Munkaerőhiány vs. tízmillió munkanélküli az USA-ban

A nemzetközi tőkepiaci szereplők számára jelenleg az egyik, ha nem a legfontosabb adatközlés az Egyesült Államok munkaerőpiaci helyzetére vonatkozik. Ennek oka egészen egyszerű: az amerikai jegybank, a Fed kettős mandátummal rendelkezik. Egyrészt őriznie kell az árstabilitást, de emellett monetáris politikájával biztosítania kell a teljes foglalkoztatottságot is. Pont ebből a kettős mandátumból ered egy rendkívül megosztott helyzet.

Az USA inflációja 2008 óta nem látott magasságokban tartózkodik.

Ráadásul az áprilisban mért egyhavi maginfláció csaknem 1 százalékos volt, amire utoljára 1982-ben volt példa. Ez tehát rendkívüli árnyomást jelez.

Ezzel szemben a Fed egyfolytában arról beszél, hogy az infláció megugrása csak átmeneti, és nem lát jelentős kockázatot másodkörös hatásokra, amelyek például egy jelentős béremelkedési hullámból erednének. A jegybank tehát arra alapozza nyugodtságát, hogy az Egyesült Államok munkaerő­piaca még mindig válságban van.

Vannak azonban jelek, amelyek szerint a válság teljesen átalakította a munkaerőpiacot, és könnyen lehet, hogy a Fed túlzott magabiztossága hamar tovatűnik.

A válság előtti állapothoz képest

az amerikai foglalkoztatottság még mindig 9 millió fővel alacsonyabb, vagyis közel sem tért még magához a munkaerőpiac.

Ráadásul az áprilisi munkaerőpiaci jelentés hatalmas csalódást okozott, ugyanis nagyon nem akar felfelé mozdulni a foglalkoztatás. Ezt hallva, akár még érthető is a Fed álláspontja. Én azonban úgy vélem, hogy jelenleg nem a foglalkoztatottság a munkaerőpiaci helyzet legjobb fokmérője.

A gondok a kínálati oldalon vannak. A munkaerőpiaci kereslet ugyanis ­óriási. Az Egyesült Államokban némileg előrébb járnak az újranyitással, mint például hazánkban. Ennek hatására hirtelen megugrott a munkaerő iránti kereslet. A betöltetlen álláshelyek száma a legfrissebb adatok szerint elérte a 8,1 milliót. Ezzel pedig majdnem tízmillió munkanélküli áll szemben. Mindezek ellenére a foglalkoztatottság mégsem javul, holott pusztán a számokat nézve a lehetőség meglenne.

A vállalatvezetők kórusa egyöntetűen munkaerőhiányról beszél egy olyan országban, ahol tízmilliós a munkanélküliség.

A legfőbb bűnösnek a kibővített juttatásokat kiáltották ki, amelyek két tényezőből állnak: a túl nagylelkű munkanélküliségi juttatásokból és az úgynevezett stimuluscsekkekből, vagyis az alacsony keresetűeknek alanyi jogon járó egyszeri, közvetlen juttatásokból.

Ezek mellett még három okot felsorolnék, amelyek szintén akadályozzák a munkaerőpiac normális működését. Mindhárom tényező szorosan összefügg a járványhelyzettel. Az első ok az otthon tanulás. Egyelőre nem minden iskola tért vissza a hagyományos oktatásra. A távoktatást vélhetően csak szeptemberben vezetik ki teljesen, addig még sok szülő lesz kénytelen otthon maradni a gyerekekkel.

Emellett a legutóbbi felmérések szerint továbbra is nagyon sok potenciá­lis munkavállaló tart a vírustól, nem hajlandó hagyományos, nem otthonról végezhető munkát elvállalni. Az aktivitási adatokból az is kiolvasható, hogy bizony nagyon sok idősebb munkavállaló, akit a válság miatt elbocsátottak, úgy döntött, hogy nyugdíjba vonul.

Ezt csak tovább erősítette a már említett negyedik tényező, a felturbózott munkanélküli-segélyek és egyszeri juttatások. Ezek mellett ugyanis egészen egyszerűen nem éri meg elvállalni a most kínált munkákat, vagyis az alacsony fizetéssel kecsegtető logisztikai, áruházi, vendéglátó- és szórakoztatóipari állásokat.

Az itt kapható órabér ugyanis még mindig alacsonyabb, mint amennyit a segéllyel meg lehet szerezni.

A fentiek közül a távoktatás megszűnésével és a hatékony vakcinázással néhány faktor hamarosan enyhül, és egyre több állam kezdte el megnyirbálni a segélyeket is.

Mindeközben a munkáltatók is belátták, hogy bért kell emelniük.

Vagyis a következő hónapokban arra számíthatunk, hogy a foglalkoztatottság nagyon lassan bővül majd, miközben a kínálati zavarok miatt a bérek dinamikus emelkedésnek indulhatnak.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a Fed álláspontja, amely szerint a hatalmas munkanélküliség továbbra is laza monetáris politikát igényel, hamarosan átalakulhat. Hiszen csak idő kérdése, hogy a kényszerű béremelések tovább erősítsék az inflációt.