Hogyan gerjesszük az inflációt és károsítsuk a környezetet?
Az infláció világszerte forró politikai témává vált. Az Egyesült Államokban a fogyasztói árindex éves szinten 8,6 százalékkal nőtt, és az EU-ban mért infláció sem sokkal marad el ettől. A probléma gyökere abban áll, hogy túl sok pénz áll rendelkezésre túl kevés áru vásárlására.
A fogyasztók a szokásosnál többet takarítottak meg, amikor a koronavírus-járvány idején visszafogták kiadásaikat, majd a korlátozások feloldása után növelték vásárlásaikat. Az ellátási források azonban lassabban bővültek, mivel időbe telt, mire a termelés ismét beindult, és még mindig sok munkavállaló betegedett meg. Miközben a szűk szállítási keresztmetszetek és a munkaerőhiány tovább korlátozták a termelést, a növekvő költségvetési hiány és a tovább folytatott rendkívül laza monetáris politika további nyomást gyakorolt az árakra 2022-ig.
Most Joe Biden amerikai elnök azt állítja, hogy legfőbb prioritása az „infláció letörése”. Egy a témában nemrégiben tartott beszéde kapcsán azonban a Washington Post azt jegyezte meg, hogy „kirohanást intézett az olajtársaságok és a hajózási konglomerátumok ellen”, azzal vádolva őket, hogy „túlzott profitra törekednek, ahelyett, hogy csökkentenék az árakat a fogyasztók számára”. Nemcsak arról van szó, hogy az olajtársaságok nem tudták növelni a kitermelést, hanem arról is – szól Biden megjegyzése –, hogy „az óceáni hajózási kartell” oligopóliumként működik, és „akár 1000 százalékkal is megemelte az árait”.
Bár az infláció elleni harcot nagyrészt a monetáris és a fiskális politikával kell megvívni, a kormányzat is sokat tehet az inflációs nyomás csökkenésének elősegítése érdekében. Egyes szektorok kikiáltása bűnbaknak azonban nem megoldás. Valójában ezzel a kormányzat azt kockáztatja, hogy még inkább fokozza az inflációs nyomást. Annak a széles körben elterjedt várakozásnak az ismeretében, miszerint a világ eltávolodik a fosszilis energiahordozóktól, az olajcégektől aligha várható el, hogy további kapacitásokba fektessenek. Továbbá még ha az olajcégek gyorsan növelnék is a beruházásaikat, akkor is hosszú időbe telne, mire a termelés növekedésnek indulna. Még több beruházás elindítása – amelyek csak évek múlva eredményeznének kitermelést – pedig csak fokozná a jelenlegi inflációs nyomást.
A benzinkutak árainak letörésére vonatkozó egyéb erőfeszítések ugyanilyen félrevezetők. A Biden-kormányzat például feloldotta a környezetvédelmi szabályokat, hogy több etanolt lehessen a benzinhez adni, azt állítva, hogy ez csökkenteni fogja az üzemanyagárakat a nyáron. A magasabb etanolarány azonban rontja a járművek üzemanyag-gazdaságosságát. Az autósoknak ugyanakkora távolság mellett nagyobb költségük lesz. A helyzetet tovább rontja, hogy az etanol előállításához használt gabona, a kukorica iránti nagyobb kereslet növeli majd a kukorica árát, ami arra készteti a gazdákat, hogy a búzatermesztésből több földet vonjanak ki a kukorica termesztésére, ami így tovább növeli az élelmiszerárakat.
A szállítások terén a nagyobb verseny hosszabb távon biztosan lejjebb vinné az árakat. Az igazi probléma azonban az, hogy az egy évszázadra visszanyúló Jones-törvény megakadályozza, hogy a külföldi hajók belépjenek az amerikai kikötők közötti tengeri szállítás piacára. Az amerikai kikötőkbe érkező külföldi hajóknak a törvény szerint ki kell rakodniuk a rakományukat, és így teherautóknak kell a konténereket átvenniük. Ezek a szükségtelen folyamatok torlódásokat, késéseket okoznak a kikötőkben. Ezek a késések pedig tovább növelik a vállalkozások költségeit, amelyek működését eleve megzavarta, hogy a kulcsfontosságú alapanyagok, alkatrészek nehezen szerezhetők be.
