Csőd előtt az ingatlanpiaci kisbefektetők

A bankok és az építőipari cégek nevében fellépő ügynökök akkor azzal érveltek, hogy lakáscélú megtakarításra vagy befektetésre jelentős adókedvezményeket lehet igénybe venni, és a befektetés biztos öregköri jövedelemforrássá tehető.

Utóbb azonban kiderült, hogy nagy reményekkel építetett ingatlan – pénzügyi értelemben – romhalmazzá vált, mert a kivitelezési költségekhez képest a lakás vagy ház piaci értéke alacsonyabb lett, a bérleti díjak nem nyújtottak fedezetet bankhitelek törlesztésére, sok esetben pedig a működtetési költségekre is alig. Különösen sokan jártak rosszul a keleti országrészben, ahonnan sokan elköltöztek, így eleve kisebb lett a kereslet a bérlemények iránt, sok esetben pedig a kilátásba helyezett bérleti garanciák sem teljesültek.

Nagy számban állnak emiatt üresen lakások, sok esetben olyan tulajdonosok részéről, aki annak idején saját előtörlesztés nélkül vágtak bele a vállalkozásba, és utólag próbálkoztak a hitelrészletek törlesztésével.

Az önmagukat becsapva érző tulajdonosok most nagy számban perelik a bankokat és a lakástakarék-pénztárakat, akik – úgymond – belevitték őket a túlárazott ingatlanok megvételébe, amelyek utólag nem hoznak pénzt, miközben hitelezők sokat kerestek az ügyleteken.

Az ügyek időközben eljutottak a német legfelsőbb bíróságig, sőt uniós szintű jogorvoslatot is keresnek a károsultak. Az érintett pénzintézetek utóbb azzal védekeznek, hogy az ingatlanügyekhez nekik nincs közük, ők csak a hiteleket folyósították.