Robbanás előtt áll az űripar

Az első Szputnyik 1957-es fellövése óta az űrrakéták indítása drága és viszonylag ritka eseménynek számított. Az éves indítások száma a hidegháború évtizedeiben (1960–1990 között) 100 és 150 körül mozgott, majd az 1990-es évek elejétől kezdve évi 50-100 körüli indításra esett vissza. (A visszaesésben a fő szerepet az játszotta, hogy a Szovjetunió szétesésével a független Oroszország negyedannyi űrindítást hajtott végre az 1990-es évektől kezdve.) 2015-től kezdve azonban a felbocsátott űrrakéták száma hirtelen újra nőni kezdett, 2020-ra már elérte a hidegháborús átlagot, majd a 2023-as évben egy abszolút rekordot állított be. 

A jelentős növekedést jól mutatja, hogy 2013-ban még csak 210 darab űrobjektumot – objektum alatt a műholdaktól, űrszondáktól kezdve az űrállomásrészeken át az embert hordozó űrhajóig minden űrbe felvitt tárgy értendő –, 2023-ban viszont már 2664 objektumot vittek fel a világűrbe. (Ez tíz év alatt több mint tízszeres növekedés.)

Mi történhetett? Hogyan lehetséges ilyen gyors növekedés ilyen rövid idő alatt?

Az okokat a magánűriparban és az újrahasználható rakétákban kell keresnünk.

Elon Musk 2002-ben alapította meg a SpaceX nevű űripari vállalatát. Az azóta már „tech mogullá és világsztárrá” vált vállalkozó akkori gondolatait még mindenki kétkedéssel fogadta: Musk szerint az autók, repülőgépek sem egyszer használható közlekedési eszközök, ezért az űrrakétáknál is értelmetlen luxus, hogy egy egyszeri kilövés után elsüllyedjenek az óceánban vagy elégjenek a légkörben. Ha sikerülne az első fokozatot – ez viszi el a rakéták költségeinek 70 százalékát – irányított ereszkedéssel és aktív fékezéssel, biztonsággal visszahozni a Földre, majd több tucatszor újrafelhasználni, az megnövelné a kilövések gyakoriságát, és erősen lecsökkentené az indítási árakat. 

A SpaceX-nek hosszas próbálkozás után – miközben a pénze is majdnem elfogyott – az első kis Falcon 1 rakétájával 2008-ban sikerült elérnie a világűrt. (Ez volt az első magántőke által finanszírozott, folyékony hajtóanyagú, civil űrhajó a világűrben.) 2010-ben a Space-X már a jóval nagyobb Falcon 9 rakétával kezdte meg az első kereskedelmi járatát, majd 2015-ben megtörtént az első Falcon 9 rakéta első fokozatának a sikeres visszatérése a Földre. (Először a kilövőállásra, utána már – üzemanyag-takarékosságból – egy tengeren lévő drónhajóra.)

Az azóta eltelt nyolc évben a SpaceX tarolni kezdett az űrpiacon. Áraival senki sem tudott versenyezni. (A SpaceX – egyre lejjebb és lejjebb szorítva a költségeket – ma már egy kilogramm hasznos terhet 1500 dollár körüli áron visz fel az alacsony Föld körüli pályára. Ez a konkurensekhez képest – beleértve a kínai és orosz rakétákat is – többszörösen kisebb összeg.)  

2020-tól a siklóernyős ereszkedés után – ez a rakományt védi a sűrű légkörön átrepülve, majd kellő magasságban leválik –, az óceánba érkezése előtt már az orrkúpburkolatot is egy fogadó hajó nagy kifeszített hálója segítségével kapják el és hasznosítják újra.

2022-ben a SpaceX 61 űrindítást hajtott végre. 2023-ban a világon végrehajtott 223 összes indításból 96 indítást – azaz az indítások 43 százalékát – már a SpaceX hajtotta végre. (Ha leszámítjuk az állami űrhivatalok indításait, a SpaceX részesedése még meghatározóbb. Közel 80 százalékos.) A 2024-es évre a vállalat 144 rakétaindítást tervez. 

