EU-csatlakozás: elszalasztott lehetőségek

Az aukció története remekül példázza a magyarországi viszonyokat. Először úgy volt, hogy a Klubrádió fog árverezni, de nem a külügyminiszter, hanem Medgyessy Péter tollát. Aztán kiderült, hogy a kormányfő végül nem is azzal az íróeszközzel kanyarította a nevét a vaskos szerződés alá, amelyet előzetesen kifejezetten erre a célra egy honi népi iparművész készített, hanem az esemény görög szervezői adták a kezébe a pennát.

Az iparművészeti alkotást (Medgyessy nagy árokbetemetési PR-akciója részeként) Orbán Viktornak ajándékozták, a görög szervezők tollát pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki, így végül a külügyminiszter írószerszámát árverezték el. Erről közben olyan hírek terjedtek el, hogy elveszett, mert Kovács a hazafelé menő repülőgépen valakinek kölcsönadta – ezt a legendát viszont (ismét némileg komikus módon) egy ismert tévés személyiség cáfolta, amikor műsorában bemutatta a nevezetes eszközt.

A toll körüli szerencsétlenkedés nem homályosította el, hogy Magyarország és hét másik közép- és kelet-európai ország 2004. május 1-jén nagy reményekkel és egyfajta beteljesülés-érzés közepette csatlakozott az Európai Unióhoz. Az egész régió nagy álma és másfél évtizedes célkitűzése teljesedett be ezzel az aktussal. Az idehaza és szerte Európában ebből az alkalomból tartott ünnepségek egyrészt azt fejezték ki azt, hogy a kontinens 1945 utáni kettészakítottsága ekkor ért ténylegesen véget. Másrészt viszont azt is, hogy régiónk országai a történelem mostohagyermekéből felnőtt, a nyugat-európai államokkal egyenjogú, teljes értékű tagországokká váltak egy olyan közösségben, amely egyaránt biztosítja számukra a békét, a biztonságot és az anyagi értelemben vett prosperitást.

Sajnos éppen Magyarország lett az, amely az EU-tagság lehetőségeivel a legkevésbé tudott élni a 2004-ben csatlakozott nyolcak közül. Ez alapvetően a Medgyessy- és a két Gyurcsány-kormány uniós szinten is páratlanul súlyosan elhibázott gazdaságpolitikájának tulajdonítható. A 2002-es választások után ugyanis - mivel nem következett be a szokásosnak mondható takarékosabb költségvetési tervezés, sőt,  száznapos programok még fokozták is a költekezést - hazánk letért arról a fejlődési pályáról, amelyet az EU-átlaghoz való stabil és fenntartható felzárkózás jellemzett. Miközben Európa-politikai tekintetben az azóta eltelt hat évben Magyarország egyre jobban beilleszkedett az uniós tagállamok közé, s az integrációs politikák formálásában fokozatosan egyre elismertebb szerepet vállalt magára, addig gazdasági tekintetben egyre inkább eltávolodott a kontinens fősodrától. 2002 és 2006 között a felelőtlen osztogatások és az "apró trükkök"  távolították el a magyar gazdaságpolitikát az európai trendektől – 2006 után pedig a túlzott növekedési áldozattal mit sem törődő, túlságosan a bevételek növelésére építő, kényszerűségből erőltetett, ám elhibázott szerkezetű fiskális kiigazítás. Olyannyira, hogy a 2008 végére kiteljesedő válság idejére minden tartalék elfogyott és így az EU-tagállamok között egyedülálló módon hazánkban drasztikus kamatemeléssel, illetve kényszerű újabb fiskális restrikcióval kellett megpróbálni helyreállítani a külföld bizalmát – éppen akkor, amikor a válság hatásainak csillapítására Európa-szerte a kamatcsökkentések és a fiskális expanzió van napirenden.

