Az ukrán betörés Oroszországba: mi történt Kurszk megyében?

2024. augusztus 06-án hajnalban az ukrán hadsereg meglepetésszerű támadást indított Kurszk megyében. A kurszki betöréssel Kijev megpróbált kilépni a donbasszi felőrlő háborúból és egy év után végre visszavenni az oroszoktól a katonai kezdeményezést.  

1. Az ukrán hadseregnek sikerült 2024. július végén titokban 4-5 dandárnyi erőt a dél-ukrajnai frontról északra, Szumi megye térségébe telepítenie. Kurszk megye megtámadásáról még az ide vezényelt ukrán alakulatok sem tudtak. A készülő támadási tervekbe az illetékes ukrán dandárparancsnokokat is csak az utolsó körökben vonták be. Az alacsonyabb rangú tisztek és közállomány az orosz határ átlépéséről csak a legutolsó pillanatban értesült.

2. Ukrajna a hadseregének a legütőképesebb dandárjait (a 80., 82. és 95. légideszant dandárokat, majd a 22. és 88. gépesített dandárokat) küldte át a határon, miközben vele szemben csupán csekély számú határőr alakulat és sorozott, jórészt 19 éves fiatalokból álló, harci tapasztalattal nem rendelkező orosz területvédelmi egységek álltak. 

3. A meginduló ellentámadás teljesen felkészületlenül érte az itt állomásozó orosz csapatokat. Az orosz hírszerzés nem jelezte előre az ukrán akciót és ilyen nagyságú ellentámadásra ennyire északon orosz oldalról senki sem számított. 

4. Az ukrán hadsereg a lokális túlerőt és a meglepetés erejét kihasználva mélységben tudott benyomulni az Orosz Föderáció területére. Az első napok abszolút sikereket hoztak. Sikerült elfoglalniuk a határ mellett fekvő 5 ezer fős Szudzsa városát és a környező falvakat. 10 nappal a támadás elindulása után már létrejött egy 40-45 km széles és egy 20-25 km mélységű ukrán ellenőrzésű terület Oroszországban. 

5. Az ukránok a 2022. szeptemberi Harkov megyei offenzívához hasonló taktikát vetették be Kurszk megyében: Az ukrán–orosz államhatáron futó frontvonal Kurszk megyében laza és a dél-ukrajnai fronthoz képest gyengébben megerősített. A határon átlépő első ukrán elit alakulatok blokkolták az orosz katonai ellenőrző pontokat és a határ menti erődítéseket. A közöttük megnyíló résbe özönlöttek be a rohamzászlóaljak és törték át a kurszki front harcászati mélységébe. Ráadásul nagyszámú szabotázs és felderítőcsoport (DRG) előreküldésével az ukránok sikeresen okoztak zavart az első napokban az oroszok hadműveleti mélységében és ezzel lelassították a beérkező orosz tartalékok felfejlődését.

6. Miközben az ukrán csapatok nagyfokú rugalmasságról és manőverező képességről tettek szert, addig az orosz hadvezetés Kurszk megyében elaludt. Nem vette észre a folyamatosan zajló ukrán erőátcsoportosítást és a hadjárat első napjaiban nem reagált megfelelő súllyal és lendülettel az ukrán támadásra. Az orosz hadvezetés még 24 órával a megindult támadás után is csak megtévesztésre vagy nagyobb arányú szabotázsakcióra gyanakodott. 

7. Az ukrán csapatok moráljának és az ukrán közvéleménynek igen jót tett ez a harcászati szintű siker. Az ukrán és nyugati sajtó is kiemelt hírként hozta, hogy Kurszk megyében több mint száz orosz katonát sikerült hadifogságba ejteni. (Bár az információs háború részeként az már nem került említésre, hogy 2024. júniusi adatok alapján 1348 orosz hadifogoly volt Ukrajnában és 6464 ukrán hadifogoly Oroszországban, vagyis a hadifoglyok aránya csaknem egy az öthöz.) Ukrajna nyugati megítélése szintén megugrott, hiszen 2024-es évre már senki sem várt az ukránoktól komolyabb támadó hadműveleteket. 

