsban húsz olyan tagállam szövetsége tudná elgáncsolni a kezdeményezést, amely legalább az uniós összlakosság 65 százalékát képviseli, a parlamentben pedig legalább az összes képviselő felének (353) kellene a tiltakozását kifejeznie, erre jelen állás szerint legfeljebb matematikai esély mutatkozik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.