„Testre szabott” gyógyulás

Számos iparágban régóta érvényesül az a tendencia, amelynek során a kínálat és a kiszolgálás a standardizált, minden vevőnek/ügyfélnek ugyanazt kínáló (one size fits all) hozzáállástól a személyre szabott, az egyéni igényeknek és választásoknak messzemenőkig teret adó szolgáltatás felé mozdul el. Henry Ford megoldása, amely szerint a vevő olyan színben kapja meg a gépkocsiját, amilyenben csak akarja, feltéve, ha feketében akarja, már az autógyártásban is rég a múlté. Mára nem ritka, hogy egy nagy teljesítményre optimalizált autógyárban egy évben mindössze csupán pár teljesen egyforma autó készül, a többi mind eltér egymástól valamiben. Manapság „egyedi” sportcipőt is rendelhetünk (az autókhoz hasonlóan persze sztenderd alkatrészekből), a nyaralásunk programjait vagy a bankszámláinkhoz tartozó szolgáltatásokat is egyénileg állíthatjuk össze. 

A személyre szabott kiszolgálás természetesen nem csak nekünk jó – a gyártók, szolgáltatók általa tehetnek szert versenyelőnyre, ami a pénzügyi beszámolóik legalsó soraiban lesz tetten érhető.

A kevés kivétel egyike a gyógyszergyártás, amely mintha leragadt volna az ipar 3.0 keretei között: a gyártást automatizálták, viszont a polcokon, a gyógyszertárakban jószerével csak egyenmegoldásokat találunk egy-egy gyártótól. Ez egyrészt érthető, hiszen a gyógyszergyártók termékeinek minőségén emberéletek múlnak, ráadásul – részben ennek következtében – ezeknek a társaságoknak a lehető legapróbb részletekig szabályozott környezetben kell működniük, aminek alapja éppen a sztenderdizáció. A sztenderdizáció tehát pontosan ott vált meghatározóvá, ahol talán nincs személyesebb: az egyéni egészség területén. Gyártástechnológiai oldalról ugyanakkor adott a lehetőség, hogy az egészségünket is pontosan úgy óvjuk személyre szabott gyógyszerekkel, ahogy „egyéni” autót vagy szemüveget készíttethetünk.

Ez a lehetőség az egyedi tömeggyártást megvalósító ipar 4.0, ahol a beérkező adatokat akár valós időben feldolgozó rendszer gyárthatja, porciózhatja a névre szóló gyógyszermennyiségeket, vagy akár állíthat össze korábban jóváhagyott gyógyszerkészítményeket, és juttathatja el a digitalizált ellátási láncon keresztül – akár már aznap – abba a boltba, gyógyszertárba, amelyet a megrendelő a listán megjelölt. Többről lenne szó, mint „javuló ügyfélélményről”.

Hazánkban tavaly 177,7 millió doboznyi vényköteles gyógyszert váltott ki a lakosság. 

Nem tudni, hogy mennyi fogyott valójában, és mennyi maradt meg a dobozokban, leveleken, fiolákban, de igen valószínű, hogy sok kifizetett, de fel nem használt gyógyszer veszendőbe ment. Ennek egy részét, a lejárt gyógyszereket szerencsére mind többen profin kezelik, és veszélyes hulladékként nem a szemétbe dobják, hanem leadják a gyűjtőpontokon. Amint arról a Világgazdaság pár napja beszámolt, tavaly 341 tonna gyógyszerhulladék gyűlt össze a patikákban, a drogériákban és a benzinkutakon kihelyezett gyűjtőkben. Ennek a hulladéknak csak az összegyűjtése több mint 200 millió forintba került, és akkor a biztonságos megsemmisítésről még nem is szóltunk.

A személyre szabott gyógyszerkészítés, -csomagolás elterjedésével kevesebb értékes gyógyszeralapanyag menne kárba, az aggregált adatoknak köszönhetően pedig jobb igény-előrejelzéssel, kedvezőbb termelési mutatókkal működhetne az iparág – ráadásul közben a gyógyszerfogyasztók is „egyéni bánásmódban” részesülnének. 

Az ipar 4.0 technológiái, amelyek jó néhány iparágban már a mindennapok bevált gyakorlatát jelentik, a gyógyszergyártásban is alkalmazhatók. A demográfiai változások, a társadalom öregedése következtében a gyógyszerek iránti kereslet tovább fog növekedni, párhuzamosan a személyre szabott szolgáltatások egyre szélesebb körű elterjedésével. A gyógyszeripar mindkét kihívásnak képes megfelelni, a legszigorúbb minőségi előírásoknak eleget tevő gyártás még ezen a területen sem zárja ki az egyedi igények kielégítését.