A digitalizáció sikeréhez a szervezeti kultúra megváltoztatására is szükség van

Az IMD Versenyképesség-kutató Intézet 2019. évi tanulmánya szerint a vizsgált 63 ország között digitális versenyképesség tekintetében Magyarország a 44. helyen van. Az általános pozíció két mutatócsoport szerinti nagyon eltérő helyezésből alakult ki. Az egyik mutatócsoport szerint, amely – mások mellett – a technológiai fejlettséget és a fejlesztéshez szükséges pénz rendelkezésre állását méri, a 36. hely a mienk. Viszont a másik szerint, amelyik a technológiák üzleti folyamatokba integrálását, a céges rendszereknek a digitális technológiák kihasználását lehetővé tevő áttervezettségi szintjét vizsgálja, már csak az 57. helyen vagyunk. Erre az ellentmondásra mutat rá az Eurostat azon felmérése is, amely szerint a legalább tíz főt foglalkoztató cégek körében azok aránya, amelyek beszállítóikhoz és/vagy vevőikhez digitálisan kapcsolódnak, csupán 9 százalék. A lengyel érték 21, az EU-s átlagérték pedig 18 százalék. A vevői adatokat marketingcélokra elemző szoftverrel rendelkező cégek aránya szintén 9 százalék, a lengyel érték 16, az EU-s átlag 21 százalék.

Milyen okok húzódhatnak meg a háttérben? Egy informatikai konferencián egy új, átfogó termelésirányítási és üzleti intelligenciát alkalmazó szoftvert bevezető cég vezetője így fogalmazott: a rendszer teljes kiépítése három évet vett igénybe. Ennek oka, hogy először a vállalati rendszereket kellett teljesen áttervezniük, majd ki kellett alakítaniuk az új szervezeti kultúrát, és közben folyamatosan képezniük kellett a munkavállalókat. Az átalakítás közben ráadásul a régi rendszereket tovább kellett működtetniük, hiszen a cég termelt, szolgáltatott, és ezért vigyáznia kellett, hogy a nagy változások közepette sem a legjobb munkatársait, sem – esetleges teljesítési vagy minőségi zavarok miatt – vevői lojalitását ne veszítse el. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a korábbi szigetszerűen működő rendszereket teljesen át kellett alakítani egy integrált informatikai rendszerré, ami azzal járt, hogy míg a hibákat a szigetszerű rendszerek nem vitték tovább, az integrált rendszer igen. Így aztán hosszú ideig csak hibaelhárítással, rendszerfinomítással kellett foglalkozniuk. Vagy ahogyan a vezető fogalmazott, olyan volt a helyzetük, mintha menet közben kellett volna egy autón kereket cserélni.

Majd így foglalta össze a tanulságokat:

a szoftvereket és a hozzájuk tartozó hardvert meg lehet vásárolni, de a szükséges kultúrát nem. Azt kemény és céltudatos munkával és az első számú vezető aktív részvételével lehet csak kialakítani.

Miért érdekes ez a történet? Éppen azért, amit a különböző elemzések mutatnak. Vagyis hogy a hardverberuházások tekintetében jól állunk, de ez érzékelhetően kevés. Alkalmazni kellene a korszerű menedzsmentmódszereket minden szinten. Közöttük különösen a változtatásmenedzsment módszereinek alkalmazása lenne kritikusan fontos. Ez a szemlélet, a gondolkodás, a hozzáállás megváltoztatását jelenti. Annak megértését, hogy az összegyűjtött adat csak tükör, nem elég a cég termelékenységének és versenyképességének javításához. Az adat ugyanis még csak nyersanyag. Azt tudássá, ismeretté, döntés-előkészítéshez, teljesítményméréshez és a szükséges változtatások érzékeléséhez szükséges információvá kell alakítani. Ehhez viszont a tanulószervezeti légkör és a kritikus támogatóbázis kialakítása, valamint a partnerekkel való harmonikus együttműködés fenntartása kell a változtatási folyamat során. Igaz ez bármilyen szervezet esetén, legyen az mikrocég vagy egy állami hivatal.

Milyen tanulsággal szolgálnak ezek a gondolatok? Arra irányítják rá a figyelmet, hogy a sikeres digitalizációs átalakulásunk neheze még hátra van. Ezért az úgynevezett puha, szellemi, viselkedési és gondolkodásbeli változások fontosságát is hangsúlyozni, létrejöttét segíteni kell. A tipikus, a technológiai jellegű beruházásokat támogató pályázatok nem elegendők a felhasználói kultúra meghonosodásához. Ily módon ezek nem is válthatják ki a szükséges és lehetséges termelékenységnövekedést. Ahhoz, hogy ne megrekedés, hanem áttörés legyen a termelékenység javulásában, ami a versenyképesség növekedésének is kitüntetett feltétele, mentalitásváltozásra, a régi folyamatok áttervezésére, a régi tudás újjal való felcserélésére, és mindehhez általános, minden szinten megvalósuló vezetői és munkavállalói elkötelezettségre is szükség van. Meg kell keresni azokat a módszereket is, amelyek ezeket a változásokat felgyorsítják, vigyázva arra, hogy ne történjék szereptévesztés. Vagyis az állam ne akarjon vállalati feladatokat magára vállalni, viszont mindent tegyen meg azért, hogy ennek a kulturális változásnak meglegyenek a környezeti feltételei, és szűnjenek meg az állami működés hatékonysági problémáiból következő akadályai. Ehhez nagyon fontos a folyamatos konzultáció az üzleti szektor valamennyi szereplőjével – a kisebb magyar cégeket is beleértve –, és a tervezett változtatásokkal kapcsolatos visszajelzések igénylése.