A földgázpiaci áraktól a lakossági tarifáig
Kevés hálátlanabb munkahely van ma Magyarországon, mint a földgázár-szabályozási osztály. Állandó politikai és sajtófigyelem, limitált elismerés és óriási tévedési kockázat. Az energiaválság alatt derült ki, hogy az árszabályozók tulajdonképpen lehetetlen feladatra vállalkoztak: a vadul le-fel ugráló földgázpiaci árak mellett próbálják azt a fix árszintet meghatározni, amely a lakosság számára még elviselhető, de megtakarításra ösztönöz. Ha túl alálőnek, akkor nincs megtakarítás, és az államháztartásnak túl sokba kerül a rezsicsökkentés – ez volt tavaly nyáron. Ha fordul a piac, és a kereskedett árak alacsonyabbak lesznek, mint a szabályozott tarifák, akkor kezdődik a negatív sajtókampány – ez van most. Ez a rövid írás azt próbálja bemutatni, hogy árakat nem lehet tarifákkal összehasonlítani.
Mint a legtöbb árucikk a vágott virágtól a kőolajig, a földgázzal is több különböző piacon kereskednek egyszerre. Van a magyar nyelven csak „nagybaninak” nevezett, ahol a kereskedők egymás között cserélik az árut nagy tételben, és van a kiskereskedelem, amikor a termék megérkezik a végső fogyasztóhoz. A két piac más mennyiségekkel és más árakkal dolgozik, de az alapelv ugyanaz: minden kereskedő saját indokolt költségét fedezi, valamint észszerű profitot keres. Ezek a logikus alapelvek a magyar földgázpiacon jelenleg sajnos nem működnek: itt vannak veszteséggel dolgozó kereskedők. A klasszikus közgazdaságtan szerint a nem nyereséget termelő piaci szereplők kilépnek a piacról: vagy csődbe mennek, vagy egyszerűen abbahagyják a veszteséges üzletet. A földgázpiacon ez az aranyszabály sem érvényes: itt vannak kereskedők, akik nem tudnak kilépni a piacról, mert akkor háztartások milliói maradnának fűtési és főzési lehetőség nélkül. Ha az ellátási kötelezettséghez még hozzáadjuk azt, hogy a földgázban a szállítás természetes monopólium (két pont között, általában, nincsenek párhuzamos csövek), valamint a gázt lehet (és kell) tárolni, valamint a földgázt Magyarországra ugyanúgy importálni kell, mint (mondjuk) a mangót, akkor kész a leltár arról, miért különlegesen összetett a magyar földgázipar.
Az ortodox közgazdaságtan szerint ez a modell, a fent leírt szempontok miatt, egyszerűen nem működhet. De nagyon is működik: vannak itt tizenöt éves importszerződések, biztonságosan ellátott lakossági fogyasztók és nagyfogyasztói tenderek. Egy igazi magyar csoda? Vagy csak fából vaskarika?
A magyar földgázipart az árszabályozás tartja egyben.
Itt tisztázni kell egy gyakori félreértést: a gáziparban vannak árak, tarifák és díjak.
A piaci ár a kereskedők között kialakult, naponta változó értéke a gáznak egy adott pillanatban. A tarifa egy szabályozott, hónapokra előre rögzített szám, amelyet a különböző fogyasztói csoportok a földgázért fizetnek. A rendszerhasználati díj a különböző nyomású gázcsövek használatáért fizetett, általában egy évre előre fixált összeg (olyan, mint az autópálya-matrica). Ezt a három kifejezést nem szabad összekeverni, de sajnos ez túl gyakran megtörténik. A legszebb példa a rezsicsökkentés: itt a szabályozott tarifát tévesen versenypiaci költségeket tükröző árnak hívják egy a Magyar Közlönyben megjelent rendeletben.
A piaci árat nem lehet a tarifához hasonlítani.