8. A nyugati sajtó és elemzőházak a kurszki betöréssel kapcsolatban óriási hadműveleti sikerről beszéltek, ami megfordítja majd a háború menetét és teljesen új alapokra helyezi a jövőbeli potenciális béketárgyalásokat. Ráadásul Kijev újbóli katonai sikerei hatással lehetnek a 2024. novemberi amerikai elnökválasztási kampányra is. Az amerikai választópolgárok azt látják, hogy ukrán katonák harcolnak orosz földön, így kedvezően alakulnak az események.

9. Az is egyértelmű, hogy további súlyos harcokra lehet számítani Kurszk megyében a következő hetekben-hónapokban. Az oroszok aligha fogják tudni gyorsan kiszorítani az ide betört és Szudzsa körül már védelemre is berendezkedett ukrán csapatokat.

10. A kurszki ukrán támadás komoly presztízsveszteséget jelent Moszkvának és az orosz hadvezetésnek. 2,5 évvel az orosz támadás megindulása után nem az orosz csapatok állnak Kijev alatt, hanem az ukrán csapatok Kurszk alatt. 130 orosz ezer civilnek kellett elmenekülnie az otthonából és oroszországi települések váltak a közvetlen harcok színterévé.

• Az ukrán támadás elsődleges célpontja a Kurcsatovban fekvő kurszki atomerőmű elérése és megszállása volt.  Az ukránok pontosan ott indították meg a támadásukat, ahol az orosz-ukrán határ a legközelebb fut a kurszki atomerőműhöz, a fő támadó ékeik pedig egyenesen Kurcsátov felé törtek. (Nem tudni biztosan, hogy az ukrán politikai vezetésnek mi volt a célja a kurszki atomerőművel. Valószínűleg el akarták cserélni az oroszok által megszállt zaporizzsjai atomerőműre vagy tárgyalási-zsarolási aduként akarták felhasználni egy esetleges béketárgyaláson.) Az elfoglalt kis Szudzsa városa önmagában semmilyen stratégiai jelentőséggel sem bír. Helyzete még kedvezőtlen is, hiszen egy kiszögelésben fekszik. Az ide bevonult ukrán csapatokat egy nagyobb – határon átnyúló – átkaroló ellentámadással katlanba lehet majd zárni. Ezért sokkal kedvezőbb lett volna például a közeli Shalyhyne-nél indítani a támadást. 

