A nagy exportőröket más módon viseli meg a válság

Japánban a korábbi kereskedelmi és fizetési többletek negatívba fordulását lehet tapasztalni. Ennek a belső gazdasági tükörképeként visszaesett a lakossági megtakarítások mértéke, mert az elöregedő népesség kénytelen a felhalmozott tartalékaihoz nyúlni. A személyi fogyasztás emellett is erőteljesen zsugorodik, ami – a kivitel nagymértékű visszaesésével együtt – a mélybe húzza a GPD-t.

A jelenség globális következménye az, hogy a szigetországból nem indul ki keresleti impulzus a világgazdaság számára. A kormány önmagát vigasztalja olyan nyilatkozatokkal, hogy a korábbi, globális egyensúlyhiány leépítésének ez az ára.

Kína esetében annyiban más a helyzet, hogy a kivitelnek az idei első két hónapban tapasztalt – a tavalyi azonos időszakhoz képest 21 százalékos – visszaesése után sem ment át negatívba az ország kereskedelmi és fizetési mérlege, mert a bevitel még nagyobb arányban ment vissza. Ez utóbbit döntően az olajbevitelre fordított összegek csökkenésével magyarázzák.

A kivitel csökkenésének negatív hatását erősíti a gazdaság nagyfokú rugalmatlansága, ezért csak óriási fennakadásokkal lehet a korábbi külső kereslet helyébe a belföldi fogyasztói és beruházási keresletet felfuttatni. A munkaerő áramlása-átirányítása nehézkes folyamat, a tengerparti ipari övezetek tevékenységének visszaesésével együtt nehezen megy például az egészségügyi ellátás és egyéb közszolgáltatások felfuttatása. Zavarja a folyamatot a gazdaság bürokratikus irányítása, ami részben oda vezet, hogy a tartományok egymással rivalizálva igyekeznek kedvezőbb feltételeket kínálni a külföldi befektetőknek, a belső rivalizálásban egymás eredményeit rontják.

Peking azzal a kihívással néz most szembe, ami elé az Egyesült Államok a nehézipar és az autógyártás – a „rozsdaövezet gazdasági – megrendülése idején került, és ami Nagy-Britanniát a szénbányák kényszerű bezárása idején rázta meg.