Fizetnek, ha hazamész - akár milliókat is!

Az általában tapintatos, de egyértelmű ösztökélés sokakat állít dilemma elé: egyrészt vállalniuk kell, hogy – vagy hosszabb ideig vagy végleg – nem térhetnek vissza fogadó országba, mások számára súlyos anyagi gondokat okoz, hogy a jó konjunktúra idején még szabad állások eléréséért súlyos összegeket kellett kifizetniük, akár az embercsempészeknek, akár a hivatalos munkaerő-közvetítőknek. Az Európai Unióban a migrációs folyamat visszájára fordulása egyaránt kimutatható a tagállamokból és térségen kívülről érkező munkavállalók esetében.

A más tagországokból érkezőknek – mint a The New York Times emlékeztet – rá kell jönniük, hogy a határok ugyan átjárhatók, de a nemzeti hovatartozás kötött marad. A legfrissebb példával Csehország szolgál, ahol a lakosság elöregedése miatt megcsappanó munkaerő-állomány pótlására az évtized elején még bőkezűen osztogattak munkavállalási engedélyeket. A 2007-es naptári évben például külföldiek foglalták el a létrehozott új munkahelyek 40 százalékát, az ő létszámuk az utóbbi öt év során megduplázódott, és 2008 végére elérte a 362 ezer főt.

A még egy-két éve is 7 százalék körüli növekedés után, Prágában az idén 2 százalékos GDP-csökkenést várnak, emiatt nagy számban kerültek utcára külföldiek.

A kormány – mint a The Wall Street Journal arról beszámol – tart a külföldiek hajléktalanságától, a bűnözéstől és nagyobb csoportok ottragadásától, ezért még februárban összeállított egy 3 millió dollár összegű hazatelepülési támogatási programot. A pénzből 500 euró összeget juttatnak egy távozó munkavállalónak, ha pedig gyermek(ek)kel együtt élt Csehországban, akkor további 250 euró is jár, a hazatérésére szóló repülőjegy kíséretében.

A szigor jegyében Prága április 1-jétől leállította öt – nem EU-tag – állam polgárai számára munkavállalói vízumok kiadását, közöttük van Mongólia és Vietnam. A terv szerint nyolc hónap alatt 2000 főnek kellett volna jelentkeznie a hazatérési támogatási programra, ehelyett azonban már néhány hét alatt összejött 1345 fő. A kormány ezért elhatározta, hogy a terv bővítése gyanánt további 4,5 millió dollárt is elkülönít, amiből ott lévő, illegális bevándoroltak hazaküldését is finanszíroznák.

Európában korábban a spanyolok indítottak hasonló programot, ott hat hónapi munkanélküli segélynek megfelelő összeget kínáltak fel – hazatérési támogatás gyanánt – mintegy 100 ezer fő számára, ha az érintettek vállalták, hogy 3 éven belül nem jönnek vissza az országba. A juttatás átlagosan 14 ezer euró összeget ért el.

A tavaly november óta folytatott akció keretében eddig 4000 bevándorló vette át a készpénzt, és ment haza. EU-tagállamokból származó külföldi munkavállalók esetében nem lehet kizárni az országba való visszatérést, ezért sokan – például a korábban a spanyol építőiparban nagy számban foglalkoztatott románok – inkább három havonta visszatérnek, és fenntartják a munkanélküli-státuszt, mert otthon nincs elhelyezkedési lehetőség.

Mint a The Wall Street Journal rámutat, a háború utáni újjáépítés és a nagy iparfejlesztési programok idején szerint Franciaország és Németország is tömegesen fogadott vengégmunkásokat, közülük a hazatérni hajlandók részére Párizs először már 1977-ben hirdtett meg támogatást, a távozás fejében.

Más EU-országokból ösztönzés nélkül is távozik a külföldi munkaerő. Írországban a 11 százalékosra duzzadt munkanélküliség miatt nagy számban mennek haza a lengyelek, akik közül csak az – időnként Dublinski néven említett – fővárosban és környékén dolgoztak vagy 180 ezernyien.

Olaszországból a mághreb-térségbe térnek vissza tömegesen az állástalanná vált bevándoroltak.

Japán szintén fizet azoknak a hazautazóknak, akiket néhány évvel ezelőtt még jelentős számban fogadtak, többnyire nehéz, piszkos vagy veszélyes munkák ellátására.

Egy külföldi munkavállaló 2300 eurónak (664 ezer forint) megfelelő összegű juttatásban részesül, és minden családtag után jár még 1500 euró, ha vállalja, hogy többé nem tér vissza az országba.

A programot a hajdan a szigetországból elszármazott, de utóbb Dél-Amerikában élőkkel szemben is következetesen alkalmazzák, akik rezignáltan veszik tudomásul az óhaza keménységét.

Mint a Die Presse emlékeztet, másokkal – iráni, pakisztáni, kínai, filippino vagy latino származásuakkal – szemben, ha lehet, még keményebben járnak el, az ő esetükben a szigetország hatóságai nyíltan kijelentik, hogy „Japán nem lesz olyan multikulturális társadalom, mint az amerikai”.