A nyugat-európai mentőcsomagok ronthatják a helyzetünket

Amint a kormányok Nyugat-Európában elkezdték a bankok és a betétek megmentését célzó akciókat, a kontinens keleti felén idegesen figyelték, mit tartogat számukra a globális pénzügyi vihar. Most, hogy a válság lecsapott, erős próbatételnek néztek elébe az európai szolidaritás gyenge szálai – írja Marek Belka volt lengyel külügyminiszter és Erik Berglof, az EBRD vezető közgazdásza közös tanulmányában.

Két állam – Magyarország és Ukrajna – máris jelentős támogatást kért. Őket a következő hónapokban mások is követhetik a térségből, ha a befagyott hitelpiacokon nem következik be enyhülés.

Az utóbbi két évtizedben Kelet-Európa mélyreható reformokat hajtott végre, és magáévá tette a globális pénzügyi integráció gondolatát. Az általuk kínált piacon külföldi – nagyrészt európai – bankok jelentek meg példátlan gyorsasággal és erővel. Ezek a bankok eléggé kockázatos módon nyitottak a kis- és közepes vállalatok irányába, hozzásegítették az embereket lakásvásárláshoz és saját vállalkozás indításához. A korábbi pénzügyi sikerek azonban visszájukra fordultak a kelet-európai államokban.

A feljövő európai országok eddig eléggé jól viselték a globális hitelszűkét, alkalmazkodtak a fontos exportpiacaikon tapasztalható lassuláshoz és a hitelfelvételi költségeik emelkedéséhez. A hitelpiacok teljes bedugulásával szemben azonban egyetlen nyitott gazdaság sem lehet ellenálló. Talán túlságosan függővé váltak az olcsó kölcsönökkel szemben, s e tekintetben korántsem az egyedüliek.

Egyes külföldi bankok most visszavonják likvid alapjaikat a feltörekvő európai államokban fenntartott érdekeltségeikből. Az orosz központi bank szerint csak szeptember során több mint 10 milliárd dollárt vontak ki onnan külföldi bankok. A tisztesség kedvéért ugyanakkor meg kell mondani, a Raiffeisen International kijelentette: a Bank Aval nevű ukrajnai érdekeltségét mintegy 180 millió dollárral megtámogatja. Az már a nyugat-európai válság mértékétől függ, hogy a példát más bankok is követik-e.

A nyugat-európai mentőcsomagok nyomán azonban a helyzet rosszabbra fordulhat a kelet-európai államokban. A segélyakciókból számos anyabank részesedik, ezt azonban nem feltétlenül használják fel a külföldi leányvállalataik megsegítésére. Sőt, meglehetősen nagy a kockázata annak, hogy a mentőakciókat éppen Kelet-Európa rovására hajtják végre. Több nagyobb tagállam kormánya máris kijelentette, az adózók terhére végrehajtott mentőakciókból nem kerülhet pénz külföldre.

A feljövő Európa államaiban a kormányoknak természetesen ki kell venniük a részüket az ottani pénzügyi rendszerek stabilizálásából. Jelenleg azonban több korlát is akadályozza őket ebben. Többségüknél nem áll rendelkezésre a szükséges ismeret a pénzügyi piacok részéről megnyilvánuló nyomás ellensúlyozására.

A magyar kormány által – a betétgaranciák kiterjesztésére vagy a bankközi hitelezésben a szükséges likviditás fenntartására – közzétett nyilatkozatoknak például csak korlátozott hitelességük lehet (a cikk még a 600 milliárd forintos banktámogató keret bejelentése előtt született – a szerk.) A válság túléléséhez a feltörekvő Európának külső segítségre van szüksége.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható