Európának ma hármas krízissel kell szembenéznie

Az Európai Bizottság tavaszi csúcstalálkozóján úgy döntött, hogy ötmilliárd eurót szán gazdaságélénkítő, nagyrészt energiával kapcsolatos projektek támogatására. Dánia egyetért azzal, hogy az infrastrukturális fejlesztések – köztük az új balti-tengeri földgázvezeték terve – prioritást kapjanak. Fontosnak tartjuk az energiabiztonság kérdésének figyelembevételét is: ennek lényege, hogy az EU kiemelten támogat olyan projekteket, mint a Nabucco gázvezeték megépítése, amely Közép-Ázsiából és a Kaukázus területéről juttat majd gázt Európába, és így elősegíti, hogy hosszú távon ne egyetlen nagy külső szolgáltatótól, Oroszországtól függjön Európa energiaellátása.

Ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy az energiahatékonysággal kapcsolatos európai szintű lépések egyáltalán nem elégségesek. Kevesen tudják, hogy az Európai Unió elfogadott egy 20 százalékos energiahatékonyság-növelési célkitűzést. Ez az Európai Bizottság 2007. márciusi csúcstalálkozóján megszületett „20-20-20-as célkitűzés” része: az EU-tagállamok megállapodtak abban, hogy 2020-ra 20 százalékra bővítik a megújuló energiák részesedését, 20 százalékkal növelik az energiahatékonyságot, és 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Sajnos a tagállamoknak csak a megújuló energiákkal és az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos célokat kötelező elérniük, holott az energiahatékonyság növelésének is ebbe a körbe kellene tartoznia.

A közelmúltban lezajlott gázkrízis, amikor Oroszország ismételten szüneteltette a gázszállítást Ukrajna felé, Európa nagy részén igen komoly következményekkel járt. Naivitás volna azt gondolni, hogy ilyesmi többé nem fordul elő. Az energiabiztonság a kül- és a biztonságpolitika egyik központi témájává vált.

A válság kezelése nem merülhet ki annyiban, hogy új energiabeszerzési források után kutatunk. A gazdasági problémák, amelyekkel szembe kell néznünk, szintén az energiahatékonyság növelésének fontosságát mutatják.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható