Végre egy kis izgalom a Monetáris Tanács kamatdöntése körül

A keddi kamatdöntést illetően még többnyire egységes állásponton vannak az elemzők, de az év hátralevő részével kapcsolatban van némi bizonytalanság. Az elmúlt napokban érkezett prognózisok szerint várhatóan a mostani, 6 százalékos szinten hagyja az MNB monetáris tanácsa az alapkamatot, de év végéig akár csökkentés is jöhet. A Reuters múlt heti felmérésében néhány szakértő ezt nevezte a legvalószínűbbnek, azonban a többség szerint inkább csak jövőre nyúl a kamathoz a jegybank.

A globális befektetői hangulat ugyanakkor jóval bizonytalanabb, mint 2010 óta bármikor, és ebben a kiszámíthatatlan környezetben kényszerülhetnek kamatemelésre is Simorék. Ennek a véleménynek adott hangot a JPMorgan és a Capital Economics is. Pusztán inflációs szempontból pedig valószínűleg lenne alapja a kamatvágásra is a jegybanknak, mivel az egyre gyengébb növekedési kilátásokhoz mind kisebb árnyomás társul.

A Capital Economics továbbra is kitart a mellett, hogy 2012-ben fél százalékpontos kamatmérséklést hajt végre az MNB. A korábban ugyanezen az állásponton lévő Morgan Stanley elemzőház viszont 6 százalékra módosította a jövő évi kamatjóslatát. A cég szakértői szerint a jegybank várhatóan a lassabb növekedés és a kedvező inflációs kilátások ellenére sem tudja csökkenteni a rátát, mivel jelenleg a kockázati környezet „a kulcsfontosságú változó” – számolt be a távirati iroda.
 
Az Equilor elemzői sem számítanak arra, hogy az MNB hozzányúlna a 6 százalékos alaprátához, sőt valószínűleg az év hátralévő részében végig a kivárás marad a jelszó. Ami a tartás mellett szól, hogy továbbra sem világos, milyen külső környezetben válik elérhetővé a 3 százalékos jegybanki inflációs cél, amit az MNB saját terve szerint 2012 végére el is érnénk. Ráadásul a hektikus nemzetközi hangulat miatt veszélyes lenne, ha most váratlan lépésre szánná el magát a tanács, hiszen az könnyen megfordíthatja az utóbbi időben egyébként kedvező hazai kötvénypiaci légkört és megmozgatná a forintot.
 
Fundamentális oldalról, ami indokolhatja a lazítást, hogy a legfrissebb növekedési és inflációs számok is azt jelzik, hogy mindkét szegmensben a jegybank által jelzettnél alacsonyabb pályán mozog a magyar gazdaság. A jegybank ezért várhatóan nem is hagyja szó nélkül, hogy a saját növekedési előrejelzése nem teljesül, és, hogy az inflációs fronton is új helyzet alakulhat ki.
 
Érdemes lesz tehát figyelni a délutáni sajtótájékoztatóra, ahol Simor András valószínűleg értékeli ezt az új körülményt. Ennél is fontosabb lehet, hogy szeptemberben adja ki az MNB a negyedéves inflációs prognózisát, amiben részletes és talán felülvizsgált gazdasági előrejelzéseket adhat meg. Valószínűleg a növekedési előrejelzésén már most módosítani fog a jegybank elemzői stábja, hiszen az idei 2,7 százalékos növekedési előrejelzésük várhatóan nem jön be. És inflációs oldalról is úgy tűnik, hogy akár hamarabb, akár már a jövő év közepén elérhetjük a 3 százalékos célt  (amire egyébként a rendszerváltás óta nem volt példa).
 
Vagyis, ami a keddi döntésnél vízválasztó lehet, hogy az eddigi növekedési és inflációs mérlegben úgy tűnt, inkább magasabb növekedéssel, és ez által nagyobb felfelé ható inflációs kockázatokkal kell számolni, ám mától a jegybank a kommunikációs homlokterébe az alacsonyabb növekedés, és a tompább hatású infláció kerülhet.
 
A hazai piaci hangulatban gyakorlatilag már most is érződik ez a hangsúlyeltolódás, bármiféle kommunikációs nyomaték nélkül, és nem véletlen, hogy egyes piaci szereplők erősödik a spekuláció, hogy közelebb hozzák a kamatcsökkentésre vonatkozó várakozásaikat, ami miatt többek a hosszú kötvényekbe súlyozzák át a portfóliójukat.
 
A hatás persze nem túl látványos, alig mozgott 30-40 bázispontot a hozamgörbe hosszú oldala, vagyis, hiába a monetáris szempontból kedvezőbb légkör, látványosan akkor sem képes a magyar eszközök attraktivitása javulni. Ezért elsősorban a magas kockázati szintek okolhatóak, amik főleg a hosszúoldalon szabnak gátat egy jelentősebb hozamesésnek. Ezek a kockázatok pedig nem csak a külső környezet hektikussága miatt ilyen magasak, hanem a magyar gazdaság fundamentumaiból következnek, elsősorban a ritka bizonytalan fiskális pályából, és az egyelőre kiszámíthatatlan államháztartási stabilizációból. Vagyis addig bizonyosan képtelen lesz a jegybank bármit is tenni, amíg ezeken a frontokon nem lát tisztábban.
 
A kormány szeptemberre ígérte, hogy részletes tervében mutatja be az új intézkedéscsomagot, amivel az elmaradó bevételeket pótolja az idei büdzsében. Az előrejelzés szerint ez 100 milliárd forintos tétel lesz. Azt még nem tudni, hogy a jövő évi célokhoz mekkora visszatartásra lesz szükség, de becsléseik szerint itt akár 400 milliárd forintos kiigazításra is szükség lehet az alacsonyabb növekedés miatt.