Az energiaszankciók árnyékában: új agrár-szuperhatalom születik?

Az elmúlt hónapok során szinte nem telt el úgy nap, hogy ne találtuk volna szembe magunkat a háborúról vagy az annak következtében bevezetett egyre fájdalmasabb szankciókról, embargókról szóló hírekkel. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az orosz–ukrán konfliktus miatt kialakult gazdasági adok-kapok nem mostanában kezdődött, és nem is tekinthető kizárólagosan a nyugati világ monopóliumának. Érdemes visszaemlékezni, hogy nem sokkal a Krím félsziget 2014-es orosz annexióját követően lépett életbe az Európai Unió első Oroszországgal szembeni gazdasági szankciós csomagja. Az intézkedés kezdetben leginkább az ágazati együttműködéseket és a kereskedelmet érintette, tiltva bizonyos termékek és technológiák Oroszországba irányuló exportját, de korlátozta az orosz állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmények uniós tőkepiaci forrásokhoz való hozzáférését is. Az intézkedés elfogadása után nem kellett sokat várni az orosz fél válaszlépésére sem, amelynek során korlátozták az élelmiszer- és agráripari termékek és alapanyagok nagy részének importját az Európai Unió, az Egyesült Államok és számos más nyugati ország területéről. 

De vajon milyen hatásai lettek ennek a már közel nyolc éve bevezetett orosz szankciónak? Egy impulzív reakcióról vagy egy hosszú távú stratégiai elképzelésről beszélhetünk az orosz fél intézkedéseivel kapcsolatban?  Hogyan alakult az orosz mezőgazdaság teljesítménye, és mik lehetnek az orosz fél távlati céljai? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következő cikksorozatunkban. 

Az orosz mezőgazdaság lehet a klímaváltozás nyertese

Oroszország a mintegy 17,1 millió négyzekilométeres területével a világ legnagyobb térségű országa. Az éghajlati adottságai ezen óriási kiterjedéséből adódóan igen változatosak, a hideg éghajlati övtől egészen a szubtrópusokig összesen hét meghatározó éghajlati övezettel rendelkezik. A változatos éghajlathoz változatos összetételű mezőgazdasági termelés társul, így a konvencionális szántóföldi növénytermesztés mellett jelentősnek tekinthető a gyümölcs- és zöldségtermesztés is. Az ország legnagyobb éghajlati övezete azonban a tajga, amelyre a rövid nyarak és a hosszú, zord telek a jellemzők, ennél fogva kedvezőtlenek a növénytermesztés feltételei. Ám a klímaváltozás hatására ez egyre inkább módosulni látszik. A következő ábrán az orosz meteorológiai évek átlagos melegedését láthatjuk. 

Látható, hogy a melegedés mértéke egyre inkább gyorsul, amíg 1992–1997 között átlagosan 1 Celsius-fok alatt volt az éves változás, addig a 2017–2021 közötti periódusban már meghaladja a 2 Celsius-fokot is. A felmelegedés következtében egyre több földterület szabadul fel a jég fogságából, miközben a nyarak is egyre hosszabbá és melegebbé válnak, ami kedvező a tenyészidőszak hosszának szempontjából. Ahogy egyre kedvezőbbek az adottságok, úgy bővül a művelésbe vont földterületek nagysága. A búza-termőterületek például mintegy 7 millió hektárral bővültek a 2010–2020 közötti időszakban, ami nagyjából Horvátország területével egyenlő. Ám a felmelegedés következtében nemcsak a termőterületek bővülnek gyorsuló ütemben, hanem a hektáronkénti termésátlagok is. Ugyancsak a búzánál maradva, amíg 2010-ben 1,9 tonna volt a hektáronkénti termésátlag, addig a 2020-as évekre mintegy 35 százalékkal, 2,9 tonnára bővült ez az érték. Látható, hogy az orosz mezőgazdaság nagymértékben profitálhat a klímaváltozás következményeiből.

Az orosz agrárium gazdasági teljesítménye jócskán megnövekedett

Az orosz mezőgazdasági szektor bruttó termelési indexe dinamikusan emelkedett. A 2020-as évben a bruttó termelési index értéke majdnem 13 százalékkal haladta meg a 2014–2016-os évek bázisértéknek tekintett átlagát. Érdemes még megjegyezni, hogy a 2010-es évektől a bázisértékig még erőteljesebb, mintegy 26,13 százalékos bővülés figyelhető meg. Az amerikai és az uniós adatokkal együtt vizsgálva pedig megállapítható, hogy a növekedés üteme kimagasló. Míg az orosz érték 2010–2020 között mintegy 38 százalékkal emelkedett, addig az Európai Unió mindössze 5,8 százalékos bővülést tudott felmutatni, amelynek még az amerikai mezőgazdaság is közel a dupláját produkálta 11,8 százalékos értékével. 

Az orosz mezőgazdasági szektor bruttó hozzáadott értéke is jókora bővülést mutatott a vizsgált időszakban.  Az összteljesítménye mintegy 31,7 százalékos bővüléssel elérte a 88 milliárd dollárt. Bár a 2010-es értékhez mérten impozáns volt a növekedés, érdemes megjegyezni, hogy az orosz mezőgazdaság – alacsonyabb bázisszintje miatt – még ilyen mértékű bővülés mellett is messze elmarad az Egyesült Államok (300 milliárd dollár) vagy az Európai Unió (328 milliárd dollár) összteljesítményétől. 

