A közgazdász szerint valójában teljesen téves az a közbeszédben általánossá vált nézet, miszerint a devizahitelezés kialakulásának és elterjedésének kulcsa a lakosság alacsony pénzügyi kultúrája. „A devizahitelezés elterjedése az ügyletekben részt vevő felek elemi érdeke volt” – hangsúlyozta Bánfi Tamás.
A bank érdekelt volt abban, hogy a lakástámogatási rendszer szigorítását követően legalább a már megszerzett piaci részesedésük megtartsák. Az ügyfél érdekeltsége abban mutatkozott meg Bánfi szerint, hogy a devizában (elsősorban svájci frankban, másodsorban euróban) nyújtott hitel kamat- és tőketörlesztésének havi összege a forinthitelhez viszonyítva rendkívül kedvezőnek látszott. A forintban nem hitelképes ügyfelek, az alacsony svájci frank kamat miatt látszólag hitelképessé váltak.
Tavasszal (április 7-11 környékén) a piacok kisség megnyugodtak, és a svájci frank árfolyama már megközelítette a 200 forintot. Kevés szakértő gondolta akkor, hogy a frank tovább gyengülhet, annál inkábbak voltak azok a kockázatok, amelyek „még komolyabb frankerősödést válthatnak ki”.
Ha a kockázatok ismerhetők voltak, a jegybank a svájci frank újabb erősödéséből adódó árfolyamveszteséget nemzetgazdasági szinten lefedezhette volna. A magyar állam tulajdonában lévő és a jegybank által kezelt devizatartalék devizanem-szerkezetét úgy lehetett és kellett volna átalakítani, hogy az euró mellett a svájci frank tartalék mértéke a frank adósságállományához igazodjon – írja Bánfi. „Ebben az esetben a magyar állam devizatartaléka megközelítően olyan mértékben felértékelődött volna, mint amelyen mértékben a svájci frank erősödése a devizaadósok tőke- és kamatfizetési kötelezettségét megnövelte” – magyarázta.
Bánfi azt a kérdést is felveti, hogy ki viselje az árfolyamkockázatot? Az ügyfél, a bank, vagy mindketten? „Az ügyfél két termék közül választhatott és választott, így a kockázat alól nem mentesülhet, de joggal feltételezte, ha a két eltérő kondíciójú, de a bank által bevizsgált, minősített és javasolt termék közül választhat, akkor a szintén a bank által megállapított hitelképessége mindkét hitelpiaci termék kiválasztására vonatkozóan érvényes, ezért a kockázat alól a bank sem mentesülhet”.
A frankadósság-állomány hosszú évekre (évtizedekre?) gúzsba kötheti a magyar gazdaságpolitikát, dramatizálhatja a magyar társadalom széles rétegét, áttételesen a társadalom egészét – véli a BCE tanszékvezetője. A frankhitelesek miatti az euróval szemben fennmaradó erősebb forintárfolyam gazdaságunk egészének versenyképességét veszélyezteti. A társadalomban pedig „családok esnek szét, a gyerekek lelki sebeket szenvednek, a tehetetlenségtől több beteg ember és több öngyilkos lesz. És akkor lehet „gúzsba kötve táncolni”? Nem lehet, de muszáj, zárja elemzését Bánfi.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.