"Lagymatag" várakozások, aggódó frankhitelesek - Elemzők az MNB-ről

Az MNB három egymást követő hónapban, összesen 0,75 százalékponttal emelte az irányadó kamatszintet az idei év januárjára. Az év első kamatdöntésén három tag szavazott a kamat tartására, három tag emelésre, míg egy tag a kamat csökkentésére. Simor András, az MNB elnöke arra kérte a Monetáris Tanács tagjait, hogy gondolják újra döntésüket. Egy tag megváltoztatta álláspontját, és így emelkedhetett a kamat 6 százalékra.

„Az ősszel megkezdett lépéssorozat mértéke valóban meglepő volt, a jegybanki stáb meglehetősen pesszimista véleményétől eltért a miénk. Nem tartottunk szükségesnek az adott inflációs kilátások mellett ekkora szigorítást” – válaszolta lapunknak Barta György. A CIB Bank vezető közgazdásza úgy látja, hogy „mivel a korábbi inflációmérséklő hatások (alacsony kapacitáskihasználtság, lanyha bértrend, negatív kibocsátási rés, keresleti hatások teljes hiánya, meglehetősen erős forint, költségsokkok valószínűsíthetően átmeneti jellege, inflációs várakozások viszonylagos lehorgonyzottsága) akkor is és azóta is fennállnak, túlsúlyban vannak a felfelé mutató kockázatokhoz képest”.

A monetáris politika a külső sokkokat nem tudja érdemben kezelni, nem is feladata reagálni rájuk, csak ha van meggyőző, hihető bizonyítéka a tovagyűrűző hatásokra – szögezte le Barta György. „Bár Magyarország kockázati mutatói a vizsgált időszakban valóban romlottak valamelyest (pl. a CDS-jegyzésár megugrott), ez is külső, általános és átmeneti hatásoknak volt betudható, nem indokolt volna ilyen mértékű kamatemelést” – indokolta az elemző.

Úgy véli, hogy a kamatemelésnek a monetáris politika időhorizontján természetesen lehet némi inflációcsökkentő hatása, kérdés persze, hogy ez milyen növekedési áldozattal járt (csak összehasonlításképp: a tisztán inflációt célzó, némileg ''lineáris'' politika  helyett az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve monetáris stratégiája a növekedést, a munkaerőpiac helyzetét és az infláció alakulását szerves, megbonthatatlan egységként kezeli, hogy feladatát teljeskörűbben láthassa el).

„A devizahitelezés - az ismert okok miatt - lényegében megszűnt Magyarországon, így forrásokat a reálgazdaságba csak forinthitelekkel lehetne juttatni, de ezek a magas kamatszint miatt továbbra sem túl vonzóak azt ügyfelek számára” – húzta alá a közgazdász. Hozzátette: természetesen a hitelkereslet és kínálat megcsappanásához egyéb tényezők is hozzájárultak, de a kamatemelés bizonyára nem segített a helyzeten.

Összefoglalva tehát a kamatemelések valóban mérsékelhették az inflációt (főleg mivel a 6 százalékos, külföldi befektetőknek meglehetősen vonzó kamatszint is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a forint is az euró/forint 260-as sáv aljára - az exportőrök számára kényelmetlenül erős szintre – jutott). Azonban kétségtelenül mérsékelhették - akár tizedszázalékpontokban is mérhetően - az amúgy is lagymatag növekedést – zárta elemzését Barta György.

Suppan Gergely úgy látja, hogy  az MNB lépéssorozata a „forint erősödését biztosan segítette, ami valamennyire ellensúlyozhatta a külső ársokkokat, azonban a forint erősödének oroszlánrészét a Széll Kálmán-terv és a konvergenciaprogram okozhatta, így nagyobb részt inkább ez segített”.

A TakarékBank vezető közgazdásza a Világgazdaság Online-nak a növekedés tekintetében úgy fogalmazott, hogy: „a kamatcsatornán keresztül nem sokat foghatott vissza, mivel se hitelkereslet, se kínálat nincs, ahol a bankok adnának (pl. hitelképes exportáló cégek), ott alig van szükség hitelre, inkább saját forrásból bővítenek”.

Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető közgazdásza szerint az MNB lépéssorozata „megnyugtatta a piacokat” és „csökkentette az árfolyam voltatilitását”. Az időszakban jelentős kockázatoknak volt kitéve Magyarország, amelyen később a Széll Kálmán-terv sokat javított – tette hozzá az elemző.

A közgazdász szerint voltak nehéz hónapok, amikor az árfolyam mozgása (euró/forint) nagyobb lehetett volna a kamat emelése nélkül. „Lehet, hogy átlagosan erősebb árfolyamot is eredményezett a kamat emelése”, és ezen keresztül az MNB az importált árakra is kisebb hatást gyakorolhatott – mondta Kondrát Zsolt a Világgazdaság Online-nak.

Az erősebb árfolyam a devizahiteleseknek kedvező hír, gyengébb árfolyammal pedig a bankszektor helyzete is kedvezőtlenebben alakulhatott volna az elemző szerint.

Kiemelte, hogy a kormányzati, vagyis a költségvetési kiigazítási hírek pozitívak voltak, és a befektetőknek leginkább ennek alapján van most kedvezőbb véleménye az országról.

Az MNB lépéseinek direkt inflációcsökkentő hatása talán nem volt. A várható megszorító lépések, illetve az erre való felkészülés miatt a fogyasztás visszafogása hozhatja lejjebb az inflációt – mondta Kondrát Zsolt. Összességében úgy vélte, hogy a kamat emelése a stabilitáshoz járulhatott hozzá.