Oroszország importőrből exportőrré válhat, akár már a következő években

Az orosz mezőgazdasági termékek külkereskedelmi forgalmát elemezve számos érdekességet is megállapíthatunk. Az ország ez irányú exportteljesítménye egészen elképesztő bővülést mutatott fel a 2010–2020 között vizsgált időszakban. A növekedés mértéke meghaladta a 75,31 százalékot, ami megközelítőleg 17,59 milliárd dollár bevételemelkedést eredményezett. Az importadatok elemzése során pedig jól láthatók a krími annexiót követő korlátozások hatásai. A mezőgazdasági termékek importja 2014 és 2015 között, rövid idő alatt, mintegy 12 milliárd dollár értékben csökkent, ezzel párhuzamosan pedig az export is 2 milliárd dollárral apadt, aminek feltételezett oka a belső piac piaci igények kielégítése lehetett a kieső importkapacitások miatt. 

A későbbiekben az import lassú növekedése figyelhető meg, amelyet az exportteljesítmény dinamikus javulása ellensúlyozott. A külkereskedelmi egyenleg 2010 óta folyamatosan javult, és bár a vonatkozó legfrissebb adatok még nem érhetők el, de a tendenciák alapján 2021-re már külkereskedelmi többletet lehetett prognosztizálni. Ha a háborúra való tekintettel az import átlagos évi csökkenésének és az export várható évi növekedésének ütemét 50 százalékponttal csökkentjük, akkor is 2022-ben, azaz idén kellene pozitívra fordulnia az egyenlegnek. Általánosságban megállapítható, hogy az orosz mezőgazdasági termékek szankcionálása működött, legalábbis az oroszok szempontjából. Az európai noszogatás hatására jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, aminek hatására rövidesen importőrből exportőrré válnak – ha ez még nem történt meg. 

Mindamellett az exportteljesítmény a legideálisabb körülmények között is csak valamikor az évtized vége felé éri el például Németország 2020-as exportszintjét. Érdemes figyelembe venni, hogy amíg Németország külkereskedelmi mérlege abban az évben 30 milliárd dolláros hiányt mutatott a mezőgazdasági terménykereskedelem vonatkozásában, addig Oroszország akár a 40 milliárd dolláros többletet is elérheti ugyanezen exportszint produkálása esetén. Az adatok alapján láthatóvá válik, hogy az orosz gazdaság már nem csak és kizárólag az energiahordozókra épül, ugyanis a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékei is egyre kelendőbbek a világpiacon. Ahogy az orosz gazdaság lassan, de biztosan egyre diverzebbé válik, úgy lesz egyre nehezebb a hatékony szankciós eszközök megalkotása és alkalmazása is. Továbbá az exportpiacokat tekintve egy súlyos morális dilemma is felmerül az orosz mezőgazdasági termékek kereskedelmi korlátozása esetében, amelynek fő okát a következő ábra szemlélteti.

Ahogy az a fentebbi, 2020-as évi exportadatokon is látható, az orosz mezőgazdasági, élelmiszeripari export tetemes része a legszegényebb ázsiai és afrikai régiókba irányul. Kilenc kulcstermék (napraforgóolaj, napraforgómag, búza, búzafinomliszt, repce, repceolaj, árpa, rozs, kukorica) esetében vizsgáltuk meg a fő exportpiacok elhelyezkedését, ennek alapján megállapítható, hogy a megnevezett termékek 62 százaléka, mintegy 8 milliárd dollár értékben Ázsiába, míg 29 százaléka, mintegy 3,8 milliárd dollár értékben Afrikába irányult 2020-ban. Európa, a maga 8 százalékos, mintegy 1,14 milliárd dollár értékű részesedésével, közel sem olyan meghatározó exportpiac, mint az afrikai vagy az ázsiai térség. Ráadásul ezen régiók esetében az export évről évre újabb rekordokat döntöget, aminek alapján a kereskedelmi volumen dinamikus bővülésével érdemes számolni a jövőben is. Az Ázsiába irányuló export értéke ötszörösére, míg az Afrikába irányulóé több mint háromszorosára változott a 2010 és 2020 közötti időszakban. Bár az ukrán búzaszállítmányok kiesése érzékenyen érinti a térséget, azon megállapítások, amelyek szerint Oroszország tehet a térségben kibontakozó élelmiszerválságról, alapvetően tévesek. A 2020-as exportadatok szerint Oroszország több mint 16 millió tonna búzát exportált Afrikába, ami két és félszerese az ugyanazon évi ukrán exportnak – ez megközelítőleg 6,3 millió tonnát tett ki. Érdemes figyelembe venni, hogy a 2020-as év során az egész Európai Unió mindössze 20 millió tonna gabonát exportált az afrikai régióba, ami nem sokkal marad el az orosz mennyiségtől, dacára annak, hogy az az évi termelés 126 millió tonnát tett ki. Belátható, hogy ha valóban az elmúlt két év során kiesett ukrán exportmennyiség lenne az afrikai kontinens élelmezésbiztonságának kulcsa, azt igen gyorsan pótolhatnák a nyugati államok együttesen, akár például Kanada bevonásával.

Ezen adatok alapján megállapítható az is, hogy ha az orosz export korlátozottá válna, az a világ legszegényebb régióit érintené a legérzékenyebben.  Sőt, lehet, hogy nagyobb károkat okozna ezekben a régiókban, mint magában az orosz gazdaságban, hiszen ami Európának az olcsó orosz energia, az ezen országok számára az olcsó orosz búza és egyéb agrártermékek. Ugyanakkor az oroszok sem jótékonyságból segítenek ezeknek a tartományoknak, fontos geopolitikai terveik vannak a kiemelt célrégiókban, amelyeknek kiemelt eszközük lehet a mezőgazdasági termékek exportja.