Orbán, a meztelen király beismerése - Oblath elemez

Márpedig a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatot megalapozni hivatott középtávú kitekintés éppen erre a stratégiai feltételezésre támaszkodott. E feltevésnek a megalapozottságát vitatta a korábbi Költségvetési Tanács (KT), az IMF, az EU Bizottsága és voltaképpen minden józan elemző. Ennek alapján alakult ki az a szakmai konszenzus, hogy noha a 2011. évi költségvetés önmagában megvalósítható, 2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedő adósságpályával kell számolni – írja Oblath Gábor.

A költségvetés tervezői tehát kifejezetten imprudens módon jártak el: egy nem teljesen lehetetlen, ámde csekély valószínűségű, egyben rendkívüli optimizmust tükröző makrogazdasági pályára építették az egy éven túlnyúló költségvetési hatásokat tartalmazó előrejelzésüket. A szakmai kifogásokra a KT átalakítása és stábjának megszüntetése, továbbá az IMF szerénységre intése volt az egyik fajta válasz – véli a közgazdász.

A SZKT „no policy change” szcenáriója arról tanúskodik, hogy 2011 márciusában (néhány hónappal a költségvetés elfogadása után) a kormány illetékesei már nem bíznak abban, hogy az adócsökkentések nyomán a kitűzött egyenleg-célok eléréséhez szükséges mértékben gyorsulhat a gazdasági növekedés, illetve bővülhet a foglalkoztatottság. Az, hogy ebben nem kicsit, hanem nagyon nem bíznak, a célok és a feltételes előrejelzések egybevetéséből világosan kitűnik. További költségvetési lépések nélkül ugyanis 2012-ben 2,4 helyett 4,5, 2013-ban 2,3 helyett 5,2, 2014-ben pedig 1,9 helyett 4,9 százalékos GDP arányos hiánnyal számolnak. Az egyes évekre vonatkozó feltételes előrejelzések és célok különbsége az implikált GDP-arányos költségvetési kiigazítás kumulált mértékét, nem pedig az évenként esedékes korrekciót jelzi.

Ezért a megcélzott pálya eléréséhez a legnagyobb arányú kiigazításra 2012-ben lehet számítani (a GDP arányában 2,1 százalék), ezt 2013-ban már enyhébb korrekció követné (0,8 százalék), miáltal 2014-re az egyenleg az elgondolt cél közelébe kerülhetne.

Nem lehet azonban szó nélkül hagyni, hogy a korábbi Költségvetési Tanács utolsó technikai kivetítése a központi kormányzatra nézve hasonló feszültségeket jelzett, mint amelyekkel a kormány „no policy change” szcenáriója számol. A KT néhány hónappal ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a király meztelen. Most a meztelen király a külföldi követek előtt elismerte, hogy valóban nincs rajta öltözék, de ígéretet tett arra, hogy betartja az EU-normákat, és hamarosan felöltözik. A hazai alattvalóknak viszont azt mondja: meztelensége káprázat csupán, és az eddigi díszes ruhájára díszesebb palástot készül ölteni.

Komolyabban: a Széll Kálmán Terv angol változatának vitathatatlan érdeme a „no policy change” forgatókönyv, amely nem számol azzal, hogy az „új közgazdaság” törvényei gondoskodnak majd az adócsökkentésekkel ejtett nagyméretű költségvetési lyukak betöméséről.