• Kurcsátov elérését, mint ukrán hadműveleti célt nem sikerült teljesíteni. Az ukrán csapatok elakadtak 25 kilométerre a határtól, miközben a kurszki atomerőmű (lásd a fenti térkép) 60 kilométerre van légvonalban a határtól a kurszki víztározó mellett.
• Stratégiai hibának számított, hogy Szumi megyében a kurszki támadásra összevont csapatok – még a meglepetés erejét is kihasználva – nem bizonyultak elégségesnek a kitűzött hadműveleti célok elérésére. Ha már Kijev ilyen kockázatos oroszországi hadjáratba fogott, az ukrán hadvezetésnek vállalva a rizikót tovább kellett volna gyengíteni a déli frontot – még több csapatot koncentrálva északra – hogy valóban gyors hadműveleti szintű eredményt érjen el északon (pl. Kurszk városának az elfoglalása), amire az oroszoknak már valóban reagálniuk kellett volna a donyecki csapataik Kurszk megyébe küldésével és a donyecki offenzívájuk leállításával. Ezzel a főbb aktív hadműveleteket Ukrajna sikerrel a saját területéről Oroszország területére tette volna át. Egy ilyen korlátozott erejű támadás viszont nem érte el a fő stratégiai célját, az orosz erők kényszerű átcsoportosítását.
• Az igaz, hogy az orosz területre való betörést Ukrajna a jövőben bárhol máshol – például Kurszk mellett Brjanszk vagy Belgorod megyében – is megismételheti, de ezzel a taktikával a jövőben az orosz hadsereg is élhet, így nemcsak az oroszoknak, hanem az ukránoknak is sokkal több csapatot kell tartania ezentúl az északi szárnyon, ami az ukránok számára a kedvezőtlenebb. A kurszki betöréssel együtt Belgorod megyébe is igyekeztek Kolotilovka térségében az ukrán alakulatok betörni, de ott a határon visszaverték őket.
• Az ukránok Szudzsa körül megszálltak – augusztus 23-ai állapotnak megfelelően – egy 815 km2 nagyságú területet. Ez sokkal több, mint amennyit az oroszoknak – hasonló meglepetésszerű taktikával – Harkov megyében 2024 májusában sikerült megszállniuk. (Ott az oroszok 185 km2 területet foglaltak el.) De az orosz hadsereg jelenleg csaknem 110 ezer négyzetkilométer nagyságú ukrán területet ellenőriz és emellett eltörpül az ukránok Kurszk megyei területszerzése. 
• Ha tágabb értelemben nézzük a kurszki eseményeket, nem érthető, hogy az ukrán politikai és katonai vezetés a hazai és nemzetközi PR politika mellett mit akar a szudzsai hídfő további erőltetett megtartásával. Kijev már reálisan elérte azt, amit egy ilyen 15 ezer fős katonai kontingenssel el lehetett meglepetésszerűen érni. De az ukrán hadseregnek sem elegendő személyi állománya, sem elegendő mennyiségű haditechnikája, sem elegendő tüzérségi lőszere, sem a megfelelő logisztikája nincs meg jelenleg ahhoz, hogy mélyebbre benyomuljon a hatalmas orosz területekre. Értelmezhetetlen az ukrán elnök bejelentése, hogy Szudzsa körül egy „állandó ütközőzónát” kell létrehozni. (Mi értelme van csak egy 40 km-es sávban ütközőzónát létrehozni egy több mint ezer kilométeres határnál, ahol az oroszok bárhol támadhatnak.)