2023 végén már volt olyan Falcon 9 első fokozat, amely 19 alkalommal repült a világűrbe. Közben a cég egymás után döntötte a rekordokat. 2012-ben a SpaceX a világon elsőként küldött magán-teherűrhajót a Nemzetközi Űrállomáshoz. 2020-ban a SpaceX elsőként küldött hátfős személyszállító magánűrhajót a világűrbe és a Nemzetközi Űrállomáshoz. 2018-ban a 64 tonna teherbírású Falcon Heavy – amely első fokozatként három Falcon 9 rakétatestből áll – is a levegőbe emelkedett. (Az eddigi kilenc sikeres indításával ez a világ jelenleg rendszeresített legnagyobb teherbírású rakétája.) A cég egy globális űrinternet-szolgáltatást is elindított Starlink projekt néven, amely 2024 elejére már 5300 Föld körül keringő műholdból állt, és közel 2,5 millió embernek nyújtott havi előfizetés ellenében térerő nélküli internetszolgáltatást. 2019-től elindult a SpaceX óriás űrhajójának, a Starshipnek a fejlesztése is.

A SpaceX árnyékában azonban az elmúlt öt-tíz évben kezd felnőni számtalan egyéb, kisebb űripari magáncég is. 

Az Egyesült Államokban a SpaceX-en kívül eddig két magánvállalatnak sikerült űrrakétát juttatnia a világűrbe. Az első az új-zélandi gyökerű, időközben az Egyesült Államokba költözött Rocket Lab nevű vállalat. A kis tömegű terheket alacsony Föld körüli pályára állítani képes Electron rakétája eddig összesen 41 alkalommal repült. (Ebből 37 alkalom volt sikeres.) 

A másik a Firefly Aerospace amelynek az Alpha nevű rakétája eddig négy indításon van túl. (Ebből csak egy volt a teljesen sikeres.)

Egyikük sem jelent igazi konkurenciát a SpaceX-nek. 

A Rocket Lab 2024-ben 20 indítást tervez, és az Electron egy indítással csupán 300 kilogramm hasznos terhet képes alacsony Föld körüli pályára állítani. Az 1,1 tonnát felvinni képes Firefly idénre csak öt indítást tervez, de az Alpha rakéta megbízhatósága továbbra is kérdéses. (A Falcon első fokozata – attól függően, hogy hová tér vissza – 13-22 tonnát képes felvinni alacsony Föld körüli pályára.) 

Más amerikai magánűripari vállalatok még itt sem tartanak. (A tőzsdére ment Astra Space többszöri sikertelen kísérlet után tavaly elbocsátotta a dolgozói nagy részét. A 3D-s nyomtatott rakétákkal kísérletező Relativity Space Terran 1 rakétájának a fellövése 2023-ban nem sikerült, és a projekt leállt. A nagyobb Terran R – ez is a Falcon 9 kihívója lesz – fellövését csak valamikor 2026 után tervezik.) 

Ott van még az Amazon alapítója, Jeff Bezos által létrehozott és folyamatosan dollármilliárdokból finanszírozott Blue Origin vállalat, New Glenn nevű rakétájának az első repülését már 2015 óta tervezik. (Az újrahasznosítható, metán üzemanyagú, 45 tonna teherbírású New Glenn legyőzője lehetett volna a Falcon 9 rakétának a piacon, de közben kijött a Falcon Heavy, és javában tesztelik a SpaceX Starshipet, miközben a Blue Origin rakétája még egyszer sem repült.) 

Ha az amerikai kontinensen túlra tekintünk: Európa és Oroszország messze elmaradt az űrversenyben az Egyesült Államok mögött. Az egyszer használható rakéták leváltása még nincs is a közeli terveikben. (Nem utolsósorban hiányoznak a kockázatitőke-befektetők is az öreg kontinensünkön, akik hajlandók lennének kockázatos űripari startupokba befektetni.) 

