Milyen válságkezelő intézkedéseket javasolnak?
A világgazdaság egy hármas kihívással néz szembe: fenntarthatlanná vált az olcsó hitelekre, a fosszilis energiaforrásokra és a Föld klímájának fokozódó veszélyeztetésére épülő növekedési modell. A globális gazdasági krízis egy társadalmi válsággal is fenyeget: az 1930-as évek óta nem látott visszaesés nyomán világszerte milliós nagyságrendben szűnnek meg munkahelyek. Németországtól Dél-Koreáig a fejlett országok kormányai erre az összetett válság-helyzetre egy új, „zöld megegyezés” (Green New Deal) meghirdetésével, és a fenntarthatóságot szem előtt tartó költségvetési élénkítési programokkal válaszoltak.
Miről szólnak a „zöld megegyezés” programok?
Egy ilyen csomag egyszerre járulhat hozzá a szociális-foglalkoztatási, a gazdasági és a környezeti válság kezeléséhez. A gazdaság talpra állításához és a munkahelyek megőrzéséhez jelentős közösségi-állami beruházásokra van szükség olyan ágazatokban, amelyek nem az anyag- és energiaigényes fogyasztást növelik. Az olajra és szénre épülő ágazatok helyett például az energiahatékonyságba és megújuló erőforrásokba, az autóipar helyett a közösségi közlekedésbe, a csomagolóipar helyett a hulladékgazdálkodásba, a vegyszer- és energia-intenzív mezőgazdaság helyett a fenntartható agráriumba és az ezeket megalapozó technológiák kutatásába, fejlesztésébe kellene invesztálni.
Mit értenek ökológiai ugráson, ez hogyan segítene a reálgazdaság újraélesztésében?
A zöld ugrás hazánkban csak akkor valósítható meg, ha az önfinanszírozó. A Compass Intézettel közösen készített zöld költségvetési élénkítési javaslatunkban alapvetően négy kitörési pontot azonosítottunk. Magyarországon új zöld munkahelyek elsősorban az építőiparban jelenhetnek meg. Itt a fő kitörési pont az energiahatékonysági beruházások növelése lehet. A következő kitörési pont az energetika lehet. A megújuló erőforrás típusokon belül egy figyelemre méltó lehetőség a geotermikus energia kiaknázása: Magyarországnak e téren köztudottan komparatív előnye van. A másik, az előzőnél nagyobb potenciállal rendelkező energiaforrás, a fenntartható biomassza. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó átvételi ár mellett gazdaságilag már ma is versenyképes szélenergia elterjedésének legnagyobb akadálya a központilag meghatározott 330 MW-os kapacitáskorlát. A korlát megemelésének azonban előfeltétele egy működő tartalékpiac a magyar elektromos rendszerben. Ehhez, valamint a megfelelő hálózati infrastruktúra megteremtéséhez így állami beruházási támogatásokat szükséges elkülöníteni. A harmadik kitörési pont a fenntartható közlekedésbe való befektetés. A legnagyobb hatékonyságnövekedés forrása a városi és agglomerációs közlekedés kiemelt fejlesztése lehet. Meg kell változtatni a különböző közlekedési módok relatív vonzerejét a lakosság szemében. Ez legkönnyebben a nemzetközi gyakorlatban már sikeresen alkalmazott dugódíj bevezetésével valósítható meg. Az így keletkező 25-50 milliárdos bevételt a tömegközlekedést igénybe vevők és a kerékpárt használók számára kell átcsoportosítani infrastrukturális beruházások formájában. Végül egy negyedik kitörési pont a természetvédelem. A folyószabályozás, ártérrendezés tipikusan a nagy élőmunka-igényű közfoglalkoztatási programok közé tartozik, és már a New Dealnek is központi eleme volt.
Miből finanszíroznák programjaikat? Hogyan alakítanák át az adórendszert?
Az általunk felvázolt program elemei a 2009–2011-es időszakban együttesen nagyságrendileg 250 milliárd forintos összegben irányoznak elő pótlólagos állami gazdaságösztönzést. A zöld élénkítési programhoz szükséges források előteremhetőek az adórendszer olyan jellegű módosításával, amely a kevésbé torzító fogyasztási adók (áfa) emelését összekapcsolja a jövedelmet terhelő adók és főleg a munkaadói járulékok – önmagában is nemzetközi versenyképességet javító – mérséklésével. A második fő forráscsoport az uniós strukturális és kohéziós alapok átcsoportosítása, illetve az infrastrukturális beruházási célok megváltoztatása. Kisebb, tízmilliárdos nagyságrendű tételt jelentenek az „ökoadók” (pl. energiaadó, környezetterhelési díj), a termékdíjak, a gépjárművek regisztrációjával kapcsolatos terhek növelése, illetve a gázártámogatások feltételeinek szigorítása. Végül már a következő évben milliárdos pótlólagos bevétel keletkezhet a környezetvédelmi bírságok szigorításából, illetve a szén-dioxid-kereskedelem beindulásából (kibocsátási kvóták értékesítése, importvám a harmadik országbeli kibocsátóra), mely források a későbbiekben csak bővülni fognak.
A pénzügyi rendszerhez is hozzányúlnának a válság kezeléséhez?
A pénzügyek újraszabályozása megkerülhetetlen nemzetközi feladat, melyben aktívan részt venni hazánknak elemi érdeke. Úgy vélem, a rossz hitelek államosítása helyett – a svéd példa alapján – a bankrendszer állami feltőkésítése a jó megoldás. Fel kell számolni továbbá az adóparadicsomokat, a devizatranszferekre Tobin-adót kell kivetni, amely a nemzetközi átutalásokra kivetett adó, amely a spekulációs mozgások megfékezésével növeli a pénzügyi stabilitást, miközben a működő tőke zavartalanul áramolhat. A tőzsdén kívüli átláthatatlan kereskedést tőzsdei szintű szabályozással vagy az úgynevezett elszámoló házak létrehozásával fel kell számolni, a származtatott papírok szerepét pedig vissza kell szorítani.
Ebből Magyarországon mi alkalmazható?
Hazánk helyzete speciális, a költségvetési élénkítés klasszikus formájában nem alkalmazható. Az utóbbi hét év rossz kormányzati döntései miatt hazánk ma a világon a harmadik legrosszabbul álló ország a devizatartalék/külső adósság arányának tekintetében. Ezért duplázódott meg az államadósság, és emiatt rendkívül magasak a forintkamatok, az utóbbi ösztönözte elsősorban a nagyarányú devizahitelezést is. Ezért rövid távon a feladat az, hogy stabilizáljuk az ország pénzügyi helyzetét, majd ki kell lábalni a gazdasági válságból. Tovább kell csökkenteni a költségvetési hiányt, minél előbb csatlakozni kell az ERM II-es árfolyamrendszerhez és az euró-övezethez, a rendelkezésre álló IMF-EU hitelkeretből pedig ki kell váltani a magasabb kamatozású hiteleket. A jelenleg 11 milliárd euró nagyságú állampapír-állomány csökkenésével kisebb lesz a kockázata annak, hogy a befektetők ezt a tőkét hirtelen kivonva újabb pénzügyi válságot okozzanak. Hosszabb távon a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében a külső adósságpályát rendbe kell hozni és fenntarthatóvá kell tenni, hogy biztosan csökkenjen a reálkamat. Jelenleg a GDP hét százaléka vándorol évente külföldre kamat és osztalék formájában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.