Metaverzum: a digitális evolúció új lépcsőfoka

A világ GDP-jének egyharmadáért felelős ipar számtalan kihívással néz szembe: amellett, hogy meg kell felelnie a hatékonyabb és fenntarthatóbb termelés egyre sürgetőbb igényének, kezelnie kell a beszállítói láncok egyre gyakoribb zavarait is. A kihívásoknak való megfelelést nehezíti, hogy a problémák nagy része már a tervezés során „beépült” a rendszerbe, javításukhoz akár teljes folyamatokat kell újratervezni. A termelés hosszú ideig így, a fizikai valóságban tapasztaltak alapján történő hibázás és újraalkotás elvén működött.

A „kevesebből többet” elvárás megvalósításában a digitalizáció hozott rendkívüli fordulatot. Az ipar 4.0 forradalom egyik nagy vívmánya a digitálisiker-koncepció, amellyel jellemzően egy-egy berendezést, folyamatot szimulálnak mind több iparágban. Elterjedtségét jelzi, hogy ilyen tervek „csatolása” nem ismeretlen az új gyártósorok telepítésénél szóló döntésnél sem.

A digitális evolúció új lépcsőfokát e digitálisiker koncepció összekapcsolását jelenti az olyan, már szintén meglévő technológiákkal, mint a virtuális/kibővített valóság, a mesterséges intelligencia, az IoT. Ezek integrációjával leképezhetjük a komplex fizikai gyárat vagy annak tervét a virtuális térben, és így, elsőként az online térben dolgozva, itt tesztelve, legyártva tehetjük hatékonyabbá és fenntarthatóbbá a teljes termelési rendszert. Létrejöhet a metaverzum „gyártói” verziója, az ipari metaverzum.

Az idő itt különlegesen „telik”: látogatást tehetünk a múltba, megnézhetjük a historikus adatokat, a számok „mögé” tekinthetünk, de „előre látjuk a jövőt” is a virtuális térben már többször kipróbált folyamatnak köszönhetően. Egyúttal megszűnnek a földrajzi távolságok: a különböző földrészeken dolgozó mérnökök a virtuális helyszínen tudják bejárni a létesítmény pontos mását, nézhetik meg az esetleges hiba forrását – akár az időt visszapörgetve addig, amíg minden jól működött –, és amelynek megoldását a szimulációk által tesztelve készíthetik elő fizikai megoldásra. Mindehhez természetesen irdatlan mennyiségű adatot kell valós időben feldolgozni, megjeleníteni – egy digitalizált gyár például havonta annyi adatot szolgáltat, amennyi félmillió Netflix-film tárolására elegendő lenne.

A metaverzum ipari hasznosításában rejlő lehetőségeket jól mutatja az, hogy például a Boeing, amely a minőségi problémák 70 százalékát a tervezés során elkövetett hibákra vezeti vissza, a legújabb modelljeit már e térben fogja tervezni és ez alapján gyártani. Az így „megálmodott” termék ráadásul fele annyi idő alatt piacra kerülhet, mint korábban, a prototípusigény pedig ötödére csökkenthető.

A fenntarthatóság szempontjai is könnyebben érvényesülhetnek a mindennapokban. Az ipar szén-dioxid-kibocsátása a globális terhelés nagyjából ötöde, így, ha ezt a mennyiséget „csak” 1 százalékkal mérsékeljük, azzal évente 70 millió tonnával csökken a légkörbe kerülő szén-dioxid tömege.

Ehhez természetesen további adatokra van szükség: a Siemens által – a német sustamize-zal közösen – kifejlesztett megoldás például a világ legnagyobb szén-dioxid-adatbázisát használja, amelyre támaszkodva már a (természetesen virtuális) tervezőasztalon finomhangolható, hogy milyen anyagokkal, milyen gyártási folyamatokkal csökkenthető a kibocsátás. 

A metaverzum integráló koncepciója tehát megoldást kínál a cikk elején említett kihívásokra, persze csak akkor, ha rendszerszinten, ökoszisztémákban használva tesszük. A jó példák egyike hamarosan Magyarországon „is látható lesz”: 2025-re a debreceni BMW-gyárnál valósul meg a Siemens első ipari metaverzuma, az NVIDIA partnersége mellett.