Egyszer a tarifa lesz olcsóbb, egyszer a piaci ár – itt minden attól függ, milyen irányba mozdul a piac a tarifa fixálása után. A kérdések kérdése az, hogy a szabályozott tarifa milyen gyorsan kövesse az állandóan változó piaci árat. Sajnos a lakossági felhasználók részéről van egy nem teljesen észszerű, de érthető elvárás: ha a piaci árak csökkennek, akkor a tarifákat azonnal (még a szabályozási időszak vége előtt) csökkentsék. Viszont ha a piaci árak „felrobbannak” (lásd tavaly augusztus), akkor a tarifák maradjanak, esetleg örökre. Ez így nem fair: a szabályozott tarifák lényege a stabilitás és nem a piaci árak féloldalas (csak lefelé) követése.
A rendszerhasználati díj teljesen független a piaci ártól.
Ez egy olyan külső költség, mint az adó: a végső fogyasztót ellátó kereskedő fizeti, de számlázza is tovább a saját fogyasztójának. A rendszerhasználati díjakat tavaly megemelték: ha valaki a rezsicsökkentett mennyiség alatt fogyaszt, akkor a számlán több lesz a díj, mint a gáz költsége. Külön érdekesség, hogy a fent említett „nagybani” piacon nincs rendszerhasználati díj: itt a kereskedés egy virtuális ponton történik, és ezért nem kell fizikai szállítási díjat fizetni.
Ha normális világban élnénk, akkor a rezsicsökkentett tarifák (ebből kettő van most) és a piaci ár emelkedő sorrendje ez lenne: rezsicsökkentett alaptarifa, rezsicsökkentett átlag feletti tarifa, piaci ár. Ez így is volt tavaly július 21-én, amikor a jelenleg hatályos rezsicsökkentett (tévesen árnak nevezett) tarifákat az árszabályozó kihirdette. De az elmúlt 250 napban az európai „nagybani piaci” földgázárak beszakadtak, nincs erre jobb szó: tavaly júliusban a határidős gázár megawattórája 130 euró volt, ma ez ötven euró körül van. Ez az a klasszikus helyzet, amikor az árszabályozási osztályt a piac megtréfálta: tavaly júliusban senki sem gondolta, hogy idén március végén ennyire olcsó lesz a gáz a „nagybanin”. Viszont a tarifát április 30-ig rögzítették, pont a fent említett stabilitás és kiszámíthatóság miatt. Feltehetőleg a most kezdődő tarifa-felülvizsgálat során a piaci árakhoz fogja az árszabályozó igazítani a rezsicsökkentett tarifákat. Így május elsejétől már újra „normális” lesz a tarifák és az árak sorrendje: a két rezsicsökkentett tarifa olcsóbb lesz, mint a „nagybani piaci” ár.
Összefoglalva, ha valaki egy jó nyugdíjas állást keres, akkor a földgázár-szabályozási osztályt messzire kerülje el.
Lehetetlenre vállalkozik az, aki a naponta változó piaci körülmények között egy hónapokig érvényes tarifát úgy szeretne fixálni, hogy a lakossági fogyasztók és a költségvetés is jól járjon.
Árakat és tarifákat nem lehet összehasonlítani: az árakat a kereslet-kínálat törvénye alakítja, míg a tarifák ebben a változó, folyamatosan kereskedett világban próbálnak meg stabilitást biztosítani a lakosság részére. A le-fel piaci görbe ellen rögzített fix lakossági tarifa néha, sajnos, a „nagybani piacon” kereskedett ár felett lesz. Pontosan ez van most, de ez a stabilitás felára: aki még emlékszik tavaly augusztus 26-ra (amikor 340 euró per megawattóra volt a földgáz piaci ára), az tudja, hogy ez a kiszámíthatóság bizony a mostani piaci viszonyok között sokat ér. És a május elsején kezdődő új szabályozási időszakra akár kicsit alacsonyabb szintre kerülhet az a lakossági tarifa…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.