Benn az unióban - de az euróbeveztés időpontja már akkor is rejtély volt - lapozza fel a Világgazdaság 2004. május 3-i számát

Minden szóvirágnál egyértelműbben mutatja meg a Magyarország EU-csatlakozásában rejlő lehetőségek elmulasztását az egyik legelterjedtebb makrogazdasági adatsor, vagyis az egy főre jutó nemzeti jövedelem alakulása. A hazánkkal együtt csatlakozott hét másik régiós ország kivétel nélkül lényegesen közelebb került az EU-átlaghoz 2004 és 2008 között (sőt, a 2007-ben felvett Románia és Bulgária is). Egyedül Magyarország volt az, amely nem tudta kihasználni azt a történelmileg páratlan esélyt, amelyet a csatlakozást követő évek jelentettek a gazdasági felzárkózás felgyorsítására. Sőt, éppen ellenkezőleg: pont ezekben az években lassult le, majd állt le teljesen, illetve fordult visszájára (2007-ben) az 1996 óta töretlen felzárkózás. Egyelőre nem is látszik, mikor indulhat újra, hiszen a leszakadás az egy főre jutó GDP tekintetében valószínűleg 2009-ben is folytatódni fog.

Eközben Magyarország az EU-politikák alakításából egyre tevékenyebb részt vállalt. A csatlakozás utáni első évekre jellemző útkeresést, tapogatózást, gyakran elképzelés nélküli sodródást mind több esetben határozott, markáns profil váltotta fel. Hazánk az EU Tanácsában az integráció mélyítését és bővítését egyaránt a legkövetkezetesebben támogató országok közé került. Miközben mind több területen a kormányközi módszerek váltak meghatározóvá sok tagállami főváros számára, Budapest a közösségi módszerek mellett tört lándzsát.

Regionális (felzárkóztatási) vagy kohéziós politika: Az EU kevésbé fejlett régióinak és tagállamainak az uniós átlaghoz való felzárkóztatását szolgáló közösségi kezdeményezések gyűjteménye, amelyekre 2007-2013 között 308 milliárd eurót biztosít az EU közös költségvetése

Az egyes uniós szakpolitikák nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy Magyarország a gazdasági liberalizációt és az egységes piac tényleges egységesülését támogatja az EU-ban. Hazánk azonban olyan, sok tagország által idejétmúltnak minősített eszközök fenntartása mellett is kiáll, mint a közös agrárpolitika. Mivel a KAP és a kohéziós politika mai rendszerének egy főre vetítve egyaránt Magyarország az egyik legjelentősebb haszonélvezője, Budapest kevéssé szimpatizál a közösségi költségvetés modernizációját sürgető törekvésekkel.

Kevésbé pozitív a Magyarországról alkotott összkép az Európai Parlamentben. Tény, hogy néhány EP-képviselő a saját szakterületén végzett magas színvonalú munkával az EP egészében tekintélyt vívott ki magának – ilyen például a szocialista Hegyi Gyula és Herczog Edit, a fideszes Gál Kinga és Őry Csaba, vagy az MDF-es Olajos Péter is. Ezzel párhuzamosan viszont a hazai bal- és jobboldal képviselői túlságosan sokszor hívták fel magukra a figyelmet egymás bemocskolásával. A napirend előtti felszólalásokat olyan sokszor próbálták egymás lejáratására felhasználni a magyar képviselők, mint talán egyetlen más tagállam honatyái sem.

A harmadik fő uniós intézmény, a Bizottság informális nemzeti kvótáját az új tagállamok közül elsőként a magyarok töltötték fel. A magyar tisztviselők szakértelmének szép igazolása, hogy hazánkfiai végül az indikatív kvótát meghaladó számú középvezetői posztot foglaltak el abban a brüsszeli intézményben, amely a közösségi jog őreként, az új jogszabályok kezdeményezőjeként és a meghozott döntések végrehajtójaként egyaránt kulcsfontosságú.

Ezzel párhuzamosan Magyarország fokozatosan vetkőzte le a másodosztályú tagállami lét jegyeit. 2007 végére teljessé tette tagságát a tagállamok közti belső határellenőrzést eltörlő schengeni övezetben, s 2008. március vége óta már a repülőtereken sem kérik el az útlevelünket, ha egy másik tagállamba induló gépre szállunk fel. A magyar polgárok szabad munkavállalása előtt 2004. májusában még 12 tagállam állított valamilyen korlátot, ma már csak négy. A magyar mezőgazdasági termelőknek 2004-ben még csak a nyugat-európai versenytársaiknak járó közvetlen támogatások 25 százalékát fizette az uniós büdzsé, az idén már 50 százalékát.