• Az első napok sikerei után a frontvonalak Kurszk megyében gyakorlatilag megmerevedtek. Az európai és amerikai sajtó ugyan még továbbra is győzedelmesen számol be arról, hogy „Kurszk megyében az ukránok tovább nyomulnak előre”, „a helyzet az oroszok számára kezelhetetlen”, de ez nem felel meg a valóságnak. Az orosz csapaterősítések beérkezésével – alig egy héttel augusztus 6-a után – minden újabb kisebb falu elfoglalása csak véres ostromok árán volt lehetséges. 
• Még ha a következő hónapokban az ukrán hadseregnek sikerül is a jelenlegi kurszki területét megdupláznia, vagy egy újabb kisebb orosz várost elfoglalnia, ennek már semmilyen stratégiai jelentősége sem lesz. (Sokkal valószínűbb, hogy az ukrán támadások Kurszkban teljesen kifulladnak pár héten belül.)
• Már egy hét elteltével az újonnan létrejött kurszki fronton is előjöttek az ukrán hadsereg máshol is megmutatkozott komoly gyengeségei: az ukrán hadsereg a saját légierő támogatása nélkül kénytelen támadni, miközben az orosz légierő éjjel-nappal dolgozik a frontvonalon. Tüzérségi tűzben az orosz hadsereg jelentős túlerőben van. Az orosz precíziós csapások száma a frontvonalakon megnőtt. A térségbe érkezett orosz drónalakulatok komoly veszteségeket okoznak a további előrenyomulás erőltető ukrán csapatoknak. Az ukrán DRG-k ugyan komoly sikert értek el az első napokban az orosz hátországban, de amikor a front egyre inkább megszilárdul, az előrenyomulási és visszavonulási útvonalakat pedig már mindenhol az orosz csapatok ellenőrzik, ezek a csapdába került „előreszaladt” ukrán alakulatok kénytelenek tömegesen megadni magukat. 
• A kurszki ukrán haderő egyre több dokumentált haditechnikai veszteséget szenved Kurszkban. Orosz adatok szerint az ukránok már mintegy 5500 halottat, 71 darab tankot és több száz darab egyéb típusú haditechnikát vesztettek Kurszk megyében.
• Az ukrán hadvezetés a kurszki támadási lendület fenntartásához a rendelkezésére álló nyugati haditechnika teljes spektrumát felhasználja. Miközben az elmúlt 1 évben folyamatosan zajlik az ukrán hadsereg „nehézfegyverzet-mentesítése” – vagyis a harctéri haditechnikai veszteségek nem kerülnek pótlásra, az újabb amerikai részcsomagok is már csak hadianyagokat, de nem újabb haditechnikát tartalmaznak – érthetetlen, hogy miért éri meg Ukrajnának a kurszki véres támadásokban elégetnie a még rendelkezésre álló nyugati haditechnikát. (Az átadott 31 amerikai Abrams harckocsiból 6 hónap alatt már csak például 11 darab maradt.)
• Miután a fő hadműveleti célok Kurszk megyében nem teljesültek, az ukrán hadvezetés észrevehetően nem tudja, hogy pontosan katonailag mihez kezdjen a szudzsai kiszögeléssel. Mivel politikai döntés született a maradásról, így a hadjáratot folytatni kell, ezért próbálják az ellenőrzésük alatt álló zónát minden irányba kibővíteni, de látható hadműveleti koncepció nélkül.  
• Az ukrán személyi állomány kapacitása nagyon limitált a teljes frontvonalon. (Az ukrán katonai parancsnokok állandó emberhiányra és a besorozott állomány egyre romló minőségére panaszkodnak.) A donyecki frontról titokban átvezényelt ukrán dandárok nagyon hiányoznak most délen, ahol az orosz alakulatok viszont az ukrán tervekkel szemben továbbra is a helyükön maradtak. Ennek ellenére Kurszk megyébe a leharcolt ukrán alakulatok helyére újabb és újabb alakulatok érkeznek. (Még a Kárpátalja védelmét biztosító munkácsi dandárt is Kurszk megyébe rendelik.) De a kivérzett elit ukrán alakulatok helyébe most már csak az elmúlt időszakban sorozott, jóval kisebb harcértékű csapatok érkeznek.
• Vagyis Ukrajna továbbra is haditechnikával és emberanyaggal tömi a szudzsai kiszögelést és minden nap újabb és újabb elkeseredett – de az oroszok számára már kiszámítható – támadással próbálkozik. Az ukrán csapatok már legtöbbször a támadás előtti gyülekezési pontjaikon vagy a felvonulási utakon megsemmisülnek.
• Mivel ebben a háborúban Ukrajna a gyengébb fél, ezért Kijev elemi érdeke az lenne, hogy az amúgy is túl hosszú frontvonalat rövidítse és ne megnyújtsa. A rövidített frontvonal lehetővé tenné a könnyebb védekezést és a védekező erők jobb mozgatását. Kijev viszont pont ezzel ellentétesen cselekszik.
• Kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy habár az első napokban Kurszk megyében pánik uralkodott, Moszkva nem vesztette el a fejét az ukrán betörés után. Brit hírszerzési adatok szerint csupán 7 dandárnyi erőt küldött Kurszk megyébe. Ez elég ahhoz, hogy stabilizálja a frontot, de nem elég ahhoz, hogy kiverje az ukrán erőket Kurszkból. Moszkva valószínűleg rájött arra, hogy Ukrajna stratégiai hibát vétett. A kurszki betörés nem jelent az oroszok számára hadműveleti vagy hadászati szintű veszélyt, az orosz területre lépett ukrán csapatokat Kurszk megyében egy 15-20 ezres orosz haderővel majd izolálni lehet. Moszkva ezért nem gyengítette meg a donyecki csapatait, akik 2024. augusztus 6-a óta tovább folytatták a megkezdett offenzívájukat, elsősorban Toreck és Pokrovszk térségében. Torecknél az orosz csapatok az agglomeráció legyűrése után már a városban harcolnak, miközben igyekeznek két oldalról harapófogóba fogni a várost. Pokrovszktól az orosz csapatok már csak 10 kilométernyire állnak. Valószínűleg nemsokára megkezdődik a kulcsfontosságú város – amely fontos közlekedési és vasúti csomópont illetve az ukrán ipar számára nélkülözhetetlen szénbányászat egyik legnagyobb központja – ostroma.
•  Igazán veszélyessé az ukránok számára azonban az Avdievka elfoglalása után, a sorozatos orosz előrenyomulás során létrejött mintegy 35 km hosszú úgynevezett ocheretyne-i kiszögelés kezd válni, ahonnét az orosz csapatok az elmúlt napokban dél felé – Ukrainszk település irányába – fordultak, és amely lassan az egész észak-donyecki front hátát veszélyezteti.

