Diplomás-különadó terve

A diplomásokra kivetendő különadóval válthatja fel a felsőoktatási tandíjat a brit kormány. David Willetts felsőoktatási miniszter nemrég legalábbis jelezte: szerinte „nehéz időkben messze ez a legjobb megoldás”. Hozzátette: „Azt az elképzelést támogatjuk, hogy munkába állásuk után a diplomások nagyobb mértékben járuljanak hozzá az egyetemi oktatás általuk is élvezett előnyeihez” – idéz a Financial Times.

A diplomásadó bevezetéséről azonban még a koalíciós kormányon belül sincs egyetértés. Jelenleg csak annyi biztos, hogy a felsőoktatás finanszírozásának felülvizsgálatával megbízott egykori British Petroleum-vezér, Lord Browne ezt a lehetőséget is értékeli az ősszel bemutatandó jelentésében. Vince Cable vállalkozásügyi miniszter korábban mindössze annyit árult el az új rendszer lehetséges elemeivel kapcsolatban, hogy a majdani bevételeket egy külön alapba irányítanák, és abból csak a felsőoktatás részesülhetne. Cable azt is felvetette, hogy az adófizetés idejét maximálnák, annak mértékét pedig a diplomát nyújtó intézménytől tennék függővé.

Nagy-Britanniában mindenesetre az ötletnek már a puszta felvetése is hatalmas vitát indított el, és annak ellenzői a konkrétumok ismerete nélkül is vészjósló számításokat közöltek. Az egyetemi és főiskolai unió (UCU) például arra figyelmeztetett, hogy a viszonylag rosszul kereső diplomásoknak az új rendszerben sokkal többet kellene fizetniük a jelenlegi, egységesen évi 3225 fontos felsőoktatási tandíjnál. Számításait a szervezet arra a feltételezésre alapozta, hogy a 15 ezer font feletti jövedelmet öt százalékkal adóztatnák meg, legfeljebb 25 éven keresztül.
A 20 vezető egyetemet tömörítő Russell Group attól fél, hogy a brit diákok hátrányba kerülnének a külföldiekkel szemben, akiktől gyakorlatilag lehetetlen lenne beszedni az adót. Sőt, a rendszer a brit végzősöket is arra sarkallná, hogy hagyják el az országot, így bújva ki a fizetési kötelezettség alól. A további ellenérvek szerint a felsőoktatási intézmények túlságosan is függő helyzetbe kerülnének az adót újraelosztó kormánytól, és ez a függés a minőség javítását célzó versenyt is korlátozná. Megszűnne ugyanis a közvetlen kapocs a diplomások befizetései és az általuk választott intézmény között: a legjobb egyetemeknek és a sokadrangú főiskoláknak ugyanazon a kereten kellene osztozniuk.
Az ugyanakkor biztosnak tűnik, hogy a felsőoktatás jelenlegi finanszírozási rendszerén változtatni kell Nagy-Britanniában, és a tandíjak emelését a kormány – főleg a kisebbik koalíciós partner liberális demokraták – szeretnék elkerülni. A reform szükségességére mutatott rá egy nemrég közzétett felmérés is, amely szerint a tanulmányaikat ez év őszén megkezdő diákok várhatóan 25 ezer fontos adóssággal a nyakukban fognak diplomázni. A hallgatók többsége ugyanis hitelből fedezi tanulmányait, illetve az egyetemi évei alatt felmerülő megélhetési költségeit.

Hazai viszonyok. Az egységes brit rendszerrel szemben Magyarországon nagyon széles skálán mozognak a felsőoktatási tandíjak. Amíg szociális munkás vagy tanító mesterszakra félévente 70-80 ezer forintért lehet beiratkozni, a Pécsi Tudományegyetemen szemeszterenként másfél millió forintért kínálják a sejtbiológiai tanulmányokat, szintén mesterszinten – mondta el a Világgazdaság kérdésére Gáti Mátyás, a felvi.hu felsőoktatási portált üzemeltető Educatio Kft. sajtószóvivője. Jellemző emellett, hogy ugyanazokat a szakokat különböző városok más-más tudományegyetemein eltérő tarifával oktatják. A fogorvosi továbbképzés a budapesti Semmelweis Egyetemen például 1,3 millió, a Debreceni Egyetemen 700-800 ezer forintba kerül – tette hozzá Gáti. A költségtérítéses képzések egyébiránt nagyságrendekkel kevésbé népszerűek az államilag finanszírozottaknál. Az idén nyári felvételi eljárásban fizetős szakokra az azt megjelölőknek csupán egyharmada jelentkezett első helyen, miközben az állami finanszírozott képzést legalább egy helyen megjelölő diákok 97 százaléka első helyként választotta az ingyenes oktatást.
A diákhitel költségtérítéses hallgatók számára jelenleg igényelhető havi 50 ezer forintja nem fedezi tehát az összes képzésfajta költségeit, a konstrukció azonban kedvező – ezt mutatják a nemzetközi viszonylatban is kiváló visszafizetési arányok is. A hiteltípus 2001-es bevezetése óta 290 ezer diáknak folyósított pénzt a Diákhitel Központ, közülük 70 ezren már a teljes összeget viszszafizették – többségük a kötelező törlesztőrészletek közel kétszeresét fizeti be havonta. Jelenleg 120 ezren törlesztenek, a bedőlt hitelek aránya pedig mindösszesen 3-4 százalék.