Mindezek dacára Magyarország az EU-csatlakozástól kezdve eltelt közel öt esztendőre az elszalasztott lehetőségek időszakaként tekinthet vissza. Ez az említett GDP-felzárkózási deficit mellett a legnyilvánvalóbban az eurózóna-csatlakozás kitolódásán látszik. Noha volt egy 2007-es majd egy 2008-as céldátum is, a kormány végül a populizmus oltárán mindkettőt feláldozta és jelenleg – a tagállamok között páratlan módon – a csatlakozás egyetlen kritériumát sem teljesíti. Bár a mostani gazdasági válság kezelése egyelőre ad némi okot halvány remények újraéledésére, egyelőre az elemzői kar zöme továbbra is csak 2013-as euróátvételt valószínűsít.

Regionális (felzárkóztatási) vagy kohéziós politika: Az EU kevésbé fejlett régióinak és tagállamainak az uniós átlaghoz való felzárkóztatását szolgáló közösségi kezdeményezések gyűjteménye, amelyekre 2007-2013 között 308 milliárd eurót biztosít az EU közös költségvetése

Az EU-csatlakozás kronológiája 1988. augusztus 8. Magyarország felveszi a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Közösséggel

1990. június 8. Az Európai Bizottság képviseletet nyit Budapesten

1991. december 16. Aláírják az EK-magyar társulási szerződést, amelyben magyar részről egyoldalú deklarációként szerepel az esetleges későbbi csatlakozás lehetősége

1993. június 21-22. A koppenhágai EK-csúcs elvi döntést hoz: a kelet- és közép-európai államok csatlakozhatnak, ha megfelelnek egy sor feltételnek (koppenhágai kritériumok)

1994. február 1. Hatályba lép a társulási szerződés

1994. április 1. Magyarország a térség államai közül elsőként nyújtja be hivatalos csatlakozási kérelmét az EU-hoz

1995. december 15-16. A madridi EU-csúcs felkéri az Európai Bizottságot, dolgozza ki véleményét a kelet- és közép-európai országok tagsági kérelméről

1997. július 16. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy Magyarországgal, Csehországgal, Lengyelországgal, Észtországgal, Szlovéniával és Ciprussal kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat. Szlovákiát, Romániát, Bulgáriát, Lettországot és Litvániát Brüsszel ekkor még nem találta alkalmasnak a tárgyalások megkezdésére

1997. december 12-13. A luxemburgi EU-csúcs elfogadja ezt a bizottsági javaslatot

1998. március 31. Megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások

1999. március 24-25. A berlini EU-csúcs megalkotja az EU 2000-2006 közti költségvetését, amelyet szakértők úgy aposztrofálnak, hogy megtalálták a pénzt a bővítéshez

1999. április 19. Ideiglenesen lezárják az első öt fejezetet a 31 fejezetre osztott tárgyalásokon

1999. december 10-11. A helsinki EU-csúcs új bővítési stratégiát fogad el, amelynek legfontosabb eleme, hogy megkezdik a tárgyalásokat az 1997-ben erre még felkészületlennek minősített államokkal, illetve annak kimondása, hogy az EU 2003-tól áll majd készen új tagok befogadására

2000. december 7-10. A nizzai EU-csúcson hozott döntések révén az EU intézményi szempontból felkészültnek nyilvánítja magát a bővítésre

2001. június 15. A csatlakozási tárgyalásokon már 22 fejezetet nyilvánítanak ideiglenesen lezártnak a 31-ből

2002. december 13. A koppenhágai csúcson sikeresen lezárják a csatlakozási tárgyalásokat, megállapodás születik tíz tagjelölt ország EU-csatlakozási feltételeiről (Románia és Bulgária csak kséőbb csatlakozhat)

2003. április 12. Az EU-csatlakozásról tartott népszavazáson a választópolgárok 45,6 százaléka jelenik meg, s 83,8 százalékuk igennel szavaz

2003. április 16. A tíz ország és az EU-tagállamok vezetői Athénban aláírják a csatlakozási szerződést

2004. május 1. A csatlakozási szerződés hatályba lép

-->