• A hadtörténelemben a gyengébb hadviselő fél kierőltetett ellentámadása általában mindig az erőviszonyok további romlásával jár. A kurszki betörés után a helyzet talán leginkább 1918 tavaszára emlékeztet, amikor a német hadvezetés elhatározta, hogy minden erejét összeszedve még azelőtt mér döntő csapást a nyugati fronton az antant csapatokra, mielőtt a nagyobb számú amerikai erősítések megérkeznek. A meginduló támadás (új Somme-offenzíva) során ugyan sikerült 80 kilométert előrenyomulni, de a német csapatok ahhoz már túl gyengének bizonyultak, hogy elérjék a hadműveleti célkitűzéseiket. A támadás végére a német hadsereg oly mértékben kimerült, hogy képtelen volt ellenállni a szövetségesek ellenoffenzívájának.
• Valószínű, hogy Zelenszkij a kurszki támadással 19-re húzott lapot. Az ukránok is tudják, hogy az idő nem Kijevnek dolgozik. Ukrajna anyagi és katonai támogatásában a 2023-as év volt a csúcsév. A következő évek egyre csak nehezebbek lesznek. Az idei, 2024-es évben Németország – amely az Egyesült Államok után Kijev legnagyobb segítője – 7,48 milliárd eurót fog költeni Ukrajna támogatására. Németország azonban recesszióval és költségvetési hiánnyal küzd. 2025-ben a német költségvetési tervekben már csak 4 milliárd euró van betervezve, 2026-ra már csak 3 milliárd, 2027-re és 2028-ra már csak 0,5 és 0,5 milliárd Kijev megsegítésére. „A fazék kiürült” hajtogatják a német szövetségi kormányban. A következő amerikai segélycsomag – majd valamikor 2025 elején, már az elnökválasztások után – szintén bizonytalan. Az ukránok egyre inkább arról panaszkodnak, hogy a kongresszus által 2024 áprilisában jóváhagyott amerikai segély is késve és rendszertelenül érkezik, ezért már az ukrán katonák fizetése is veszélybe kerülhet 2024 végére. Az Egyesült Államok eddig mindösszesen 174 milliárd dollárt fektettek be „az ukrán projektbe.” Az egy évre kivetített összeg már most meghaladja az afganisztáni háború éves költségeit. A belpolitikai ellenállás Ukrajna további finanszírozására az Egyesült Államokban egyre nő. A hadikészletek a NATO országokban merülnek. Az ukrán költségvetési bevételek csak a kiadások felét fedezik. A költségvetés idei deficitje a GDP mintegy 25 százaléka, vagyis mintegy 43,5 milliárd dollár. Ukrajnában a lakosság egyre jobban lázadozik a sorozások miatt. Az ukrán energiarendszer egyre nagyobb bajban van és jön az újabb tél. A NATO közvetlen beavatkozására Kijev nem számíthat és az is egyértelmű, hogy a nyugati nagyhatalmak Ukrajna miatt nem fognak atomháborút indítani.
• Ilyen bizonytalan körülmények között próbált Kijev valami jelentőset lépni a fronton. De a kurszki hadjárat – bár kezdetben jól meg lett tervezve – nem érte el a célját. A felek közötti erőviszonyokat nem változtathatta meg és a háború dinamikáját sem tudta módosítani.