Az amerikai építésű hajók becslések szerint hatszor-nyolcszor drágábbak, mint az Ázsiában építettek, és az amerikai legénységek bére háromszor-négyszer haladja meg a külföldi hajókon dolgozókét. Az amerikai hajózási vállalatoknak azonban nem kell aggódniuk a versenyképességüket rontó tényezők miatt, mivel védve vannak a külföldi versenytől. Ennek a védelemnek a költségeit végeredményben az amerikai fogyasztók fizetik meg. A drágább hajók, amelyeken magasabb bérért dolgozik a legénység, jellemzően növelik a kikötők közötti szállítási költségeket, valamint azt okozzák, hogy több rakományt közúton vagy vasúton szállítanak a célállomására, ami mindkét esetben többe kerül, mint a tengeri szállítás.
Nyilvánvaló, hogy a Jones-törvény lazítása vagy hatályon kívül helyezése fokozná a versenyt és csökkentené a költségeket. De aligha ez az egyetlen lehetőség, amely a Biden-kormányzat rendelkezésére áll.
A volt amerikai elnök, Donald Trump idején bevezetett vámok eltörlésével például Biden az átlagos amerikai háztartások éves vásárlóerejét számítások szerint 797 dollárral növelhetné.
Hasonlóképpen az USA-ba legálisan belépő külföldi munkavállalói létszám felső határának emelése enyhíthette volna a kulcsfontosságú szűk keresztmetszeteket. A koronavírus-járványból való kilábalás során a munkaadók arra panaszkodtak, hogy nem találnak elegendő megfelelő képzettséggel rendelkező munkaerőt. Ha a külföldről származó amerikai népesség az elmúlt három évben ugyanolyan ütemben nőtt volna évente, mint 2010 és 2018 között, akkor az amerikai munkaerő-állomány létszáma jelenleg 1,6 millióval több lenne, ami lehetővé tenné a cégek számára, hogy gyorsabban betöltsék az üres álláshelyeket, és csökkentsék a szállítási késedelmek okozta árucikkhiányt.
A Biden-kormányzat a napelemekre kivetett vámokat is eltörölhette volna. Ehelyett csupán annyi történt, hogy sok vita után a vámokat két évre felfüggesztették, ami a becslések szerint százezer munkahely megszűnését és a várhatóan a telepítendő napelemek számának csökkenését okozza. Még Amerika katasztrofális babatápszerhiányát is jelentősen lehetett volna csökkenteni, ha több importot engedélyeznek, és ha az USA államai nem kaptak volna monopóliumot a saját határaikon belüli gyártásra.
Nemcsak az infláció forrásait azonosítja rosszul a Biden-kormányzat, hanem még fokozza is az inflációs nyomást. Mintha ennyi probléma nem lenne elég, számos nemrégiben meghozott intézkedés – az etanol-előírások, a kőolaj-kitermelés növelése (ha ez megvalósul), a napelemekre kivetett vámok, még több karbonintenzív közúti és vasúti szállítás – károsan hat a Biden-kormányzat által hangoztatott klíma- és környezetvédelmi célkitűzésekre.
Az infláció csökkentése és a környezet védelmének erősítése méltányolandó cél. Elérésükhöz azonban a hozzájáruló tényezők őszinte elismerésére és a mérséklésükre szolgáló eszközök megtalálásában realizmusra lesz szükség. Sajnos, a Biden-kormányzat eddig nem ezeket az elveket követte.
Copyright: Project Syndicate, 2022
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.