LMP: Fel kell számolni az adóparadicsomokat - Speciális a magyar helyzet

Milyen válságkezelő intézkedéseket javasolnak?

A világgazdaság egy hármas kihívással néz szembe: fenntarthatlanná vált az olcsó hitelekre, a fosszilis energiaforrásokra és a Föld klímájának fokozódó veszélyeztetésére épülő növekedési modell. A globális gazdasági krízis egy társadalmi válsággal is fenyeget: az 1930-as évek óta nem látott visszaesés nyomán világszerte milliós nagyságrendben szűnnek meg munkahelyek. Németországtól Dél-Koreáig a fejlett országok kormányai erre az összetett válság-helyzetre egy új, „zöld megegyezés” (Green New Deal) meghirdetésével, és a fenntarthatóságot szem előtt tartó költségvetési élénkítési programokkal válaszoltak.

Miről szólnak a „zöld megegyezés” programok?

Egy ilyen csomag egyszerre járulhat hozzá a szociális-foglalkoztatási, a gazdasági és a környezeti válság kezeléséhez. A gazdaság talpra állításához és a munkahelyek megőrzéséhez jelentős közösségi-állami beruházásokra van szükség olyan ágazatokban, amelyek nem az anyag- és energiaigényes fogyasztást növelik. Az olajra és szénre épülő ágazatok helyett például az energiahatékonyságba és megújuló erőforrásokba, az autóipar helyett a közösségi közlekedésbe, a csomagolóipar helyett a hulladékgazdálkodásba, a vegyszer- és energia-intenzív mezőgazdaság helyett a fenntartható agráriumba és az ezeket megalapozó technológiák kutatásába, fejlesztésébe kellene invesztálni.

Mit értenek ökológiai ugráson, ez hogyan segítene a reálgazdaság újraélesztésében?

A zöld ugrás hazánkban csak akkor valósítható meg, ha az önfinanszírozó. A Compass Intézettel közösen készített zöld költségvetési élénkítési javaslatunkban alapvetően négy kitörési pontot azonosítottunk. Magyarországon új zöld munkahelyek elsősorban az építőiparban jelenhetnek meg. Itt a fő kitörési pont az energiahatékonysági beruházások növelése lehet. A következő kitörési pont az energetika lehet. A megújuló erőforrás típusokon belül egy figyelemre méltó lehetőség a geotermikus energia kiaknázása: Magyarországnak e téren köztudottan komparatív előnye van. A másik, az előzőnél nagyobb potenciállal rendelkező energiaforrás, a fenntartható biomassza. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó átvételi ár mellett gazdaságilag már ma is versenyképes szélenergia elterjedésének legnagyobb akadálya a központilag meghatározott 330 MW-os kapacitáskorlát. A korlát megemelésének azonban előfeltétele egy működő tartalékpiac a magyar elektromos rendszerben. Ehhez, valamint a megfelelő hálózati infrastruktúra megteremtéséhez így állami beruházási támogatásokat szükséges elkülöníteni. A harmadik kitörési pont a fenntartható közlekedésbe való befektetés. A legnagyobb hatékonyságnövekedés forrása a városi és agglomerációs közlekedés kiemelt fejlesztése lehet. Meg kell változtatni a különböző közlekedési módok relatív vonzerejét a lakosság szemében. Ez legkönnyebben a nemzetközi gyakorlatban már sikeresen alkalmazott dugódíj bevezetésével valósítható meg. Az így keletkező 25-50 milliárdos bevételt a tömegközlekedést igénybe vevők és a kerékpárt használók számára kell átcsoportosítani infrastrukturális beruházások formájában. Végül egy negyedik kitörési pont a természetvédelem. A folyószabályozás, ártérrendezés tipikusan a nagy élőmunka-igényű közfoglalkoztatási programok közé tartozik, és már a New Dealnek is központi eleme volt.

Miből finanszíroznák programjaikat? Hogyan alakítanák át az adórendszert?

Az általunk felvázolt program elemei a 2009–2011-es időszakban együttesen nagyságrendileg 250 milliárd forintos összegben irányoznak elő pótlólagos állami gazdaságösztönzést. A zöld élénkítési programhoz szükséges források előteremhetőek az adórendszer olyan jellegű módosításával, amely a kevésbé torzító fogyasztási adók (áfa) emelését összekapcsolja a jövedelmet terhelő adók és főleg a munkaadói járulékok – önmagában is nemzetközi versenyképességet javító – mérséklésével. A második fő forráscsoport az uniós strukturális és kohéziós alapok átcsoportosítása, illetve az infrastrukturális beruházási célok megváltoztatása. Kisebb, tízmilliárdos nagyságrendű tételt jelentenek az „ökoadók” (pl. energiaadó, környezetterhelési díj), a termékdíjak, a gépjárművek regisztrációjával kapcsolatos terhek növelése, illetve a gázártámogatások feltételeinek szigorítása. Végül már a következő évben milliárdos pótlólagos bevétel keletkezhet a környezetvédelmi bírságok szigorításából, illetve a szén-dioxid-kereskedelem beindulásából (kibocsátási kvóták értékesítése, importvám a harmadik országbeli kibocsátóra), mely források a későbbiekben csak bővülni fognak.

A pénzügyi rendszerhez is hozzányúlnának a válság kezeléséhez?

A pénzügyek újraszabályozása megkerülhetetlen nemzetközi feladat, melyben aktívan részt venni hazánknak elemi érdeke. Úgy vélem, a rossz hitelek államosítása helyett – a svéd példa alapján – a bankrendszer állami feltőkésítése a jó megoldás. Fel kell számolni továbbá az adóparadicsomokat, a devizatranszferekre Tobin-adót kell kivetni, amely a nemzetközi átutalásokra kivetett adó, amely a spekulációs mozgások megfékezésével növeli a pénzügyi stabilitást, miközben a működő tőke zavartalanul áramolhat. A tőzsdén kívüli átláthatatlan kereskedést tőzsdei szintű szabályozással vagy az úgynevezett elszámoló házak létrehozásával fel kell számolni, a származtatott papírok szerepét pedig vissza kell szorítani.

Ebből Magyarországon mi alkalmazható?

Hazánk helyzete speciális, a költségvetési élénkítés klasszikus formájában nem alkalmazható. Az utóbbi hét év rossz kormányzati döntései miatt hazánk ma a világon a harmadik legrosszabbul álló ország a devizatartalék/külső adósság arányának tekintetében. Ezért duplázódott meg az államadósság, és emiatt rendkívül magasak a forintkamatok, az utóbbi ösztönözte elsősorban a nagyarányú devizahitelezést is. Ezért rövid távon a feladat az, hogy stabilizáljuk az ország pénzügyi helyzetét, majd ki kell lábalni a gazdasági válságból. Tovább kell csökkenteni a költségvetési hiányt, minél előbb csatlakozni kell az ERM II-es árfolyamrendszerhez és az euró-övezethez, a rendelkezésre álló IMF-EU hitelkeretből pedig ki kell váltani a magasabb kamatozású hiteleket. A jelenleg 11 milliárd euró nagyságú állampapír-állomány csökkenésével kisebb lesz a kockázata annak, hogy a befektetők ezt a tőkét hirtelen kivonva újabb pénzügyi válságot okozzanak. Hosszabb távon a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében a külső adósságpályát rendbe kell hozni és fenntarthatóvá kell tenni, hogy biztosan csökkenjen a reálkamat. Jelenleg a GDP hét százaléka vándorol évente külföldre kamat és osztalék formájában.