Ráfizethet a sóadóra az állam - Miért nem adóznak a gyorséttermek?

A kormány a napokban döntést hozott népegészségügyi termékadóról, amit a kabinet az egészségtelen élelmiszerekre kíván kivetni szeptembertől. Mindez egy újabb fogyasztást terhelő adó lenne, amely „egészséges” életmód irányába kívánja a fogyasztókat terelni az „egészségtelen” termékek adóterheken keresztül történő drágításán keresztül.

A tervezett adó kizárólag az előre csomagolt termékek gyártóit (első belföldi értékesítőit) terhelné, azaz első látásra a klasszikus cukrászdák (ahol nincsen előre csomagolás és klasszikus értelemben vett tömeg- vagy térfogategységben történő értékesítés) látszólag továbbra is adómentesen működhetnének, ami erősen ellentmond az egészséges életmód szemléletét előtérbe helyező célkitűzésnek – hangsúlyozza Gerendy Zoltán, a BDO vezető partnere.

Jóllehet az adó koncepciója eredetileg hamburgeradó néven szerepelt, a javaslatban a gyorséttermek termékei csak részben szerepelnek (ilyenek az üdítők vagy a sós krumpli). További ellentmondás, hogy az adó mértéke olyan kialakítású, hogy az olcsóbb termékek ára (amelyeket 100 forint alatti áron forgalmaznak) akár 10 százalék feletti mértékben is drágulhat, míg a drágább termékeknél az 5-10 forintos adómérték miatti áremelkedés nem is érzékelhető. A jelen javaslat emiatt elsősorban az alacsonyabb jövedelműeket terheli majd átlag feletti mértékben.

Gerendy Zoltán felhívja a figyelmet arra is, hogy az új adó paradox módon összességében negatív hatást is gyakorolhat a költségvetés adóegyenlegére, hiszen amennyiben az áremelkedés a fogyasztás 10 százalék körüli visszaeséséhez vezet az adott termékcsoportokon belül, az a kapcsolódó korábbi áfa-bevételek mértékével rontja az egyenleget.

„A BDO javaslata egy olyan progresszív (fokozatos) termékadótábla kidolgozása, amely sávosan igazodik az adott termék cukor vagy só tartalmához (jelenleg csak egy értékhatár szerepel), és a lehetőségekhez mérten az adott termék piaci vételárát is figyelembe veszi.
Ez a két módosítás alkalmat ad az „egészségkárosító” hatás mértékének pontosabb megkülönböztetésére és nem teremt versenyhátrányt az olcsóbb termékek piacán, amelyek a fogyasztás döntő hányadát képezik ebben a kategóriában.” – mutatja be a fenti problémák kiküszöbölésének egy lehetséges útját Gerendy Zoltán.