India magánűripara még csak most éledezik.

Meglepően gyorsak és innovatívak viszont a kínai űripari cégek. Már hat olyan kínai magánűripari vállalat van, amely kijutott a világűrbe. (Az Orienspace vállalat Gravity-1 rakétája, a Landspace vállalat Csucsüe-2 rakétája, a Galactic Energy vállalat Ceres-1 rakétája, az iSpace vállalat Hyperbola-1 rakétája, a Space Pioneer vállalat Tianlong-2 rakétája, az Exspace vállalat Kuaizu rakétája.) 

A Falcon 1-nek csak ötödik alkalommal sikerült elérnie az alacsony Föld körüli pályát, a legtöbb fenti kínai startupnak viszont már az első alkalommal. A Landspace Csucsüe-2 rakétája volt a világon az első űrhajó, amely folyékony metán hajtóanyagot használva érte el a Föld körüli pályát. Közben több kínai cég – például az iSpace – a Földre visszatérő első fokozatának a tesztjeivel ott tart, ahol a SpaceX tartott tíz évvel ezelőtt. 

A kínai cégek az ágazati versenyben (olcsóság, kilövések gyorsasága, rakéták megbízhatósága) elsősorban a fenti említett kisebb amerikai űrcégeket szoríthatják meg, komoly veszélyt jelentve majd azok eredményes működésére. 

A Space-X egy újabb nagy lépéssel már mindenki előtt van, hiszen közben óriási sebességgel berobbant a SpaceX gigaűrhajójának, a Starshipnek a projektje. Az első fokozattal együtt 121 méter magas – összehasonlításul az új Mol Campus kilátóterasza van 120 méter magasságban – és 4600 tonna súlyú óriás űrhajó eddig kétszer repült – 2023. április és 2023. november – a harmadik indítást márciusban tervezik. (Soha még ilyen nagy objektum nem szállt fel a Földről az emberiség történelmében.) 

Az örült tempót jól mutatja, hogy a Starship texasi bázisán az első és második fokozatból is elkészült már több tartalék darab az újabb kilövésekre, miközben a 2024. márciusi indítás engedélyezése a Szövetségi Légügyi Hatóság által még meg sem történt. 

A SpaceX rövid távú tervei között évi száz darab, hosszú távú tervei között évi 300 darab Starship gyártása szerepel. 

Elon Musk egymillió fős, állandó és önfenntartó marsi kolónia létrehozását tervezi a Starship segítségével a 2030-as évek második felében.

Lehet, hogy ez a nagyszabású terv is megvalósul majd valamikor, de addig is 

A Starship hasznosteher-kapacitása a Falcon 9-hez képest ugyanis közel a tízszeresére növekszik, miközben a fajlagos költségek tovább csökkennek majd. (A SpaceX a világűrbe juttatott hasznos terhet így is a 2019 és 2023 közötti öt évben a tizenkétszeresére emelte, elérve 2023-ban az évi 1200 tonnát.) 

A Starship 9 méter átmérőjű, 1000 köbméteres nagyságú rakterébe olyan objektumok is beleférnek majd – például egy Föld körül keringő űrszálloda részdarabjai –, amiről eddig a szakemberek csak álmodtak. 

A Starship egy kilövéssel száz embert akar a Marsra szállítani. Egy rövid időtartamú Föld körüli turistajáratnál ez az utaskapacitás a többszörösére nőhet. (Egy beszédes szám: 1961-től 2023 végéig csupán 643 ember volt az űrben.) 

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a következő 15 év (2025–2040) igazi robbanást fog hozni az űriparban és a kiszolgáló ágazatokban. 

Az űrágazat lesz a világgazdaság egyik leggyorsabban növekvő szegmense a következő években. (A 2023-ban 518 milliárdos űripar 2030-ra több mint duplázódni fog – és az előrejelzések állandóan felfelé nőnek – az ágazati elemzések szerint.)