Európát tesztelik a piacok

A leggyengébb láncszemnek tekintett Görögország problémája miatti nyugtalanság ugyanis korántsem merült ki a múlt heti tőzsdei turbulenciákban (VG, február 5., 4. o., február 8., 10. o.). Athénnak az elkövetkező négy hónapban jóval több mint 20 milliárd eurónyi tartozást kell viszszafizetnie, és számos közgazdász, illetve szakújságíró indul ki abból, hogy ebbe belebukhat a görög költségvetés, ha nem jut valamiféle áthidaló hitelhez.
A jelenlegi helyzet a monetáris unió egyik komoly hiányosságát hozta felszínre – mutat rá írásában Wolfgang Münchau, a Financial Time publicistája. Ez pedig az, hogy a rendszernek nincs kiforrott válasza azokra a szituációkra, amelyek a stabilitási és növekedési egyezmény által előírt értékek súlyos áthágásával állnak elő. Münchau szerint az uniós vezetők csütörtöki informális gazdasági csúcstalálkozója lesz az utolsó lehetőség arra, hogy az euróövezet egyértelművé tegye a piacok számára: van elképzelése arról, miként kíván úrrá lenni a görög, illetve a spanyol és a portugál költségvetési gondokon. Az eurózónához tartozó országok keze monetáris szempontból meg van kötve: sem leértékelni, sem pluszpénzt kibocsátani, sem irányadó kamatlábat önállóan csökkenteni nem tudnak. Így a hazai beavatkozás egyetlen eszköze gyakorlatilag a fájdalmas költségvetési lefaragás marad, miközben nem tisztázott, maga a monetáris unió mit is tud tenni „gúzsba kötött” tagjaiért.
Egyes elemzők azt is hibás lépésként értékelik, hogy a G7 hétvégi pénzügyminiszteri találkozóján az uniós vezetők még a Nemzetközi Valutaalap segítségéhez vezető hidat is felégették, amikor konkrétumok említése nélkül kijelentették, az euróövezeten belüli problémák az EU-ra tartoznak. Pedig ha egy görög összeomlás Spanyolországot és más nagyobb tagállamokat is magával rántana, Brüsszel valószínűleg semmiképp nem tudná egyedül előteremteni az áthidaló hiteleket, és mégis kénytelen lenne az IMF-hez fordulni – idézi a washingtoni Peterson Institute közgazdászát a Handelsblatt.
Az egyik fő problémát az jelenti, hogy a pénzpiacok számára rögtönzött tagállami „szépségverseny” résztvevői nem igazán győzték meg eddig a „zsűrit”. A görög állampapírok hitelbiztosítási felára (CDS) a múlt heti csúcs után tegnap is alig esett 400 bázispont alá, hiába jelentette be hétfőn Athén, az évi 75 ezer eurónál kevesebbet keresőkre is kiterjeszti a 40 százalékos jövedelemadót már márciustól. A szintén veszélyeztetettnek számító Spanyolország kormánya is igyekszik „jó tanulóként” viselkedni. Madrid például tegnap nyilatkozatával is megerősítette, ragaszkodik a nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre történő emeléséhez, illetve a nyugdíjkifizetések idővel történő lefaragásához is. A dél-európai fogadkozások értékét ugyanakkor némileg csökkenti a piacok szemében, hogy a megszorító intézkedések várhatóan olyan mértékű társadalmi ellenállásba ütköznek majd, amely megkérdőjelezi végrehajthatóságukat. A spanyol szakszervezetek február végére, a görög közalkalmazottak pedig már holnapra sztrájkot hirdettek a tervezett lefaragások miatt.
A jelenlegi bizalomvesztés ugyanakkor más, eddig rendkívül hitelképesnek tartott országokat is kezdi elérni. Így például az IMF volt vezető közgazdásza, Simon Johnson szerint fiskális helyzete alapján Nagy-Britanniát is a válságövezethez kell sorolni, jóllehet nem tagja a monetáris uniónak. A Financial Times pedig tegnap már a francia költségvetés felett gyülekező viharfelhőkről cikkezett. JK

A tranzakció keretében tízmilliárd dollár értékű, dollárban és jenben felvett államadósságot váltottak átmenetileg euróra úgy, hogy a Goldman által megállapított árfolyamnak köszönhetően a reálisnál sokkal több euróhoz jutott a görög költségvetés.

Ez becslések szerint valójában újabb egymilliárd euró kölcsön felvételét jelentette úgy, hogy eközben egyáltalán nem jelent meg az Eurostatnak küldött jelentésekben.

Athén eszerint a Goldman segítségével volt képes 1,4 százalékos deficitet kimutatni 2002-ben.

A tranzakció keretében tízmilliárd dollár értékű, dollárban és jenben felvett államadósságot váltottak átmenetileg euróra úgy, hogy a Goldman által megállapított árfolyamnak köszönhetően a reálisnál sokkal több euróhoz jutott a görög költségvetés.

Ez becslések szerint valójában újabb egymilliárd euró kölcsön felvételét jelentette úgy, hogy eközben egyáltalán nem jelent meg az Eurostatnak küldött jelentésekben.

Athén eszerint a Goldman segítségével volt képes 1,4 százalékos deficitet kimutatni 2002-ben. Európát tesztelik a piacok -->