Mennyit ér valójában a klímanagyhatalmak tanácskozása?

A COP az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét elfogadó országok legfelsőbb testülete, amelyek feladata az egyezmény végrehajtásának elősegítése. Tagjai 1992-ben Rio de Janeiróban elfogadták azt a keretegyezményt, amely deklarálja, hogy a klímaváltozás közvetlenül vagy közvetetten összefügg az olyan emberi tevékenységgel, amely megváltoztatja a globális légkör összetételét, és pótlólagos eltérést okoz a klíma hosszú távon megfigyelt természetes változásához képest. 

Ezt a deklarációt mintegy 200 ország írta alá, akik többször is ígéretet tettek arra, hogy lecsökkentik szén-dioxid-kibocsátásukat  méghozzá olyan mértékben, amely lehetővé teszi a Föld felmelegedésének 2, de lehetőleg 1,5 Celsius-fokra való korlátozását az iparosodás előtti szinthez képest. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése szerint 2050-re el kell érnünk a nettó zéró globális kibocsátást. Ezt a vállalást rögzíti a 2015-ös párizsi klímaegyezmény is, amely mára egyre inkább lehetetlennek tűnik. 

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke úgy értékelte a klímacsúcs eredményeit, hogy „a tünetek egy részét kezeltük, de nem gyógyítottuk meg a beteget”, amivel utalhatott például arra is, hogy az országok még mindig nem állapodtak meg a fosszilis tüzelőanyagok kiiktatásáról. A kibocsátás-csökkentésre vonatkozó vállalások tekintetében a párizsi COP óta nem igazán történt minőségi előrelépés, főként a rövid távú érdekek és az aktuális energiapiaci kihívások miatt. Ahogy a Másfélfok is írja, a tavalyi Glasgow-i ígéretek ellenére a világ továbbra is a 2,4 Celsius-fokos globális felmelegedés felé tart a század végére, ami pontosan megegyezik a tavaly publikált eredményekkel. Bár a felek idén is vállalták, hogy felülvizsgálják kibocsátásukat, és megpróbálják azt a 1,5  Celsius-fokos küszöbértékkel összhangba hozni, ennek eredményében joggal kételkedhetünk. 

Mindezek ellenére nem szabad elvitatnunk az ilyen jellegű klímacsúcsok létjogosultságát és hatását. 

Intenzív párbeszéd zajlik továbbá a megújuló energiaforrásokra való igazságos átmenetről, és ezek fókuszában egyre inkább a konkrét, megvalósítható lépések állnak. 

A COP-on a médianyilvánosságnak köszönhetően egy másik lehetőség is kínálkozik: kellő publicitást kaphatnak a klímaváltozással kapcsolatos legfrissebb tudományos eredmények. Ez egyfajta nyomást gyakorolhat a tárgyaló felekre, és arra ösztönözheti őket, hogy tegyenek ambiciózusabb vállalásokat, lépéseket a célok elérésére. A konferencián részt vevő tudósok egyben közszereplőkké válnak: ez egy kiváló lehetőség arra, hogy a tényeken alapuló tudást reklámozzák, és felvegyék a harcot az álhírekkel és az összeesküvés-elméletekkel szemben. Bár a szalagcímeket nem ez az aspektus uralja, de muszáj mégis kihangsúlyoznunk a tudományos viták és meg nem valósult tervek jelentőségét is. A kutatók számára fontos lehetőség, hogy meghallgathatnak más tárgyaló- vagy érdekelt feleket, és az eddigi vakfoltokra rávilágítva újabb kutatásokat, felfedezéseket tehetnek.