Színek és é(r)vek: gondolatok a zöldenergiáról

Régen tudtuk, hogy kék az ég és zöld a fű: ma már ez kicsit komplikáltabb.  A zöldáram szóról olyan kifejezések ugranak be, mint fenntartható, megújuló vagy karbonsemleges.  Ezek a szavak néha kavarodnak, pedig itt nem szinonimákról van szó.  Van olyan elektromos áram, amelyik zöld, de nem tiszta (biomassza), valamint van olyan, amelyik megújuló, de nem zöld (nagy vízierőmű, mint Bős–Nagymaros lett volna), végül van olyan, amelyik fenntartható, de se nem zöld, se nem megújuló (atom és földgáz). Ez a rövid írás azt fogja bemutatni, hogy ma már nem is olyan egyszerű megmondani, mi az a zöldenergia és mi az, ami csak annak látszik.

Ha az összes Magyarországon ma működő áramtermelési technológiát sorrendbe állítanánk a legtisztábbtól a legszennyezőbbig, akkor a lista szélerőművel (tiszta) kezdődne és egy lignites blokkal érne véget. A tiszta áram a környezetet nem szennyezi. Ilyen például a már említett szél, a napelem, valamint a Magyarországon irreleváns tengeri apály-dagály technológia. 

A szélerőműnek jobb a hatásfoka, mint a napelemnek: ezért a magyar képzeletbeli listán a legtisztább elektromos áram a szélenergia. Ezért különösen jó hír, hogy idehaza hamarosan újra lehet szélerőművet építeni, közel tíz év kihagyás után. Ez egy fontos lépés a magyar megújuló szektor belső szerkezetének korrigálása felé: jelenleg túl sok a napelem, túl kevés a szélerőmű és nagy tartalékok vannak a geotermikus energiában is.

A lista alján lévő lignitről környezetvédelmi szempontból nehéz bármi jót mondani. Pedig itt is van már zöldmegoldás. Önkéntes alapon, az EU ETS kereskedelmi rendszerétől függetlenül úgynevezett Eredet-garanciát (karbonkredit) vásárolhat az ilyen erősen környezetszennyező erőmű. Így egy lignites blokk is lehet elvben karbonsemleges: szén-dioxid-kibocsátást csökkentő és/vagy karbont megkötő beruházásokat finanszírozhat a fent említett Eredet-garancia rendszeren keresztül. Ez az úgynevezett net-zéró üvegházhatású gáz stratégia: kibocsátottam X tonna szén-dioxidot, de vettem X tonna Eredet-garanciát ugyanabban az évben, tehát a net karbonlábnyomom zéró. Pontosan ez az, amit az EU is szeretne 2050-re elérni.

Nem ennyire egyszerű a többi áramtermelési technika elhelyezése azon a képzeletbeli listán. Ott van például a biomassza. Zöldnek zöld, hiszen természetes erőforrásból származik. De biztosan nem tiszta: az elégetése során üvegházhatású gázok keletkeznek. Ami ennél is rosszabb: több kommentátor szerint a jelenlegi, erőltetett felhasználásnál a biomassza már nem is megújuló. Túl sok biomasssza-égető épült túl gyorsan Európában, és ezt a tempót a természet nem tudja tartani. Ha ilyen potenciális problémák vannak a biomasszával, akkor még nagyobb lehet a gond a bio-dízel/etanol duóval: ezek az üzemanyagok biomasszából készülnek. A világ első biofinomítója Velencében működik, 2014 óta. Az alapanyag biomassza, ami zöld, de se nem tiszta, se nem megújuló, valamint a feldolgozása során még extra szén-dioxid is kerülhet a lagúnák levegőjébe.  Összefoglalva, a biomassza és a belőle előállított bioüzemanyag zöld, de kevésbé környezetbarát, mint a szélenergia vagy a napelem.

Európában közel tízféle hidrogént különböztetnek meg (a fehértől a barnáig), az előállítási eljárástól függően. A legtisztább, de ritka a fehér hidrogén (földből kibányászva) és a legrosszabb a barna (a gyártás során nagy mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe). Egy egyszerű befektető számára ez túl komplikált – ha valóban annyira fontos szerepet kap a hidrogén az új energiamérlegben és a városi közlekedésben, akkor ezt a színskálát valahogy egyszerűsíteni kell.

Az EU már évekkel ezelőtt felismerte, hogy valamilyen külső iránymutatás nélkül a befektetők és a bankárok nehezen fognak eligazodni a különböző európai megújuló fejlesztések és projektek között. Ezért jelent meg az EU zöldtaxonómia 2020 nyarán. Az unió nem azt mondta meg, mi a különbség a fent felsorolt tiszta, zöld-, megújuló stb. energiaforrások között, hanem a környezetvédelmi szempontból fenntartható tevékenységeket határozta meg. Mit jelent az, hogy fenntartható energia? A klasszikus meghatározás szerint úgy elégíti ki a jelen energiaigényét, hogy ezzel nem veszélyezteti a jövő generációk ellátását. Ezzel a szabályozással az a gond, hogy az EU-döntéshozók itt csempésztek be egy extra alkategóriát a már egyébként is komplex rendszerbe.  

 Pont az idén január elsején lépett hatályba az atomenergiát 2045-ig és a földgázt 2030-ig fenntartható energiaforrásnak elismerő EU-s zöldtaxonómia-módosítás. A hivatalos francia (atom) és német (földgáz) érvelés az volt, hogy a két – zöldnek és megújulónak egyáltalán nem nevezhető – energiahordozóra szükség van a 2050-ig (EU net zéró határidő) tartó átmeneti időszakban. 

A fenntartható energia meghatározásának ilyen „felhígítása” különösen fontos abban a két közép-európai országban, ahol az elektromos áram több mint felét atomerőműben termelik meg. A szlovák és magyar állami tulajdonban lévő elektromos holdingok felső vezetése arra ébredt 2023. január elsején, hogy ők az európai fenntartható energiatermelés bajnokai. Így az egyik említett országban a helyi portfólió kb. 8 százaléka volt megújuló szilveszter estig, majd másnap hajnalra már 85 százaléka hirtelen fenntartható energia lett az EU zöldtaxonómia-szabályozás 2023. január 1-jén életbe lépett változása miatt. Kevés európai energiacég kezdte jobban az új évet: 

Két dolog miatt is fontos ez.  Először is ez a két társaság hamarabb lehet karbonsemleges, mint maga az EU – ez nagy magyar–szlovák PR-siker lenne. Másodszor, extra, eddig zárt banki és pénzügyi kapuk nyílnak meg azok előtt, akik a fenntartható energiatermelés legjobbjai közé tartoznak. A szlovák és a magyar társaságok, mint az európai fenntartható energia példaképei, most olcsóbban tudják a meglévő kötvényeiket újrafinanszírozni.

Összefoglalva, a zöldenergia besorolása és osztályozása (megújuló, zöld, fenntartható, karbonsemleges stb.) mára komplex tudomány lett. Ez az írás arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy az EU-szabályozás jelenleg túl komplikált (tízféle hidrogén). Ha a megújuló termelők ki akarnak lépni a nagy olajcégek és a hagyományos erőművek árnyékából, akkor a szabályokat újra kell gondolni (például tényleg zöld a biometanol?) és az egész zöldenergia-rendszert egyszerűsíteni kell. És lehetőleg gyorsan: energiaipari mértékben mérve a 2050-es net zéró határidő nincs is annyira messze.